2014.09.30 14:47

"(Kérlek hozd vissza...) A megoldás"

Az nap éjjel Dani igen furcsát álmodik. Fehér háttérben áll, Dafnie áll előtte. Halványodva kezd eltűnni. Ugyanez megy még néhány emberrel...

-Dafnie! Dominik...! Zo...rro... Pikka...! Hová mentek mind...?-kérdi álmában a fiú. A háta mögül valaki megszólítja.

-Nyugodj meg...- a fiú erre megfordul, Orchideával találja szemben magát.

-Orchidea? Te hogy kerülsz ide?-kérdi boldogan. Közelebb megy hozzá és átöleli.

-Figyelj, mert nincs sok időm... Egy megoldás létezik ahhoz, hogy visszahozz az életbe...

-Miért én? És hogya...

-Mert te voltál az aki mellettem álltál. Tudom mi mindent akarnál mondani. A megoldást egy rejtvényben adom. Eltűnik egy ember, helyére egy másik ér. Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen.- a fiú eltávolodik tőle.

-Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen? Hogy oldjam meg ezt?

-Tessék. Ez a segítségedre lehet. Ez az én maszkom.- azzal egy fénylő lila maszkot ad át ami csak az ember szemét fedi, mint egy farsangi szemüveg.

-Ez mire jó?

-Mindent láthatsz ami régen történt velem és nem beszéltem róla.

-És hogy használjam?

-Itt egy nyaklánc. Ebbe tedd bele.-azzal egy arany szív medálos nyakláncot ad át amit szét lehet nyitni. A fiú szényitja egy képet lát benne Orchideáról. Beteszi a maszkot, az egy pici képpé válik. A fiú felveszi a nyakláncot.- Ha felveszed azt látod amire emlékszem. Hallani fogsz hangokat, köztük utalást a megfejtésre. De neked kell rájönnöd. Egy hónapot ad Benedella neked, ha az alatt nem jössz rá, sohatöbbé nem térek vissza. Azonban ha sikerül, kapsz még egy hónapot, ha kell, hogy végre hajtsd. A nyakláncban rengeteg dolgot tárolhatsz.-A fiú köszönésként megcsókolja. Miután ismét eltávolodik, megfogja a kezét. A lány még mond valamit.

-Vigyázz magadra. Benedella akadályozni fog. Ha erős vagy legyőzöd mindet és a rejtvényt is megfejted. Ha nem nincs több lehetőséged...

-Rendben.- a fiú lehajtja fejét és behunnyja a szemét. Alány suttogva szól.

-Mennem kell...-azzal hang nélkül eltűnik. Dani felemeli fejét, kinyitja szemeit és ilyen egyedül nem érezte magát. Hirtelen Olyan emlékek jelennek meg előtte, amiket ő nem is látott. Ülnek a kanapén, a bútor és a fal közt egy kis hely van. Ott egy maszkos fickó, egy kést vág a lány hátába, és mozgatja körbe-körbe amíg egy nagy seb nem lesz.  A kést a fiú hátába akarja szúrni, de lehajol a célzott, és beront két nő, Dafnie és a mesternő. Pár perccel később a haldokló szobájában, csikorgás, ahogy a gazember kijön a szekrényből. Adolf elkapja háttal nekik. Dafnie odamegy, és kérdezősködik. Pár perccel később, mindenki dühös, Dafnie üvölt, Adolf szétépi a gazfickót, ő kirohan és kivágja a fát. A fából halvány narancssárgás fény jön ki. A srác hirtelen felriad. Zihálva kapkod a levegőért miközben gyorsan felül. Valami minimálisan megüti a nyakától pár miniméterrel lévő ponton. Lepillant és a nyaklánc van rajta, amit a szerelmétől kapott. Lassan abbahagyja a zihálást. \Orchidea... Mindent meg teszek érted...\ Megnyugszik, leveszi a nyakláncot, kinyitja, és a maszk is és a kép is ott van benne. Becsukja és visszaakasztja a nyakába. Visszafekszik és újra elalszik. Ezalatt kint a nem messzi üres torony elé egy csészealj száll le. Elől két fehér lámpa világít. Egy szép derékig érő és kék hajú lány lép ki egy repülőgép bejárati ajtajához hasonló ajtón, ami egyenes és a földre engedi le. A fény besüt Danihoz, aki emiatt nem tud visszaaludni. Kinyitja szemeit az órára pillant, ami a következőt mutatja: 23:10 . A fiú felkap egy köntöst és elindul az ablak felé. Mikor észreveszi az Ufót és a lányt, igen elkerekednek a szemei. A lány szemei nem látszódnak, de haja, igen halványan, világít. Ruhája liláskék egyberuha, cipője hasonló mint Hamupipőke üvegcipője.Miután leér a földre, megfordul és mondani kezd valamit.

-Köszönöm, hogy lehoztatok. Ha visszatérek még visszaadom....- a csészealj bezárja a ajtót és felszáll, majd eltűnik. A fiú jó alaposan megdörzsöli szemeit, a lány azalatt bemegy, miután a fiú elveszi kezeit a szemei elől, keresi a lányt, mivel nem találja, azt hiszi, csak az álom volt, ami még rajta maradt. Visszamegy az ágyhoz, kibújik a papucsból és a köntösből, az utóbb említettet ráakasztja a lábához és az ajtóhoz közelebbi sarokra. Befekszik az ágyba és nyugodtan visszaalszik. Másnap reggel Dafnie kelti kedvesen és igen meglepődik a nyaklánc láttán.

-Hogy került az a nyakadba? Mikor vetted fel?

-Hát... Tudod... Azt hiszem meg van a megoldás!

-Mi? Mire?

-Arra, hogy visszahozzuk.

-Komolyan? Mesélj!

-Tegnap volt az éjszaka folyamán. Sorra eltűntetek előttem. Aztán egy ismerős hang szólított meg...- elmeséli a történetét.- Aztán levettem a nyakláncot és belenéztem hogy megvan-e minden.-Mindent elmesélt, kivéve a rejtvényt.

-És hogy hangzik a rejtvény?

-Eltűnik egy ember, helyére egy másik ér. Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen.

-Értem. Gyere, ideje visszamennünk a kastélyba.

-Várj! Még van valami...

-Micsoda?

-Nem tudom álmodtam-e vagy nem. De láttam egy gyönyörű lányt. Nagyon hasonlított Orchideára.  Annyi különbség volt, hogy a haja kék volt és ruhája liláskék. Az az érzésem, hogy nincs messze...

-De vissza kell mennünk. Ha tényleg hatásos az amit gyakoroltál, vissza fognak küldeni. De ahhoz meg kell jelennünk ott...

-Nincs idő visszamennünk. Nem érted? Egy hónapom van mától. Ha nem jövök rá a megfejtésre örökre elveszítjük! A húgodról van szó! Térj már észhez!

-HALLGASS!!! Maradjunk hidegvérűek! Az apám is segít. Amire szükséged van azt az Élet eléd teremti. Mindenki veled van. Akkor nem megyünk vissza, mindjárt meg is üzenem Zorronak.-azzal Dafnie átmegy a saját szobájába. Dani kimegy edzeni. A Mesternő elmosolyodik.

-Úgytűnik mi küzdünk meg.

-Igen.-Azzal elkapja a felé repülő kardot.A nő igen figyelmesen, de nekiáll harcolni vele. Jól megy a harc, rengeteget támad  is és véd is a fiú, igen beleizzad. Ekkor váratlanul a lány lép ki a szembe lévő toronyból. Szeme immár szépen csillog és színét is látni lehet. Szép kék szemeivel Danit és Mesternőt nézi, karján néhány ruha, egy pár méteres szárító kötélhez megy, rárakja a nedves ruhákat. A fiú szeme megakad a lányon. \Szép, de nem szebb, mint Orchidea...\ gondolja a fiú, Mesternő felfigyel a fiúra, aki meg is halhatna.

-És elrontottad!

-Elnézést...!-Azzal visszatér a harchoz. Hamarosan egy galamb repül ki Dafnie ablakán, lábára rögzítve gyengéden egy üzenettel. Bő egy óra múlva abba hagyják a küzdelmet. Mesternő bemegy, ekkor a lány közelít Danihoz.

-Szia!-szól kissé félénken a lány.

-Szervusz! Mióta laksz itt? Még nem láttalak.

-Éjje... Mármint tegnap késő este érkeztem meg. Mára már nagyjából berendezkedtem.

-Tudom ám, hogy éjjel jöttél...! Láttalak téged!

-Ó... Hát akkor már láttál...! Ennyit arról, hogy a mosoly másokat is kedvessé tesz!-azzal dühösen elrobog. \Mit tettem?! Sosem fogom megoldani a rejtvényt... és őt sem kapom vissza...\ Dühösen berobog a szobába, zokogva dől az ágyra, mint egy kisgyerek. Valami fényes alak jelenik meg halványan a levegőben. Ahogy egyre erősebb lesz az alak Orchidea lebeg előtte.

-Mit keresel itt...?

-Nem adhatod fel. Csak hinned kell magadban, és minden ajtó megnyílik előtted.

-Hogy érted? Hisz "téged" sem tudtalak meggyőzni...

-Engem, mint Orchideát sem volt könnyű.  Próbálkozz! Szeretsz?

-Igen. De mit tegyek? A rejtvényre sem jöttem még rá...-felül. Arcáról kezdenek felszáradni a könnyek.

-Mindenre választ kapsz. Akkor amikor szükséged van. A megfelelő helyen időben és összefüggésben.

-Ez meg mit jelent?

-Belenéztél már a maszkba?

-Nem. Még nem. Miért?

-Sok dologban segít neked.

-Te miért segítesz nekem? Hisz nem érdemlem meg. Magamat sem tudom megvédeni.

-Minig jön segítség. Ezt jegyezd meg.

-Rendben. Mit gondolsz, menni fog?

-Biztosan. Sose kételkedj magadban!-Az ajtó kinyílik, Dafnie lép be.

-Baj van Da... Orchidea? Te itt?

-Igen. Sose kételkedjetek magatokban! Figyeljetek a természetre. Mindig segíteni fog. De ne várjátok el, hogy ő csináljon mindent!

-Értjük. És meddig maradsz?-kérdi immár vidáman Dani.

-Sajnos nem sokáig. Ne feledjétek el mit mondtam! Sziasztok!-azzal eltűnik.

-Jobb, ha elkezdünk gondolkodni, Zorroék is össze fogják dugni a kobakjukat, és segítenek.

-Hogy érted ezt?

-Megírtam nekik mindent. Selyem papírra, páva sérült tollával, amit az állat ejtett el. Válaszolni fognak. Mesternő is segít. Sőt! A fél bolygó. Világszerte ismerik a húgomat. Mindenki szerette.

-Értem. Ez csodás hír! Köszönöm Dafnie! Nem gondoltam volna, hogy egy világhíres lányba fogok beleszeretni...

-Ez semmi! Még maga a Napkirály, az elfek legfőbb királya is válaszolni fog.

-Komoly? Akkor már jóformán az egész bolygó gondolkodik...?-Dafnie bólint.Leül egy székre.

-Egy ember elmegy, helyére jön egy másik. Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen. Azt hiszem már kezdem érteni...

-Én is. A húgod, barátnőd meghal. A lelke egy másik testben visszatér. De többit nem értem.

-Én sem. Én is ennyire jöttem rá...-egy galamb repül be Dafniehoz. Dafnie leveszi az üzenetet a madár lábáról.

-Ki írta?

-A szabad fél lakosaitól jött...!-elkezdi olvasni. Pár perc alatt végez.- Sajnos csak az amire mi jöttünk rá...-egy másik papírt köt gyengéden a madár lábára, az kirepül. Eközben messze, a Neklár másik felén a Napkirály birodalmában a királyok, bárók,  grófok és egyéb nemesek egy hatalmas teremben tanácskoznak.

-Figyeljenek rám legyenek szívesek!-szól a nagy hangzavarba a Napkirály. A hangzavar pillanataok alatt eltűnik.- Egy nálam magasabb rangú lány sorsa van a kezünkben. A nővére, Dafnie teljes mértékig a segítségünkre számít. Mi mit teszünk?

-Ö...Faképnél hagyjuk?-kérdi egy kis gróf fiúcska.

-NEM! Segítségre szorul! Segíteni fogunk neki! Aki nem, annak fejét vetetem! Halljuk hát a rejtvényt!

-Egy ember elmegy, helyére jön egy másik. Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen. -mondja egy ember, aki olvassa a rejtvényt.

-Nos? Ötlet?-kérdi a Napkirály.

-Hát, szerintem az, hogy valaki meghal és a helyére jön egy másik.

-Szerintem is...-közli büszkén a Napkirály.-És a másik fele?

-Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen...? Fogalmam sincs...-a Napkirály elszomorodik. Egy kislány lép be. Fekete haja úgy csillog, mint az éjszakában a hold és a csillagok. Szemei sugározzák barna színnel a nyugalmat.

-Te esetleg tudod a választ?

-Igen, fenséges királyok királya. Tenned kell azért, hogy a másikból az egyik legyen. Jelentése, ha nem cselekszel, elveszted az egyiket. Cselekedned kell valamit, hogy aból a testből, az előző legyen. A dolgokhoz egy jós szükséges aki segít mindenkin.

-Köszönjük, kedves lányom! Írd le azt amit nem rég hallottál!-adja ki a parancsot irnokának. A kislány biccent, ezzel elbúcsúzva.-Nos, akkor a tanácsot ezzennel lezárom.-mindenki kimegy. Az irnok egy galamb lábára köti szorosan az üzenetet. Negyed óra múlva a galamb már lilás lábbal ér oda. Dafnie rögtön le is veszi a szalagot.

-Mi történt veled, te szegény?

-Várj, az nem egy üzenet?

-De igen. Olvasd el, nekem most ezzel a szegény párával kell törődnöm.-lerak az asztalra egy itatót, valami folyékony gyógyírt csöpögtet a vízbe. A víz színe rögtön rózsaszín lesz. A madár belekortyol, lába kezdi visszanyerni színét. A fiú kinyitja a tekercset.

-Ö...Van egy kis gond...

-Micsoda?

-Nem ismerem ezt a nyelvet...

-Persze...Te ember vagy, nem elf... Add ide...-a fiú odaadja.

-Nos?

-Kedves Dafnie!

A megfejtés: Valaki meghal, helyére jön egy másik.

Ha nem cselekszel, elveszted az egyiket.

Tenned kell valamit, hogy abból a testből az előző legyen.

Küldte: a Napkirály

Írta: a Napkirály irnoka

-Ennyi?

-Ez is több nem?

-De. De, hogy oldjjuk meg a dolgokat?

-Egyszerű. Elmegyünk egy jóshoz. Hívd Okelát!

-Rögtön.- \Okela. Gyere értünk!\ `Már ott is vagyok!` válaszolja az említett személy. És valóban, az ablaknál vár egy nagy sárkány. Dafnie ül rá előbb, és aztán gazdája.-Hallgass Dafniera.

-Az angyalok felé kell mennünk. Szólok, ha le kell szálnunk.

-Mi van Ice-szal és Pirivel?

-Nem tudod? Ők...- `meghaltak...` \De miért?\ `Amikor meghalt a lovasuk.` \Nem mondod komolyan?!\ `Sajnos igen...` Azzal átrepülnek egy erdő felett.Okela fel repül a felhők felé.-Ez csodálatos! Köszönöm Okela!-lehajol és megpaskolja a lény mellkasát. Hamarosan látható lesz a kastély, de messze. Negyed óra múlva 3-4 falu látható 3 erdővel elválasztva.

-Melyikbe?

-A harmadikba.-Okela leszáll az említett faluba.Minél inkább közelednek a földhöz, anál irtózatosabb a hely. Olyanok az utcái, mint egy kihalt falunak. Néhány ember keservesen dolgozik. Van néhány ijesztő alak, hirtelen valami vörös gömb alakú  por repül feléjük. A por kikerüli őket, egy öregaszony körül lebeg.

-Ott van a boszorkány! Mágjára vele!-mondja egy fura ruhás ember. Rengeteg üvegcse van az övén, egy-két tőr és egy csomó tárgy.

-Biztos, hogy jó helyre jöttünk, Dafnie?-kérdi egyre inkább írtózva a fiú.

-Igen.Félsz?

-Hát...Eléggé...

-Van merszed velem tartani?

-Veszélyes?

-Nem. Esetleg egy két ijesztő alakkal és démonnal futunk össze... De akkor sem veszélyes.

-Akkor igen.-leszállnak a sárkányról, Dafnie határozottan, Dani határozottlanul megy a férfihoz.

-Lázadók?

-Nem.-mosolyog Dafnie.

-Akkor hallgatom önöket.

-Milyen szereid vannak?

-Boszorkány vér megszárítva, fagyasztó por...-sorol fel még néhány dolgot.

-Van fény porod?

-Nem. Az nincs. Egy boszorkányvadásznak szüksége van rá?

-Igen.

-Önnek mije nincs?

-Kérlek tegezz, vagy szólíts Dafnienak.

-Igen, Dafnie.

-Nekem van fényporom, viszont olvasztó porom nincs.

-Akkor szerencséd van, mert nálam kettő van.- azzal egy fénylő port ad a lány, és egy vöröses-feketés port ad a férfi. Végül elköszönnek és mennek a kanyarban tovább.

-És most merre, Dafnie?

-Erre, a sátorba.-azzal jobbra fordulnak a kocsmával háttal. Bemennek, egy jósnő fogadja őket.

-Lám, lám kit sodor erre a szél! Dafniet, arra ahol a madár se jár.

-Fióna. Emlékszel a húgomra?

-Igen. Meghalt, igaz?

-Igen. De megtaláltuk a megoldást.

-Az jó. De ki ez a fiatal úr?

-A húgom barátja. Ő kapott egy rejtvényt. Sikerült megfejteni, viszont szükségünk lenne egy jóslásra.

-Azonnal.-elmegy egy függöny mögé, onnan egy jóslógömbbel tér vissza. Egy álványba teszi, amibe pontosan beleillik. Az álvány csak az aljánál tartja.

-És most mi lesz Fióna?

-Nyíljon meg a jövő előttünk!-kezeivel körbe járja a gömböt. A gömb fényleni kezd a következők láthatók benne. A szomszéd lány nem bízik senkiben, de Daninak sikerül elnyernie a szívét. Dafnie közli, hogy induljanak el egy varázslóhoz, aki a lányt átváltoztathatja Orchideává.  Elindulnak ugyanezen az úton. De többet nem tudnak mseg a jövőről.