1. Fejezet
A dolgozat
A második szünetben bent maradok, előveszem Taniat.
- Jól vagy? – kérdezem csendesen.
- Persze. Sikerült feltöltődnöm. És neked?- válaszol szerényen.
- Szerinted gyakrabban kéne Pillangónak Ezüst Párduccal találkoznia?
- Nem tudod ki van az álarc mögött. Bárki lehet. Nem igen ajánlom.
- Talán igazad van… Jó, hogy te legalább rám szólsz, ha őrültséget akarok csinálni…. – kuncogok. Lépteket hallok meg, elbújok a padom alá.
- Seila? - keres Lalei. – Te vagy itt? – felállok.
- Igen?
- Gyere, interjú a Pillangó-mentésről!
- Ó… Pillangót mondtam? Párduc mentett meg… Haha, hogy én milyen buta vagyok!...
- Tényleg Párduc volt? – karba fonja kezeit, hevesen bólogatok.
- Bocsi…
- Rendben, megbocsájtok. De csak mert a barátom vagy, te dili! – barackot nyom fejem búbjára.
- Köszi! –átölelem, csengetnek. – Amúgy sem lett volna elég időnk… - elfutunk a lány vécé felé, mintha onnan jönnénk. Mikor az osztály bemegy, besietünk és leülünk a helyünkre.
- Gyerekek! – mondja Mrs. Prenuta. – A feladat: fogalmazást kell írnotok városunk egyik szuperhőséről. Hogy kiről, azt rátok bízom. –fejenként kioszt két A/4-es, összetűzött, fehér papírt. – Írjátok rá a neveteket, és kezdhetitek.
- Ne felejtsd el lemásolni Bencének! – suttog Lalei.
- Köszi… - neki állok írni, ami nehéz is, és érdekes is egyben. Valami hasonló jön ki:
„Ezüst Párduc
Ő az egyik szuperhősünk, aki minden nap megmenti Vaterin városunkat. Bele van zúgva Lila Pillangóba, a társába. Senki sem tudja mit csinál, amikor nem szuperhős, ugyanis néha lemerül, és mielőtt visszaváltozna emberré, el kell bújnia. Szuperereje a >> Párduc baj<<. Ilyenkor egyik kezével – ha bármihez hozzáér-, az azonnal elporlad. Amikor Lila Pillangóval beszél; vigyorog, mint egy okos tojás. Nagyon gyors, és nagyon erős. Egy vas bottal harcol, ami egyben mobil, fegyver, és állóhely. Nem adja fel túl könnyen. Általában henceg; néha nagyképű; de ha komoly a helyzet, az eszét is tudja használni. Sok lány rajong érte, Pillangónak sokszor az agyára megy, de megbíznak a másikban.
Seila Ylter."
Miután végzek a tisztázással előveszek egy fehér lapot, és átmásolom. A tanárnő megáll mellettem.
- Kész vagy, Seila? – kérdezi halkan.
- Igen, Mrs. Prenuta. – átadom az összetűzött papírokat, a nő visszamegy a tanári asztal mögé. Még 10 perc van az órából. Amint megszólal a csengő mindenki beadja a dolgozatát, elrakom a másolt papírt az oldaltáskámba; megvárom Laleit, utolsónak megyünk le.
- Szerinted hanyas lesz az enyém?
- ö… Ötös. Amit csak lehet, tudsz Pillangóról.
- Mit írtál Párducról?
- Csak azt, amit tudni lehet róla.
- Utána se néztél, igaz?
- De… Nem.
- Haha, kislány! Kikészítesz, komolyan mondom! De ezt nézd csak! – előveszi mobilját, Bencéről vannak képek.
- Mit csináltál? Mire „jöttél rá”?
- Ha felöltöztetem, kiköpött Ezüst Párduc. – átlapoz a következő képre, ahol Bence pózol; átfestette: Szemére egy szürke maszkot rakott; a hajára két párducfület; öltözetét teljesen szürkére színezte, kezében a koktél helyett egy szürke farok van.
- Jaj, ne kezdd már! – arrébb ugrok. – Vagy… Ha már képeket csinálsz róla… Add nekem! – kikapom kezéből a telefont, lapozok rajta. A következő képen én vagyok, Pillangónak átfestve. – Ez komoly?! Lalei!
- Nagyon hasonlítasz rá…
- Hogy lehetnék én Pillangó? – kérdezem halkan. – Hiszen mindent elrontok…! Fejez be a butaságaidat!...
- Rendben, bocsánat… - elveszi telefonját.