16. Fejezet:
"A mentőakció"
-Mi? Ha a láva hozzáér, a démoni énje fog uralkodni rajta?-kérdi igen aggódva a fiú. Orchidea minél lejebb megy annál melegebb lesz, erre lassan felkel. Mikor észhez tér felhúzza lábait, és kapálózni kezd.
-Ennek meg mi baja van?-kérdi a vámpír.
-Csak felkelt. Remélem élvezi utolsó perceit amíg még a jó szándék vezérli...-vigyorodik el a vérfarkas. Dafnie halkan suttog.
-Én elcsalom a figyelmüket. Te lemászol és kiszabadítod őt, és elhúzunk innen...
-Miért nem küzdünk meg velük?
-Viccelsz? Rögtön kinyírnak. Ketten kevesen vagyunk hozzá...
-Rendben...- azzal a fiú elindul lefelé, Dafnie feláll.
-Abba még nekem is van beleszólásom, Shirana!
-Dafnie?! Elkapni!-rögtön elfogják a lányt a démonok és lefegyverzik. Két démon fogja két oldalról, fejenként egy kéz és egy láb. Egy híd átível Dafnie-hoz.
-Shirana biztosan legyőzöd?-szól utána Kelly, akit a vérfarkas már meg sem hall. A fiú majdnem belezuhan a lávába, de sikerül visszanyernie egyensúlyát és mászik lefelé.
-Nos, mi van Dafnie? Már nem olyan nagy a szád?
-Lehet, hogy azt várod, hódoljak be előtted, de nem számítottál arra, hogy valaki már segít nekem.
-Mi?!-pillant le Shirana és észre veszi a fiút, rögtön utána szól.-Hé, te fiú! Hagyd békén azt a lányt! Ha feljössz, szabadon engedem Dafniet!
-Ja...! Miből gondolod, hogy a kedvesem meg ott hagyom neked? Te hülye liba! Mindenkinek több esze van, mint neked!
-Kedvesem?-kérdi a lány aki, már majdnem két méterre van a lávától. A fiú átugrik, és tőrével elvágja a köteleket, Orchidea megkapaszkodik, és odabújik kedveséhez.
-Igen. Kedvesem... Nem akarok ünneprontó lenni, de jobb lesz sietni... A kötél egyre lentebb megy...-Orchidea észhez kap, előre engedi kedvesét, és felnyújtja a kötél végét.
-Kösd fel! Ne törődj velem, ígérem mindhárman kijutunk.
-Ne indulok el nélküled...
-De igen! Elindulsz! Nem engedem, hogy bajod essen!
-Én sem!
-Indulj!-a fiú elindul felfelé, Orchidea viszont annyiból, hogy ne nehezítse a dolgát. Mikor a fiú felér, ráköti a kötél végét a hídon egy cölöpre. Orchidea ráül, és elkezdi hajtani, mint egy hintát. |Ez komoly?! A halál markában vagyunk, ő meg elkezd hintázni... Kibe lettem én szereles?|
-Mi ez?! Ez! Pozitív energia! A Mennyé! Nem bírom!-mondja Shirana, és minden alvilági lénnyel együtta halántékára szorítja kezeit, és térdre borul. A negatívak hida, bomlani kezd, a fiú gyorsan Dafniehoz megy és a kötél végét tartja, ami nehéz feladat. A híd bomlandó részei vagy úgy három méter messze a lánytól elporlad.A lányból csak úgy árad a pozitív energia, az Alvilág kezd fénnyel átalakulni egy békés tájjá. Mikor az Alvilág egy gyönyörű tájat mutat, virágokkal, bokrokkal, és néhány helyen fákkal, a kötél kitépődik a fiú kezeiből és a mögöttük álló fára kötődik. A kötél a fától lefelé haladva szivárvány színű lesz végig, és nem úgy, hogy egy kis rész piros, egy kis rész narancs, hanem vékony hosszú csíkokban halad, a lányon átmegy az erő, a kötél végétől, és a növényektől az energia egy része visszatér a lányba, a híd helyére egy szivárványos varázshíd ível a tulsó odalról Daniék elé. A lávából egy gyönyörű szivárványos és színpompás folyó lesz, tele élettel. Mikor az Alvilág lényei felállnak, és körbenéznek elszörnyedt fejjel néznek egymásra, egyesek hajukat tépik, mások harapják magukat.
-Tönkretette...-mondja a vámpírok hercegnője.
-Az Otthonunkat!-kiált dühösen és nagyon negatívan Shirana.-Ezt még megbánod! Terezész nem fogja annyiban hagyni!-azzal a szörnyek elfutnak. Orchidea felmászik, a kötél alatta elszakad, de még mielőtt összeszorított szemekkel neki menne a szikláknak, hirtelen összeforr a kötél. Orchidea egyenként kinyitja bájos és vidám szemeit, felkúszik, Dani és nővére segítségével feláll.
-Igazad volt Dafnie. Sikerült! Tényleg én vagyok az aki szembe száll Terezésszel!-vidám hangjával könnyeket csalogat a vidám szemekbe, gyorsan átöleli nővérét, aki viszonozza.
-Csak ez kellett. Nem is gondoltál arra, hogy meghalsz!-mondja boldogan Dafnie. Orchidea elengedi nővérét és kedvesét öleli át.
-Megígértem. Ezt tartottam a fejemben végig. És a szép emlékeket, élményeket.
-Tudom.-Felemeli kedvese fejét és megcsókolja. Kedvese viszonozza. Pár percnyi habozás után elindulnak lefelé, ahol még mindig a csúnya lépcső van.
-Pardon...-mondja a lány, azzal int egyet kezével a lépcső felé, ami égkékké válik, és szivárvány foltok lesznek a vér helyén.
-Elképesztő vagy!-puszilja meg a fiú. Hamar visszaérnek, hálistennek a csapat talpon van, még a csuklyás is.
-Sziasztok!-mondja Ajna.
-Szia!-Orchidea átöleli barátnőjét.
-Itt vagy? Éppségben?
-Igen.
-Hogy hogy nem jöttek utánatok az Alvilági lények?
-Tőlük már nem kell félned.-elengedi Ajnát.A csapat jó szemmel néz rájuk, mivel sértetlenül hozták vissza.
-Köszönjük, hogy megtettétek!-lép közelebb Zorro.
-Hát... Lényegében annyit segítettünk, hogy kioldoztuk egy mozdulattal...-mondja Dani.
-Ezt hogy érted?
-Miután kioldoztam, ő tette amit helyesnek látott...
-Hogy?
-Hát...A lehető legpozitívabb volt...
-És megoldotta az ügyet.-szakítja félbe Dafnie.
-Értem már. Akkor is ti hoztátok vissza.
-Jah. Mi hoztuk vissza...
-Na mindegy! Ti hoztátok vissza és ez az ami számít.
-Pontosan.-mondja szelíden Orchidea.
-És? Kialudtad magad?
-Miért kérdi?
-A csuklyás készített egy ágyat...
-És ő hogy kerül ide?
-Amikor estél le, ő kapott el. Azt mondta csak erre járt és észre vett.
-Elnézést! Félbeszakítottalak.
-Semmi baj. Készített egy ágyat amin alhatsz, mi addig folytatjuk a munkát.
-Köszönöm, de már nem vagyok fáradt.
-Akkor rendben. Szerintem egyenlőre ti hárman lent dolgozzatok, majd valaki felmegy.
-Értettem.-azal a férfi elmegy, helyére a csuklyás jön. ×Jankó?×
-Szia!-kezdeményez a csuklyás.
-Szia! Nem láttalak már valahol téged?
-Nem tudom. Te is ismerős vagy nekem valahonnan...-erre Dani is odalép.
-Sziasztok!
-Szia!-köszönti a csuklyás.
-Szia!-köszönti kedvesét a lány.
-És most miről is van szó?-kérdi a barna hajú srác.
-Semmi különös.-mondja a lány.
-Igen. Nos örvendtem a szerencsének! Most mennem kell.-mondja a csuklyás, majd elindul tovább.
-Mintha már láttam volna valahol...-mondja a lány.
-Lehet. De nem biztos.-azzal ellép és megy dolgozni. Orchidea közelít az ágyhoz.×Jéggel csinálták. Jégréteg van közte.× Megáll a tárgy előtt, egyik kezével végig simítja. ×Selyemlevelekből készült. Milyen páratlan munka!× azzal visszamegy és alul kalapácsol. Egy fél óra-óra múlva Zorro elhív mindenkit.
-11 óra van, ideje valamit enni.
-Egyetértek.-mondja Diana. Mindenki rábólint.
-Szükség van, gombára, répára, burgonyára, csirkére, és egy kis borsóra.-mondja Dafnie.
-Én segítek.-ajánlja fel Orchidea.
-Rendben, akkor mi megyünk.-mondja Dani azzal elindulnak.A lányok elvannak, Daniék pedig elindulnak túl az erdőn. Miután átérnek egy gondozott faluba érnek.
-Ez lenne a híres eltűnt falu?-kérdi Diana.
-Fogalmam sincs, de hogy itt bő a termés, az tuti.-mondja Dani.Zoro elmosolyodik.
-Nos?-kérdi Ajna.
-Ez az elveszett falu.-mondja a férfi.Tovább indulnak, egy kisfiú megállítja őket egy kék kerítés mögött.
-Jó napot!-szól a gyerek.
-Jó napot!-reagál a csapat, de Zorro köszöntött.-Valami bajod van, fiam?
-Nem, uram. Csak ahogy elnéztem önök keresnek valamit.
-Jól láttad. Gombát, répát, krumplit, borsót és csirkét keresünk.
-Értettem. Hány csirkére volna szükség?
-Nem várom el, hogy te adj nekünk...
-Elnézést uram, de nekünk vagy száz darab van egy baromfiudvarban.
-És hány udvarotok van?
-Négy. Gondolom max tíz csirke a négyszázből nem olyan sok...
-Hát, ha neked ilyen nagy szíved van. Egye fene! Ha adsz, megkapod majd a fizettséget.-a kölyök letűnik egy kapu mögött és két csirkét hoz előre. A csapat csatárláncban a leghátsónak adja a csirkéket, amíg azoknak a száma ötig el nem ér. A fiú adná még a haatodikat is, de Zorro nem fogadja el.
-De uram. Az édesanyám nem fog haragudni.
-Köszönjük a csirkét, de azt a hatodikat rakd vissza, had éljen még. Majd még jövünk erre a növényeket beszerezni.
-Uram, az nekünk is van.
-Azt gondoltam. De nézz ránk! Meg vagyunk pakolva, egyenlőre ez még sok így.
-Rendben! Viszont látásra!
-Viszont!-azzal elindulnak vissza. Mikor a lányokhoz érnek, a csirkék egy ketrecbe kerülnek.
-És a növények?-kérdi Dafnie.
-Azokért most indulunk.-mondja Zorro, és indulnak a faluba. Mikor odaérnek, a kisfiú bement, helyette egy fehér hajú fiatal srác áll, de nem olyan, mint Forgószél vagy Jankó.
-Üdvözletem!-mondja a fiú.
-Örvendek!-köszönti Zorro.
-Miért járkálnak erre? Ha megkérdezhetem.
-Nem látott itt egy kisfiút? Fekete volt a haja...
-És kék a szeme? De igen. Ő az öcsém. Én Hope (Hop) vagyok.
-Én pedig Zorro.
-És keresnek valamit, igazam van? Még pedig gombát, répát, krumplit és borsót.
-Pontosan.
-Az öcsém mondta.-átad a kapun egy nagy tömött zsákot, kivesznek zacskókat, és ki a krumplit, ki a répát, ki a gombát és ki a borsót fogja meg. Elindulnak vissza, Mikor az alaphoz érnek, a testvérek már egy csirkét megtisztítottak a tollaitól, és egy nagy bográcsban fő már a kaja.
-Sziasztok!-szól Dafnie, miközben keveri a kaját. Hirtelen megpillantanak a bogrács mellett egy tányért, amiben vér van.
-Az...Meg...micsoda?-kérdi aggódva Dani.-Ugye nem támadt rátok valami?
-Nem, dehogy! Ez csak a csirke vére. Tudjuk, hogy erre éjszaka vérfarkasok és orkok járnak, amik imádják a csirkét, de ha az nincs, akkor ránk támadna.-mosolyog Orchidea.
-Huh. Megnyugodtam...-mosolyodik el a fiú.
-Jó, hogy hoztátok a zöldségeket...-szakítja őket félbe Dafnie. Átveszi a növényeket, és nekiáll pucolni a krumplit. Orchidea és Dani a répát, Zorroék a maradékot, a gombát csak felaprítják, a borsó hüvelyből kiszedik a borsót. Eltelik úgy fél óra-óra, és a zöldségek a levesbe kerülnek. Dani, Ajna és Diana félrevonul. Orchidea szemeivel kémleli az eget, Zorro elüldögél Dafnieval aki keveri a kaját. Hirtelen valami hangos madársikítás hallatszódik a levegőből, egy szőrös, nagy, krokodil fejű sasszerű madár zuhan a búzaszőke hajú lány felé.
-Orchidea!-ordít felé kedvese, aki rohan, de a madár gyorsabb, Orchidea lehajtja fejét, a madár megragadja a ruháját, felrepül vele és elhagyja az erdőt és az elveszett falut, aminek lakói, Hope-on kívűl észre sem veszik. Dani csak a térdelő lány hűlt helyére zuhan, és belecsap egy nagyot a földbe.
-Elvitte... De mégis hová?-kérdi kíváncsian Ajna.
-Terezészhez.-mondja Dafnie.-Shirana megmondta. Terezész nem hagyja annyiban, hogy az Alvilágot teljesen veszélytelenné tette.
-Nem védtem meg... Hagytam hogy elvigye...-mondja a fiú igen eddig nem ismert érzelemmel és hangnemmel.-Ha gyorsabb vagyok, meg tudom ölni azt a dögöt! Az én hibám...-azzal feláll.-...tehát nekem kell kijavítanom is!
-Nem mész el egyedül!-mondja igen komolyan Dafnie.-Tudod mi történne, ha egyedül mennél? Felpöckölne az égbe, majd palacsintává lapítana, mint egy elefánt.
-Engem ez sem ijeszt meg.
-Azta! Benned aztán van akaraterő!-mondja Dafnie, miközben egy kicsit rábólint.-Nem érdekel a halál sem, csak hogy megmenthetsd a barátnődet. Wow!(Váóv!{Váó!}) Én nem merném megtenni...
-Én megyek. Ki tart velem?
-Én!-mondja Ajna.
-Én!-mondja Dafnie.
-Én is!-mondja Diana.
-Én is megyek!-mondja egy fekete, barna és vállig érő hajú lány.
-Biztos Pikka?-kérdi Zorro.
-Igen.-mondja a lány.
-Rendben. Akkor Zorro?
-Megyek.-azzal elindulnak a falu felé. Mikor elérnek a kék kerítéshez, a fehér hajú, igen normális öltözetű és eléggé harcos kinézetű srác áll előttük.
-Láttam. Egyedül én.-mondja a srác, kinek egy sárga bumeráng szerű fegyver van a kezében. Egy gyors mozdulattal becsukja a fegyvert és elrakja annak tokjába.
-És jönni akarsz. Igazam van?-kérdi Dani.
-Igen. Tudom mi ez a lény. Halhatatlan, de be lehet börtönözni. Terezész álnok kémjei és harcosai egyben. Nélkülük gyáva. Vagy több tízmillió van belőlük. Óriás tojásokkal szaporodik, amik egy embernél kelnek ki. És már akkor megölik azt az embert.
-Rendben. Ha nagyon akarsz, gyere! Én egy útba állok. Az pedig az az út, ahol a kedvesemhez közeledsz. Semmi egyébért nem kell félned.-mondja Dani. Hope is beáll a csapatba, és továbbmennek. Hamarosan egy küklopsz áll utukba. A szörnyeteg minden áron ki akarja végezni őket, de nem megy. Dafnie nyilaz, Hope a bumerángjával, Dani kardjával, Ajna egy ötágú éles csillaggal, Diana pisztolyaival, Zorro pedig varázslattal küzd. A küklopsz felveszi Dafniet, a többiek nem veszik észre, a szörny megszólal ronda hangján.
-Ha kedves a barátotok élete, tegyétek le a fegyvereket!
-Mégis miért tennénk?-szól be Dani.
-Ha nem engedelmeskedtek, kipurcan!-azzal erősebben szorítja Dafniet aki mozgolódással próbál kiszabadulni, de a mozdulatra felszisszen.
-Állj!-szól Dani aki lassan visszahátrál a csapathoz és lassan leteszi a fegyvert. Mindenki ugyanezt teszi.
-Helyes. Most pedig rúgjátok ide!-Dani kezdi, mindenki engedelmeskedik. A küklopsz rálép a fegyverekre amik nagy hanggal darabokra törnek.
-NE!-ordít Ajna.
-Halgass! Most pedig, szépen elindultok az istenek felé, de...-Dafnie ráharap a hüvelykujjára.-ÁÁÁÁ!!!!!!-elengedi a lányt, aki a puffanás után felpattan, és gondolata segítségével egy nagy sziklát ejt a szörny lábára. Az megint felordít, majd lassan eltűnik.
-Pfúj! Ne kóstoljátok meg a küklopsz bőrt... Szörnyen rossz íze van!-mindenki felkacag, csak Dani és Hope sétál lassan a törött fegyverekhez.
-Ez szép meg jó, de mivel fogunk küzdeni a továbbiakban?-kérdi komolyan Hope.
-Azt sajnos nem tudom...-hajtja le a fejét Dani. A kacagásból gyorsan síri csend lesz. Eközben egy ijesztő helyen ledobja Orchideát a madár.
-Hol vagyok?
-Nem emlékszel?-szól egy még ijesztőbb, mélyebb hang. Hamarosan egy hatalmas és veszélyes isten lép elő. Vilámokat lő kezével, Orchidea azonnal kapcsol és kerülget. Előkapja kardját és megpróbálja visszaverni annak élével.
-Terezész!-ejti ki halkan e szavakat a száján, az isten gonoszan mosolyog.
-Tönkretetted az első klasszikus építményemet, az Alvilágot!
-Nem volt jogod elterjezkedni!-az isten erre elvigyorodik, erősebb villámot lő, ami visszaverődik ugyan, de a lány hátraesik. Hamar a boszorkányvadász téved Daniék felé.
-Örvendek a szerencsének!-emeli le félkézzel kalapját a maágus, miközben megállítja barna kancáját.
-Örvendek!-mondja búskomoran Dani.
-Mi történt?-tűnik el a mágus arcáról a mosoly. A fiú csak biccent fejével a fegyverek darabjaira. A mágus felkacag.
-Mi a vicces azon, hogy tehetetlenek vagyunk?-szól közbe Hope. A mágus lassan elhallgat.
-Az a vicces, hogy csak ezért búsultok!
-Miért, mit gondoltál, min búslakodunk?!
-Enél jóval komolyabbra gondoltam hirtelen. Seperc alatt újra akcióba lendülhettek!-mondja miközben elővesz egy kék port, egy csipetnyit rászór a fegyverekre, azok felemelkednek és egybeolvadtan repülnek gazdáik kezei közé.
-Volna itt még valami...-mondja Dafnie, miután sóhajt.
-És mi lenne az?-mosolyog ismét a mágus. A lány mélyet sóhajt.
-Orchideát...elkapták...
-Mi? Hogy? Mikor?
-Max. fél órája. Egy Terezész által érte küldött madár vitte el. Túl későn vettük észre.-a mágus vállára teszi kezét a lánynak, biztató hangon szól.
-Ha valakik, akkor Ti visszahozzátok. Ebben biztos vagyok. Nos, örültem a találkozásnak!-elengedi a lányt, megragadja a kantárt és tovább üget.A csapat újra lendületbe kap, és nekiindul a nagy, hosszú és veszélyes útnak. Harc megy Orchidea és az isten között, a lány egyre inkább fárad, az isten ugyan olyan friss. Hamarosan a csapat lép elő, Orchidea már elfáradt, most lebeg, de valami fura dolog van mögötte.
-Orchidea!-szólal fel Dafnie.-Hogy kerül oda?!
-Nem tudom, de jó lenne megtudni...-mondja aggódva Ajna.
-Le kell hoznunk onnan!-közli Dani. Hirtelen egy fura és ijesztő kéz nyúlik elő fölötte. Fényekkel átlöki a testet, ami zuhanásnak ered, de fénykötelek miatt egy vagy két méter zuhanás után megáll. Terezész előlép a sötétből, Danie-n kívűl senki nem csiszorgatja a fogait, esetleg olyan haragosan Hope és Dani.
-Mit akarsz tőle?!-csattan fel Dafnie. Terezész lassan engedi lefelé. Másik kezét lassan aláhelyezi, majd egy gyors mozdulattal összezárja öklét, Dafnie és a fiúk egyre hangosabban csiszorgatják fogaikat, mikor az isten kinyitja öklét, Orchidea áll és nagyon látszik rajta, hogy nem érti mi van.
-Gyere le onnan!-ordít felé Ajna.Hamarosan felfogja a személy akinek szóltak, de nem tud mit tenni, Terezész kezdi összezárni tenyerét. ×Jaj, ne! Ha bezárja, én eltűnök és meghalok! Vagy nem tudom, mi. De nem lesz jó!× Elindul futva jobb oldalra a tenyérnek, már majdnem bezáródik a kéz, mikor a lány gyorsít, és ugrik, de nem sikerül. A kéz újra ökölben, lassan kinyílik, de már semmi és senki nincs ott. a fekete és hosszú karmokon sincs semmi, csak egy ici pici lilás folt. Orchidea ruhájának egy kis része, ami leszakadt, és ráragadt a karom hegyére. Dafnie halál sápadt arccal lehajtja fejét. Hope, Ajna, Diana és Dani, kirántott fegyverel ugrik Terezésznek. Dafnie térdre borul, Zorro rögtön odamegy hozzá.
-Minden rendben van? Dafnie!-a lány azonban nem felel, csak elterül. Adolf ront a helyszínre, fiával együtt.
-Mi történt?!-kérdi dühtől vörös fejjel Adolf. Adonisz felállítja Dafniet, aki mélyen alszik.
-Apám. Valakit elvittek... Vele foglalkozik. Csak kicsit számodra idegen móndon.
-Nem mindegy az?! Nem veszitek észre ki fogságába kerülhet mindenki?!-szól közbe harcra készen Zorro. Adolf és Adonisz bólint, hátára fektetik Dafniet, és démonoká válva ők is harcolni kezdenek.
-ÉS?! Inkább rabszolga leszel?!-szól egy ismerős fiúhang. Dani hátrapillant, és kerek szemekkel nézi régi haverját.
-Nem!-szól Anna.
-AKKOR GYERÜNK!-mondja Forgószél. A harcosok bólintanak és nekiindulnak a küzdelemnek.Dani visszafordul és ismét küzd.
-NEM ADJUK FEL!-jönnek kis és nagy tündérek egyaránt. Így tovább elfek, emberek, néhány erős és szimpatikus mágus és varázs állatok. Lasan elfogynak az erre tartók, nem jön senki. Terezész erősen védekezik, sok ideig eltart, mire sikerül legyőzniük. Hamarosan egy fénygömb száll fel az istenből, amiből magasan Orchidea alakul ki.
-Ezt nem hiszem el!-ámélkodik elégedett munkája után Dani.-Mégis...Ezt..hogy?
-NEM! NEM! NEM!-ordít Terezész.-Sosem fogtok győzni! NEM! NEM MEGYEK EL, AMÍG NEM VÉGZEK EZZEL A LÁNNYAL!
-Aha. Én meg azt szó és tett nélkül hagyom...-mondja karba tett kézzel Dfnie, Dani és Hope.
-Mi nem hagyjuk cserben! Ha nem akarod állj utunkba! Mi fogunk győzni!-lelkesít Dafnie.
-Soha! Már pedig ez a lány meg fog halni! Most és azonnal!
-Hé, te tökfej! Ahhoz nekem is lesz egy két szavam!-közli Adolf.Az isten felnyúl és megragadja a lányt, aki rögtön mozogni kezd, hogy kiszabaduljon.