2014.10.04 02:44

"A tevékenységek"

Hamar elköszönnek a nőtől aki még halkan a következőket  mondja magában.

-Nem tudják, hogy ha erre jönnek a királynővel is találkoznak majd, és akkor bumm...Vége az életüknek...-Dafniék már Okela hátán vannak, aki készül felemelkedni. Fél óra múlva visszaérnek a toronyba.

-Köszönjük Okela!-mondja Dafnie. Miután Dani is leszáll róla, átváltozik emberré.

-Igazán nincs mit.-a szomszéd lány nyitja ki az ajtót, biztosan kifelé fog jönni.-Azt hiszem mennünk kell...-a két lány elindul befelé, Dafnie halkan még mond valamit a fiúnak.

-Tudod, hogy meg kell győznöd mindenről...Ugye?-a fiú halkan válaszol.

-Persze, de most hagyj minket magunkra, köszi!-azzal visszafordul fejével, Dafnie becsukja az ajtót. Amint előre fordul szeme azonnal a lányon akad, kinek bársony fekete haja a derekára simul, szemei a földet nézi, léptei a fiú felé vezeteik őket.

-Szia!-mondja a lány.

-Szervusz! Meglep, hogy visszajössz a multkori után...

-Hibáztam. Adnom kellett volna egy esélyt.- a fiú elmosolyodik.

-Jut eszembe...Bocsáss meg, fatuskó vagyok. Daninak hívnak. Téged?

-Ajna vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek.

-Én is.

-Hát... Akkor én megyek...-a lány már megfordul készül elindulni.

-Várj!Ö...Nem jössz be egy kicsit?

-Szabad?

-Persze.-a fiú kinyitja az ajtót, előre engedi a lányt, és bemegy.-Ez a folyosó. Vannak szobák. Ez az első Dafnie-é, a következő az enyém.-mutat a bal oldalra.

-Értem. És a következő? Az kié?

-Az... Az azé aki meghalt...

-Bocsáss meg! Nem tudtam.

-Semmi baj... Nem tudhatad...-így telik néhány nap, hét, már nincs sok idő a rendelkezésükre áll.Ajna igen kedvessé válik, és ugyan próbálja takarni, de érez valami jó és új érzést a fiú iránt, ahogy Dani is.  Egy nap Dafniehoz megy be.

-Szia! Hol van Ajna?

-Hazament. Szükségem lenne a segítségedre.

-Ajaj...Ez nem hangzik valami biztatóan... Mi a baj?

-Ahogy telnek a napok, mintha nem lenne már a szívemben sem az akit tényleg szeretek... Minél többet Ajnával vagyok, egyre kevésbé akarom visszakapni azt akiért még nem rég szerelemben égtem...

-Ugye most csak viccelsz?-a fiú fejetráz.-Nem jó jel... Tudod, hogy mi lesz, ha nem tudod megtenni. Mindenki ki fog tagadni. Mindenki belefog őrülni. Ő halhatatlan. Ezt az utat választotta. Ez egy próbatétel. Ha nem teszed meg, újra születik, de rád sem fog heveríteni. Ha tényleg szereted le kell mondanod Ajnáról.- a fiú sóhajt.

-Tudom.Ha muszáj megteszem.-Dafnie elégedeten bólint.

-Még ma el kell indulnotok, különben késő lesz. Csak benned bízik meg.-a fiú bólint és elindul kifelé. Meglepetésére, Ajna az ajtóban várja, mikor kiér megcsókolja. Hamar eltávolodnak egymástól.

-Ajna, valamit el kell mondanom neked...

-Jó vagy rossz?

-Mindkettő. Előtted volt egy lány, aki belépett az életembe... Aztán, lassan egy hónapja, hogy meghalt. Az nap éjjel jöttél, te.

-És...?

-És ő a szerelmem volt. De már nem tudom kit akarok... Nem tudok választani közted és közte...

-Akkor válaszd őt!-Ajna zokogva indul el haza, a fiú azonban elkapja karját.

-Ajna várj! Nem érted. Te vagy az. Te vagy az akit szeretek.

-Ezt hogy érted?

-Figyelj rám. Te vagy a szerelmem. A lelke benned van. El kell vállalnod, hogy kicsit megváltozol, és én visszakapom őt.

-De miért? Így nem szeretsz?

-De igen szeretlek. Az nap mikor idejöttél, meghalt emlékszel? Megfejtetünk egy rejtvényt, ami adott egy hónapot, hogy tegyek azért hogy visszakapjam. Ez a hónap hamarosan letelik és akkor te is meghalsz vagy fogalmam sincs, nem tudom. De nem is akarom megtudni.Szeretlek mindkét alakban. Tartok tőle, hogy ebben már jobban. Nem akarok kockáztatni. Ha élni akarsz gyere velem. Délben indulok, ha jössz tovább élsz, ha nem meghalhatsz.

-Nem akarok meghalni, veled akarok lenni.-könnyek szöknek szemeiből, hozzábújik Danihoz, aki szabad kezét fejére teszi.

-Nyugodj meg. Ne sírj.-csitítgatja kedvesen.-Akkor velem jössz?

-Bárhová. Csak maradj mindig mellettem.

-Ígérem. Amíg élek veled maradok.-Ajna hamar megnyugszik, a fiú ölbe veszi és felülteti egy lóra.-Tudsz kardotforgatni?

.Igen.

-Akkor, mint észrevetted, a ló felszerelésére raktunk egykét táskát és egy-egy tokot benne karddal. Táskában élelem és almák vannak. Egy azonban üres. Abba utunk során teszünk bele dolgokat.

-Értem. És hova megyünk? Minek kellenek a fegyverek?

-Sajnos veszélyes helyre kell mennünk.De ígérem, hogy vigyázok rád.Indulhatunk?

-Persze.-azzal vágtában elindulnak. Átvágnak az erdőn, és a földúton mennek tovább. Estefelé viszont megállásra kényszerülnek. Szednek össze egy kevés fát, hogy tüzet tudjanak rakni, a lovaknak adnak egy-egy almát.

-Ajna kész vagy?

-Igen.-megpaskolja lova nyakát, és suttog.-Megérdemlitek. Jó kislány.-Odavezeti a lovakat a két legközelebbi fához és kiköti őket.Leül a tuskóra Dani mellé, és hozzábújik. -Szeretlek Dani!

-Én is Ajna!-megcsókolja, átöleli fél kézzel. Hamarosan lemegy a nap, sötétedik. Este 11:23 körül valami morgás szerű hang hallatszik, a lovak már elég idiótán viselkednek. Hamar egy farka falka jelenik meg támadó állásban. A hegy felől patadobogás hallatszik, a mágus jelenik meg a faluból, épp egy port fúj a farksokra, amitől azok megfagynak. Daniék már a farkasok megjelenése közben felálltak és megfordultak, a mágus előttük állítja meg lovát.

-Ti meg mit kerestek itt ilyenkor? Felszállni a lovakra, nem hat sokáig a varázslat!-Ajna eloldozza a lovakat, Mindketten felülnek és követik a varázslót.

-Hálásak vagyunk uram...-mondja a fiú.

-Mi kevert titeket ide? Nem lenne szabad még csak úgy kószálnotok!

-Elnézést uram, de én már 20 vagyok!- mondja Ajna kicsit mérgesen.

-Az mindegy. Még nem vagytok érettek.Miért csavaroktatok el?

-Már megbocsásson uram, de ez a mi ügyünk!

-Hagyd Dani, fölösleges.

-Hamarosan a falumba érünk. Merre indultatok?

-Egy varázslóhoz.

-Mi okból?

-Elég bonyolult. Ajna miatt.

-Értem. És kit kerestek?

-Még nem tudjuk a nevét.Dafnie mondta, hogy induljunk el.

-Dafnie? Ő tudja kit hova küldjön, kivel mit csináljon. Olykor olyan különös és titkos, mint a természet.

-A természet sem titkos, csak nem figyelünk rá oda. Aki nekiáll azt kiröhögjük.Nem de?

-Van benne valami...-nap felkeltére elérnek a faluig.Utcái kihaltak és kopárak, mint annó volt.

-Biztos, hogy ide kell jönnünk?-kérdi Ajna, akinek arcára írták, hogy nagyon nem akar itt lenni.

-Ez az én falum.-mondja a mágus.-Mit gondoltok? Ide jöttök?

-Ha muszáj...-vállalja a lány. Dani bólint.

-Körbe nézünk.

-Ti tudjátok.- a boszorkány vadász elvágtat. Ajnáék leszálnak a lovakról,Ajna elviszi a lovakat egy férfihoz.

-Uram! Kérem fogja meg őket...-egy fiú oda köti egy fa kerítéshez az állatokat.Ajna visszamegy Danihoz aki elindul a kocsma felé. Bemennek a sátorba.

-Üdvözletem! Sör, bor, pálinka?-kérdi egy szimpatikus srác.

-Kössz, nem. Nem iszok. Nem tudsz innen egy varázslót?

-Valdemár.Ő egy jó varázsló volt, amíg el nem veték ezt tőle...

-Ide figyelj! Én egy olyan varázslót keresek, akinek van varázsereje, él még és semi egyéb baja! Ebben mi a nehéz? Van vagy nincs?!-hurrogja le Dani a srácot.

-Te velem ordítozol? Most komolyan? Te ordítoztál?

-Miért nem hallasz?

-Nagyon úgy érzem, hogy te ordítottál.-azzal akkorát vág a másik fiú hasába, hogy az egy pár métert repül. Ajna azonnal odarohan hozzá.

-Jól vagy? Dani! Dani válaszolj!

-Te?

-Húzzunk innen, hallod? Dani!-a fiú oldalra hajtja fejét.

-Menj vissza... Addig amíg világos van.

-Nem. Nem megyek sehova. Megígérted, hogy semmi bajod nem lesz.

-Menj vissza! Sose gyere vissza! Menj amíg még lehet!-Ajna megrémül a felé közeledőktől, futni kezd a lovak felé, Daniét elengedi, had menjen, saját lovára felpattan, és vágtatva elindul vissza. A toronyban Dafnie Okela haldoklására lesz figyelmes.

-Okela! Mi történik veled?!

-Dani... Haldoklik...

-Tudtam, hogy elrontja!- Kirohan a barna mágus várja őt.

-Üdvözletem, Dafnie!

-Kössz, Moris! Tudod merre menj?

-De még mennyire! Gyí!-az őzek elindulnak a falu felé.A gyorsaságnak köszönhetően hamar oda érnek. Dafnie berohan a kocsmába felveszi a haldoklót.

-Nem engedlek el! Ajnának szüksége van rád. És Okela is haldoklik.

-Ajna? Ő biztonságban van?

-Igen. Ne aggódj.

-Akkor jó...-feje eldől, lezuhan a lány karjaiból.

-Ki volt az aki beleütött?- senki nem felel. Dafnie a kijárathoz megy, egy akkorát vág a srác hasába, hogy az is repül egy pár métert. A srác feláll, és átváltozik boszorkánnyá. Fején csontokból és aranyból készült fejdísz helyezkedik el, öltözéke különös, arca a pokolra hasonlít.

-Dafnie, Dafnie, Dafnie...-cuppog.-Most mit fogsz csinálni? Egyedül maradsz...-arca gonosz vigyorra vált. Dafnie a fogait csiszolgatja.

-Mi a jó az ölésben? Ne hidd, hogy csak mert megölöd a húgomat és azt aki visszahozhatná, én még feladom! Soha! A földiek nem foglalják el a Neklárt! Amíg élek ellened fogok küzdeni! A húgod már rég halott! Ahogy az enyém is. De én soha nem adom fel!

-Úgy érted mi soha nem adjuk fel!-mondja büszkén Zorro, miközben az angyalok is megérkeznek.

-Engem kihagytok? Szó se lehet róla!-szól közbe Ajna.

-Mi nem engedünk a gonosznak! Sosem engedtünk és soha nem is fogunk!-mondja Dafnie. Mindenki előveszi fegyverét.

-Én kiállok ellenetek. Jozefina! (Dzsozefína!) Jozefína!

-Nem anyám! Nem leszek többé boszorkány!-egy vörös csuklyás hosszú szőke hajú lány lép elő. Zöld szemeivel a királynőre néz.-Elegem van belőle! Jozefina, maradj nővéreiddel... Jozefina csináld ezt, csináld azt... Nem! Nem leszek többé rabszolga!

-Hát legyen!Anya a lánya ellen.-mindenki nekitámad a királynőnek, Jozefina-t kivéve. Miután anyja mindenkit hátralök egy varázslattal, Jozefina zöld fényt küld anyja ellen, aki egy lila fénnyel védekezik.-Sokmindenre megtanítottalak, de nem mindenre!-azzal Jozefina is a földre ér. Most egy lila csuklyás alak jön be, felveszi a haldoklót és ráfekteti a szánkóra. Felsegít mindenkit.

-Ki vagy te? És melyik oldalon állsz?-kérdi Dafnie, a csuklyás lejjebb hajtja fejét, mély, női hangon szól.

-Vagyok aki vagyok. Nem állok senki oldalán, csak a sajátomén.-a királynő az idegenre lövi a sugarat, aki egy fehér sugárraé válaszol neki.

-Most már nem vagy olyan beszédes?-kérdi a királynő. A csuklya leesik a védekező fejéről, haja szőke, bár nem látni rendesen hol ér véget. A fehér sugár erősebb, mint a lila, a lila egyre közelebb ér a királynőhöz, míg az hátra nem esik. A lány egy tőrt kap elő, azt a királynő szívébe szúrja.

-Nem apámtól s nem anyámtól, a fénytől származom.A világ nem halhat meg, de szüksége van gonoszakra is. Nem lehet mindet legyőzni, de lehet pusztítani. Ezt jelenti a duális világ.- a királynő vörös gömbbként tűnik el, a test kihűl, nem mozdul. A csuklyás fölé hajol és suttog.-Bocsáss meg Benedella, hogy öltem!

-Megölte. De mégis ki ez?-mondja Dafnie. A csuklyás feláll megfordul, a szánkóhoz megy, a haldokló fölé hajol,nagyot sóhajt, Moris felismeri ki az, de nem szól.A csuklyás elmegy, Dani kinyitja szemeit, Ajna odarohan hozzá.

-Hát te élsz?-mondja boldogan.

-Ajna!-nevet. Mindenki felfigyel rá, Dafnie a csuklyást nézi.

-Nagyon gyanús ez a lány, de valahonnan ismerős is.-Hamarosan a boszorkányvadásszal fut össze. Ahogy elbúcsúznak a boszorkányvadász odamegy a kis csapathoz.

-Üdvözlet!

-Nem tudja ki az a lány?

-Nem mondta?

-Nem. Semi utalást nem adott.

-Akkor még nincs itt az ideje.Remélem még összefutunk.-azzal továbbmegy. Mindenki hazamegy, Dafniék visszaköltöznek a kastélyba, de még mindig nem olyan a hangulat, mint volt. Mindenki egy dolgon töpreng: Mikor lesz minden olyan mint rég volt?