2. Fejezet:
A bűntetés - ami nem is az...
Ma éjjel a földön; izzó parázson aludtam. Sötét van. A rácshoz sétálok, az őr felriad, pisztolyát rámszegezi.
-Mit akarsz?!
-Nyugi!... Csak az időt akartam megkérdezni... - felemelem kezemet.
-Ja... - farzsebébe nyúl, elővesz egy tenyerében elférő órát. A kék szerkezetre pillant.- 22:20. 40 perc múlva éjfél. Még valami?
-Hát, a kulcsot úgysem adod ide...
-Felejtsd el!
-Jó éjt! - ásítok, elmegyek az asztalhoz. A táskámból előkotrok egy fejlámpát, egy rotringot, és a Naplómat. Jó fél óra alatt leírom a nap lényegét; a lila borítású, a fél karommal egyező nagyságú könyvecskét elrakom, kicserélem egy lapra. Új vers születik 10 röpke perc alatt. Egy mappába rakom a tisztázott verset; amiben az összes versem le van írva kék, piros, zöld vagy fekete tollal. A lezárt táskát az asztal alá teszem, lefekszem a hideg, fekete parázsra. Reggel megébredek; a vörös fény megvilágítja a falakat; amin alvadt vérrel írt sorokat pillantok meg. Felpattanok;a szürke falhoz sétálok.
-,,Halott lesz, ki ezt olvassa;
Sataniel kedvenc foglya;
2222. december 2-a;
A szökésé az éjszaka.
Ha aznap éjjel elszöksz;
A Halál markából menekülsz.
Tervezz, amíg időd engedi;
Őröd mindened feledi! - egy lélek. "
-Ez érdekes... -susogom. - Angyal nyelven írták. Lélek....? Apám?...- egy krétát veszek észre a fal tövénél.
-Na; mit találtál? -szólal meg gúnyosan Reck bekötött karral.
-Hehehe!... Nagyon vicces!... Mit akarsz megint?!
-A Nagyúr hívat... Meg akar leckéztetni.
-Ó, de szuper...!
-Most mi bajod?
-A Nagyúr... Ki az ördög az a Nagyúr?!
-Nem hiszem el!... Nem tudod ki Sataniel?! -felröhög. -Ugye te csak viccelsz?!
- Nem.
-Az apád Isten csatlósa volt; de te nem tudod ki az a Sataniel?!
-Az apám 7 éve halott!
-Akkor is tudnod kéne ki az a Sataniel!
-Jól van! Elmondod még ma; ki az a Nagyúr?!
-Nem bánom. Sataniel az az egyik neve a Pokol Legfőbb Királyának. A másik neve Lucifer...
-Lucifer?! Az a dög? Sataniel az Lucifer?!
-Ja. A Nagyúr az Lucifer. Angyal volt. Mint Te. Isten becsapta. Sataniel ellene fordult; majd nevet változtatott. Így lett Lucifer.
-Aha... Szóval.. Azt akarjátok, hogy annak a féregnek legyek a szolgája?!
- Igen. Lényegében. Most dobj el mindent, és gyere! Ha engedelmes vagy nem ad át szukkubusz bandának fél hónapra... Hidd el, hogy azt nem akarod...
-Bilincs, kendő?!
-Két elf! Többet ér a bilincsnél. -csettint, két férfi be is jön; erősen megfognak; és kivezetnek. Ahogy kiérünk az épületből, megtorpanok. Az út sárgás kavicsokból és földből áll; a fák törzse szürke; kék leveleikről vér csöpög a barna, lélegző fűre. Vörös a nagyobbik Nap;míg a két kisebb kék színű. A fekete eget érdekesen színezik meg, és az égen úszó zöld felhőket. A virágok vörösek, és sötét lilák. Az utcákon homály uralkodik foltokban;hasonlít a ködre. Mihelyst a talajra lépek, vékony, nyitott szandálom átforrósodik, fájdalommal és könnyekkel küszködök. Egy vöröses kastély elé vezetnek;majd be a lila trónterembe. Rögtön fogad egy számomra óriási -kétszer akkora lény, mint én -, fekete bőrű, bordó színű öltözetet viselő ördög.
-Szóval... -beszédébe kezd kísérteties hangján. -Te volnál az a kis ellenkező, erős, csinos angyal?
-Én. És Önnek is Hauta; nem akármi más.
-Engedjétek be; Ostobák!- mordul rá az elfekre, akik el is engednek. - Gyere be! Te is Reck!
-Ha úgy óhajtja...-Reck után bemegyek; a kifelé nyíló ajtókat Sataniel becsukja. -Mi a terve?
-Tisztázzunk néhány dolgot. Először is; te rabszolga vagy! Másodszor: Az, amit tegnap csináltál, túllépte a határt! Megsértetted a becsületem; és eltörted egy Vezér karját! Még a szukkubuszok sem elég kínszenvedélyesek mostanában; tehát nem maradt más; mint az egyetlen Polbör; Dagorion! -Reck a név hallatán elsápad.
-De Nagyúr... Dagorion makacs... És ön is tudja mire képes...-dadogja Reck.
-Mi az a Polbör?-kérdem értetlen fejjel.
-Nincs vita! -fejezi be az ördög. -Reck! 4 fegyveres őrrel elviszed Dagorionhoz; és fél hónapig otthagyod! Talán egy nő arra a féregre is jó hatással lesz. Induljatok!
-Igenis, Nagyúr! -mondja, majd kimegy. Ahogy kinyitnám az ajtót; Sataniel megszólal:
-Te maradsz. Csukd azt be. - engedelmeskedem, eltávolodok a fekete tárgytól. -Lehet, hogy szép vagy, és erős; de nem Hercegnő. Szóval, ha lehet, ne szegj meg semmit. Túl szép vagy, és értelmesnek tűnsz. Nem akarok több problémát, rendben?
-Értem, Uram.
-Távozhatsz. -kimegyek az ajtón, 5 férfi fogad.
-Induljunk. -jelenti ki ridegen Reck.Démonlovakon fogunk utazni. Az út 40 perc. Verekedés, és vita nincs! Kérdés? Helyes. - elindulnak kifelé; kint hat állat vár. Fekete bunda; lángoló sörény és farok; kék, vagy zöld szemek; és arany szarv. Ilyen az összes ló. Felülünk a nyeregbe; elindulunk vágtatva. Hamarosan egy kék ház előtt megállnak. Megállítom a lovat; leszállok, elindulok a házba a férfiak után. Először egy nappali; egy folyosó; majd jobbra egy szoba fogad.A helyiségben csak egy férfi van; semmi más, csak mi, ahogy besétálunk. Fekete, hátközépig érő, egyenes haj; fekete írisz, kék pupilla; hófehér bőr fedi izmos testét. Mellkasán egy rövid ujjú; fehér póló hever. Derekától lefelé fekete pikkelyű, fehér tapadó korongos polipkarokat látni. Ezekből 16 darab van. - D... Da... Dagorion... Itt az Angyal lány. Fél hónapig maradhat Nálad. Ez a Nagyúr parancsa.
-Hozd ide! -szólal meg mély, alig érezhetően csodálkozó hangján. Alaposan szemügyre vesz; minden vonásomat átvizsgálja tekintetével; Reck a lény elé kísér. Csak most látom, hogy másfélszer nagyobb termetemnél. Most Reck-re néz, aki megremeg tekintetétől. - Szép kis pár lennétek.
-Hogy érted ezt?! Ő törte el a karomat!... -a Polbör felkacag.
-Felejtsd el! Menj vissza a többihez! - Reck engedelmeskedik. A Polip két kezével megmarkolja a saját pólóját; majd vigyorogva széttépi azt; megmutatva izmos felsőtestét. Azonnal elkapom fejemet. - Nocsak!... Más lány élvezi a látványt... -ahogy befejezi; Reck-et kivéve az összes elf leutánozza; térdreesek; ahogy tudok a földhöz tapadok; szárnyaimmal eltakarom arcomat. Hirtelen megérzem a Polip 5 karját a hátamon. Eggyel bejut a fejemhez, elzárja füleimet;de így is hallom üvöltését. - Elment a józan eszetek?! Kifelé! Takarodjatok el, Mocskok!!!- nehézkesen, de hallom távolodó lépéseiket, amint kifutnak a házból is. A karok leválnak rólam; egy előttem marad, hogy segítsen felállni. Ahogy ezt megteszi egy pár pillanatig figyelem a lényt, de elfordulok.
-Ne haragudj...-mondom halkan; alig bírom kiejteni ezt a néhány szót. - Én más vagyok. Túlságosan is...
-Egy férfi többet is tud nyújtani... -szinte suttog; 3 tapadókorongjával megfogja az államat; magafelé fordít. -..., mint a látvány... - két polipkarját derekamra csavarja, megemel; megcsókol. -Mit szólsz hozzá?
-Izé... Mért csináltad ezt?! Mégcsak nem is ismerlek! Se téged, se ezt a világot! El va... - nem engedi, hogy befejezzem; tenyereivel megfogja arcom; hosszasan megcsókol. -..gyok veszve...! Csak szolga vagyok; nem rangos nő...
-És azt ki mondta, hogy engem érdekelnek a rangok?!... Lehet, hogy Sataniel finnyás; de engem a nő szépsége érdekel; nem a rangja.
-Mért csinálod ezt? Verned kéne; ez a parancs...
- Én döntöm el, hogy mit csinálok; nem az a nagyképű; aki királynak nevezi magát. Ezt soha ne felejtsd el!