18.Fejezet:
"Követnünk kell őket!"
Dani egy fa mögül figyeli a történteket, majd visszarohan a csapathoz.
-Na mi van, beijedtél, bátor lovag?-szemtelenkedik Pikka.
-Baj van... Shirana... rájuk támadt... vagy ötven van belőlük, és...ez csak sacc...-mondja lihegve.
-Mi van?!-kapja fel fejét Dafnie.-Shirana mit keres arra felé?
-Gőzöm sincs...de segítségre van szük...ségük...
-Szükségüüüük???? Mi ez a többes szám?
-Ketten vannak. Orchidea és egy tini lány.
-Akkor indulás!!!-állfel a mohás szikláról, Dafnie, Elina, Petrik, Ajna, Christian és Nellya. A többiek indulnak a fiú után, szinte rohamkatonákként. Egy kis harc után a vérfarkasok elhagyják a teret. Orchidea ereszkedni kezd, mikor a tinédzser lány majdnem a földön van, elengedi kezét, majd mellé száll.
-Ő itt Mary.-jelenti ki.
-Értjük... de mit keres itt?-szólal bele a néma csendbe Pikka.
-Az nem fontos most! Követnünk kell őket, ha véget akarunk vetni a játéknak!
-Miféle, játéknak?
-Elisabeth nevére...! Tényleg ennyire elment az eszed?-takarja el egyik tenyerével lehunyt szemeit.
-Várj! Te most Terezészről beszélsz?
-Végre kitalálta! Nem fájdult bele a fejed?-húzza végig sápadt arcán tenyerét, mit magamellé helyez.
-Jól van, nyugodjunk le!-áll kitárt kezekkel a két lány közé Dani.-Indulnunk kell nem?-a lány mélyet sóhajt.
-Igazad van. Ha jót akarunk utánuk megyünk.
-Na látjátok?-ereszti le két kezét a fiú.-Mindent meg lehet oldani veszekedés nélkül is.
-Akkor mi lesz? Egyedül menjek tovább?
-Eszedbe ne jusson!-szól rá fegyelmezően Dafnie. Nemsokára Mary-vel elindulnak a homokos úton. Három napot végig gyalogolnak, rendesen lefáradnak, rendesen megjön az étvágyuk és szomjuk is.
-Nem bírom tovább...-közli Pikka, megáll, előrehajol, tenyereit térdére teszi, mélyeket lélegzik.
-Sajnálom, de nem állhatunk le.-szól hátra Orchidea.
-Orchidea... Éhesek vagyunk, szomjan halunk, fáradtak vagyunk és fázunk... Meg kell állnunk!-mondja Dafnie.-Nem te vagyunk, hogy akár egy hetet is kibírunk ezek nélkül...!
-Én tovább megyek. Követtek?
-Nem! Nem érted amit mondok?! Megállásra kényszerülünk! Még én is, pedig a véremben van ez, de ne úgy, mint neked!
-Szóval nem jöttök.-mondja, de lassan halad előre.
-Ch...! Ez nem igaz!-fordul meg kissé felhúzva Dafnie, mit sem sejrve húga helyzetéről.
-Én továbbmegyek, a Föld számít rám!
-Nem!!! Nem mész sehová!
-Te nem dirigálsz nekem! 22 vagyok, tudok dönteni! Ez az én utam és pont!
-Elég volt! Maradsz a sejhajodon! Mégis mitképzelsz?! Hagyom, hogy a húgom öngyilkos legyen?! Mi van ha meghalsz és az akció nem sikerül?! A Neklár minden lakosa darabokra törik! Köztük a csapat, ami csakis érted jött létre! Hogy legyen támaszod! Ha a Föld és Te meghaltok, mi lesz Velünk?! Te vagy a vezetőnk, ha elmész, öngyilkosok leszünk, reményünket vesztjük, amit Te táplálsz bennünk!
-Nem mondhatod meg, hogy mit tegyek! Huszonkét hosszú éven keresztül másoktól függtem! Jogom van letépni a láncaimat!-mondja, majd dühében farkassá válik és előreront.
-ORCHIDEA!!!-ordít utána Mary és Dani akik Dafnie-val összeesnek.
-Ez meg mi volt?!-kapja fel fejét Castel és Hope.
-Ezek... összeestek!-aggodalmaskodik Castel.
-Utána megyek!-állapítja meg Hope.
-Várj! Osszuk fel a csapatot!-javasolja Elina.
-Jó ötlet, de hogy?
-Petrik, Christian, Pikka, Nellya és én itt maradunk, ti ketten menjetek utána.
-Rendben van!-mondja Castel, majd Hope-pal futva utána erednek. Eközben Orchidea utoléri a vérfarkasokat, akik körbe veszik.
Shirana szemben van vele.
-Hé te, ki vagy?
-Én... izé... Lu...na... vagyok...
-Luna Hercegnő? Úgy volt megbeszélve, hogy Terezésszel van... Különös. Hm...-pillantja meg a farkas különösen égkék szemeit.-A szemeid.
-Valami baj van velük?
-Semmi nincs, csak a színük... Igen különös.
-Csak Luna vagyok... Nem vagyok hercegnő...Így utólag...
-Akkor semmilyen keveredés nem történt. Egy új vérfarkasunk van!-vonyít fel, utána a többi, de akkorát, hogy az erdő is belezeng.
-Ez mi volt?-kapja fel fejét Christian.
-Megnézhetem...-ajánlja fel csicsergő vékony hangján Nellya.
-Azt megköszönnénk.
-Rendben!-mondja majd gyors csapkodással, versenyezve a széllel, a hang irányába indul.
-Hah? Én tag? Ez, igazi megtiszteltetés...!-hajol meg fejével "Luna". ×Attól függ hogyan nézzük... Legalább elvezetnek Terezészhez... Hah....×
-Ugyan! Kötelességem minden vérfarkasból kihozni a legrosszabbat.-vigyorodik el gonoszan.×Belőlem nem fogod! Lehet, hogy a véremben van, de akkor sem!×
-Akkor most merre?
-Indulás!-mondja, majd a vérfarkasok többsége előre megy, de néhány sebes farkas körülötte marad.
-Veletek meg mi történt?-kérdi halkan a kb. 4 farkast.
-Ha tévesztesz, rád ugranak, beléd harapnak, végig karmolnak, és a többi és a többi... Védtelenek voltunk, tévedésből kerültünk ide, azóta nem szabadulhatunk.-válaszol fülét, farkát behúzva egy gyönyörű hófehér farkaslány.
-Luna ugye?-kérdi egy barna farkas leány.
-Igen... Shirana szemében legalább is... Az igazi nevem Orchidea.
-Orchidea, a savior(szévjor{megmentő})?-kérdi kerek szemekkel a fehér szőrű lány.
-A savior? Még harcos sem vagyok... nemhogy savior...-hajtja le fejét búsan.-Nektek mi az álmotok?
-Szabadság.-mondja egyszerre a négy leányzó, aztán halkan elkezdenek kuncogni az ötödikkel együtt. Hiába néz hátra egy-egy vérfarkas szigorú arccal, az öt lány csak kuncog. Hamarosan Nellya egy fasor végén két kéz szorításában találja magát. Mikor eltűnik egy ujj szemei elől, Hope és Castel kerül elé.
-Nellya!-suttogja mérgesen Hope.-Nem arról volt szó, hogy te is ott maradsz velük?!
-De igen, csak eljöttem, Christian beleegyezésével, megnézni mi volt az a hang.-mentegetőzik az apró tündér, de a két arc nem mosolyodik el, hanem méginkább el haragosodik.
-Akkor monnd meg nekik, hogy hála neked, majdnem lelepleződtünk!-suttog mérgesen Castel.
-A vérfarkasok voltak, Befogadták Orchideát, de nem tudom hogy érte ezt el. Ha magukhoztértek, jöjjenek utánunk.
-Rendben!-Hope elengedi, a tenger őrző tündérét, amelyik fajból egy szörnyű pusztítás miatt csak 10 példány maradt a két bolygón egybevéve. A kis tündér visszarepül, de csak fekete ruhás embereket vesz észre, mindenki alszik, és lovaskocsikra pakolják őket, majd a vérfarkasok után indulnak, és hamar el is száguldnak. Nellya-nak sikerült megbújnia termete miatt, de Castelt és Hope-ot elvitték.-Ez rettenetes! Szólnom kell a tündérkirálynőnek!-határozza el magát, majd a széllel száguldva egy zöldellő rét felé veszi az irányt. Hamar elér oda, meghajol a legmagasabb tündér előtt, aki vagy másfél méter magas.
-Mi szél hozott vissza, Nellya?-kérdi bájos, kedves hangján a gyönyörű tündér.
-Fenséges királynőm! Nagy bajban vagyunk, segítségre van szükségünk!-emeli fel törzsét, barna szemeiben aggodalom és félelem uralkodik.
-Mi történt, hogy szép arcodról eltűnt örökös vidámságod?-lép le egy lebegő trónról. A kistündér arcán ijedtság, tanácstalanság és reszketés tükröződik.
-Egy csapat jött létre, hogy megmentsük a Földet. Lényegében engem kivéve emberekből, tündékből és a démontestvérekből áll. Mikor a vérfarkasoktól egy pár méterről visszaindultam a csapatnak szólni, furcsa módon aludtak, és feketeruhás emberszerű lények pakolták őket két véres lovaskocsira, amit a sátán lovai húztak.
-Hmmm... Ez nehéz feladat, kedves Nellya-m...-hüvelyk ujját állához illeszti, mutató ujjával gyengéden dörzsöli bőrét a magas tündér.-Cselekednünk kell! Nem engedhetünk a vérfarkasoknak!-nagy ujjongás keletkezik a vagy 100-200 tündértől. Nellya felbátorodik, szemeiből eltűnnek a könnyek, arcára vidámság ül.
-Mit csináljak még?-kérdi csilingelő hangon.
-Szólj a tündéknek, elfeknek, pegazusoknak, unikornisoknak, és a törpöknek. Elég volt a vérfarkasokból és a hozzájuk hasonlóakból!-Erre már Nellya is ujjongni kezd, majd meghajol, és elrepül az említett helyekre, ahol minden vezér beleegyezik. Ezalatt a vérfarkasok közt:
Egy fiú jelenik meg a fasor mögül, a vérfarkasokkal szemben. Hófehér haja tüsis, kék szemei a fák mögül is észlelhetőek, izmai közepesen látszódnak, annyira nem rajzolódnak ki, de lehet azért látni is azokat. Karcsú dereka, tökéletessé teszi testét. Lábai nem is hosszúak, de nem is rövidek. Kék pulóvere feje közeli részén fellelhető itt-ot egy kevés dér, ami az ujja végén is megtalálható. Egy botot fog, ami a földtől kezéig egyenes, attól feljebb egy "G" betűt formál, csak a vízszintes eltűnik róla. ×Ez olyan ismerős alak, csak nem tudom hova tenni...×
-Hé, te fiú! Menj el az utunkból! Az urunkhoz indultunk, és te útban vagy!-mondja morgó hangon, vörös, hátközépig érő göndör haját ide-oda lobogtatava, karcsú, lányos alakkal Shirana.
-Vérfarkas? Nem rossz alak...-teszi egyik kezét derekára Jankó. ×Várjunk! Ez...ez... Dér Jankó!×
-Beszóltál? Elintézni!-mondja, az igazi vérfarkasok rá is támadnak, amit a fiú botjával kivéd.
-Elég volt Shirana!-mondja a kis ál vérfarkas, aki alakot vált, és jobb kezét csípőjére helyezi.
-O... Orchidea...!-mondja megfordulása után, majd ijedt hanggal és arccal meghátrál.-Te...
-Meghaltam? Nem. És hagyd békén azt a fiút!-Shirana arca teljesen lesápad.
-Ki ő neked?-vigyorodik el, bőrébe visszatér eredeti színe.
-A barátom.
-Megölni a fiút!-adja ki alattvalóinak a parancsot a hercegnő. Orchidea szőke szemöldökei összehúzódnak, szemei ellenségessé válnak.
-Én nem akartalak megölni! Csak, hogy tudd! Csak a vérem miatt szerettelek testvéremként!
-Állj mellém, és a fiúnak nem esik bántódá...
-NEM LESZEK ÁRULÓ! Felejtsd csak el!-mondja, majd farkassá válva neki támad ellenfelének, aki szabálytalanul, a többieket hívja.
-Na, most sem gondoltad meg magad?
-Segítsetek, farkasok!-hívja a félénk társait.
-Na mi van? A gyengéktől vársz segítséget?
-Tőled sokkal jobb barátok! Luna, Lucy, Francseszka, Viola, kérlek! Orchidea vagyok, bár nem savior, de ha segítetek, az leszek!
-Honnan tudja a nevünket?-suttogja a fehér leányka.-Nem is mondtuk el neki.
-Nyilván ő a savior, Lucy.-mondja a barna szőrű farkas.
-Talán igazad van, Viola.Elmondanád hogyan is lettél te farkas?
-Persze, de nem most! Shirana miatt vagyok ilyen! Ideje visszakapnia az átkát, hét év után!
-Igazad van.-mondja egy szürke mintájú társuk, Francseszka.
-INDULÁS!!!-lázad fel Luna. Az erdőből erre a vagy 500-700 elf, és az ugyanennyi pegazus jön elő. Shirana szörnyedten néz körül.
-Körbevettek! Túl sokan vannak!-ejti ki rémülten e szavakat a vérfarkas.
-Ha nem engeditek őket szabadon, végetek, mint a botnak!-mondja egy oda tipegő öreg törpe, mögötte ezernyi törpe, unikornis és tünde.
-Haaaahhhh????!!! Ha azt hiszed, hogy elengedem a győzelmünkhöz szükséges elemet, akkor roh*dt nagyot tévedtél!Elhúzunk innen, testvéreim!-mondja menekülő szavait. Mikor megfordul, Danival és jankóval találja szemben magát, a két fiú egymásnak dőlve karbatett kezekel méregetikszemeikkel a lányt.
-Hova-hova, kislány?-kérdi Dani csajfelszedő arccal.
-Te... Téged elvittek a sötétlovagok...!
-Nellya segítet rajtunk. Most pedig elengeded a páromat!-hamarosan a csapat, és a tündérek jönek elő karba tett kezekkel.
-Az a kis nyomorék!Hahhh!!!
-Gyere szépen! Várnak rád a börtönben!-mondja Dani, Hope pedig rárakja a bilincset, nyakához egy kést tart.
-Most pedig elzavarod Orchideától a társaidat!-mondja Dafnie.
-Hahh! Elengedni!-mondja Shirana, a vérfarkasok szétszélednének az erdőben, de az elfek elvezetik egy szép palota várbörtönébe, ahol 100 üvegcella van, 10 vérfarkas,Shirana kivételével, egy cellába kerül. Shirana-val egy ajtón mennek át, ahol szintén 100 cella helyezkedik el rácsokkal, azonban a szemben lévő cella hatalmas,ami valószínűleg Terezész számára van ott. A hercegnőt a jobb oldalon, a 15. cellába zárják.
-Hé, de miért csak én kerülök ide?!-kérdi idegesen.
-Mert, ha nem vetted volna észre, itt a bajkeverő csapatok vezérei vannak.-mondja a helyes elf, aki bezárja a cella ajtaját. Eközben Orchidea összeesik, mindenki próbálja a selyemlevelek használatával minél kényelmesebb pózban tartani. vagy másfél óra múlva zihálva lélegzik, majd hirtelen felriad. A zihálás nem marad abba.
-Valami baj van?-rohan oda hozzá párja.A lány felül, hangja igen remeg, hallható rajta, hogy valami nagyon nem szimpatikus dolog történt.
-Megint megkísértett... Megint.
-Ki?
-Terezész...
-Egy állat! Elegem van belőle! Minél hamarabb végzünk vele, annál jobb...!
-Azt mondta...
-Mit?-lép közelebb Dafnie, Hope, Castel, Nellya, Mary, Petrik és Jankó.
-Hogy... Én vagyok... Elisabeth...
-Elisabeth?-kerekedik el a szeme mindenkinek.
-Azt is mondta, hogy...Ha végez velem, végez a főistennővel is.
-Tehát... Ezért táplálod Te bennünk a reményt...!-nyílik fel a szeme Dafnie-nak. Orchidea leszáll a magas ágyról, szembefordul a csapatával.
-Arról is beszélt, hogy valahol fél is tőlem... Ahogy én is félek magamtól...-könnye csordul ki szeméből, lágy folyóként csurog végig égbolt gyönyörű arcán.Dani egyik kezével végig simítja arcát, hangja bátorító.
-Ne félj! Amíg engem látsz, nincs mitől félned.
-Kérlek, menj távolabb...! Nem tudok uralkodni magamon. Rengeteg új erőt kaptam, amit nem tudok még irányítani, és nem akarom, hogy Ti legyetek a célpont...-mondja, majd meghátrál, míg pár méter nincs köztük. |Túlreagálja... Le kell higgadnia!|
-Kérlek, legalább higgadj le!
-Rendben... Egyenlőre ez a távolság maradjon meg. Aztán, még annyi, hogy...-mélyet sóhajt.
-Hogy?
-Külön házban kell aludnom...-ismét felsóhajt.
-Rendben... Ha te ezt jónak látod...-lehajtja fejét.|Tartottam, hogy ez lesz...|
-Kérlek, ne vedd magadra! Csak óvni akarlak magamtól...
-Nem kell védened. Nem félek tőled.