19.Fejezet: (összetett fejezet)
"Terezészt el kell kapni!"
Másnap reggel a csapat egy jólelkű gazda házában, Orchidea pedig az istállóban. Dani reggel reggeli időben kiindul kezében egy tálcával, amin egy pár darab bundás kenyér és egy bögre meleg tea van. Mikor beér az istállóba, elejti a tálcát, amin a bögre és a tányér összetörik, az alvó lánynak csak hűlt helyét, és egy maréknyi alvadt vérét lehet találni és vérpacákat amik vezetnek valahová. Mikor rohanva beér, Dafnie azonnal feláll az asztaltól és odamegy.
-Mi történt?!
-Elvitték, de előtte megsebezték. Direktesen látni a vérpacákat, mintha azt akarnák, hogy kövessük a rablókat.
-A tálca?-kérdi a gazda.
-Bocsasásson meg, de elejtettem, és összetört. Parancsoljon, itt egy húszezres.-elővesz mellénye belső zsebéből egy húszezer görimt (euró, forint, cent...) értékű papírpénzt, és a gazda kezébe nyomja.
-Nem tudok visszaadni.
-Tartsa meg az aprót, csapat! Azt hiszem indulnunk kell!-mindenki feláll, illedelmesen megköszöni az ellátást, elköszön és Dani után mennek.
-Elegem van!-háborog Hope.-Terezészt el kell kapni, és végleg rácsok mögé dugni!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Orchideát átalakítani! MOST!!!"
Ezalatt Terezész búvóhelyén 4 áruló lovag viszi be a sérült, kapálózó lányt, és vezetik az "Úr" színe elé.
-Eresszetek már el végre!Ahh!-belerúg az egyik ló lábába, amelyik felágaskodik, a többi ló oldalra löki lovasát, akik elengedik a lány kezét.
-Nos, isten hozott az utolsó helyen, ahol jársz életed folyamán, Orchidea! Vagy inkább... Elisabeth?
-Mondd, hogy mit akarsz, barátom.-mosolyog rá, pedig fájdalmai vannak.
-Hogy-hogy nem akarsz megszökni? Felfogod, hogy mi van körülötted?
-Igen. Az van körülöttem, amit magammal hordozok. Az ellenfelek csupán barátok, akikkel rosszul bántunk.-szeméből erős, izzó fehér fény sugárzik, tekintete olyan békés, mint az erdei madárdal.
-LOVAGOK! ORCHIDEÁT ÁTALAKÍTANI! MOST!!!-a lovagok azonnal megfogják,de rögtön el is ejtik, nem mozdítható.
-Tudod mit, Terezész?Köszönök mindent amit eddig tettél!Segítettél megmutatni ki is vagyok én.-szeméből eltűnik a fénysugár, mégis öröm csillan benne.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Nekláron zajló esmények..."
A Nekláron a Napkirály birodalmában egy ördögcsajszi fonogatja a királyok királyát, aki egy tünde.Az ördög még nem volt hajlandó elárulni a nevét, viszont a Napkirály fia igen nézegeti a lent beszélő csajszit.
-Miért tűritek?! Miért engedtek még a főnixeknek?!-kérdi a csaj.
-A főnixek békés madarak!-szól közbe az elfek királya.
-Hoppá! Itt a gubanc! A főnixek csak annak látszanak. Ha tovább engedtek nekik, az édesanyák karjai közül veszik ki a csecsemőket, és felfalják őket!A védtelen gyermekekre támadnak majd! Nem lesznek utódok, a szaporodás egy lehetetlen dolog lesz számotokra!-mondja elég meggyőzően.
-Ez elég nehéz döntés...-suttog magának a Napkirály.
-Nos, mi a válasz, fenséges Napkirály?
-Hmmm... A válaszom a következő: ha elárulod becses nevedet, beleegyezek a dologba; viszont ha nem tudom meg ki vagy, nincs alku.
-A becses nevem Sly (szláj), fenség. Ezek szerint,akkor benne van az ajánlatban...
-Hát... a neved gyönyörű, pont a fajtádhoz illő, szóval...rendben! Meg kell védenem a népemet, az életem árán is! Mutatsd a fegyvereket!
-Azonnal, felséges királyom!-egy ördög ad át neki egy vörös árnyalatú anyagba bugyolált, zörgő, 2-3 méter hosszú lapított henger alakú tárgyat. Sly a földre rakja, majd bal lábát ráhelyezi, mint a focilabdára. Egy apró láb lendítéssel végiggördül a termen, míg egy csomó fegyver elő nem bújik belőle. A Napkirály és a fia lesétál a fegyverek szemlélése miatt. Pár perc múlva a király és a csaj kezet ráznak. A herceg kikíséri a csajszit, a királyok még beszélgetnek erről-arról.
-Szóval Sly. Illik is egy ilyen szép lányhoz, mint te.-mosoly ül arcukra, persze az ördög csak odaerőlteti.
-Igen, hercegem.
-Kérlek, hívj Fábiánnak. Ha tetszik szólíts Fábinak is nyugodtan.
-Rendben.
-Nagyon...stílusos volt amit csináltál bent az előbb. Nekem tetszett.
-Köszönöm. Nekem most mennem kell...-mondja mikor megáll a várkapuban.
-Vajon látom-e még önt,szép hölgy?-meghajol,kézen csókolja a hölgyet aki utána sietősen elindul két segédjével. Az erdőben egy falevélbe törli a kezét.
-Milyen egy nyálas férfi lesz belőle...!
-Ö...Azt hiszem, ő... beléd esett...-mondja egyik leány kísérője.
-Ch... Ha féltékeny vagy, nyugodtan smárold le előttem, majd összekapunk, és ő lehet a tied. Nekem nem kell.