22.Fejezet: (Összetett fejezet)
"Bár ne így döntöttél volna fenséges Napkirály...!"
Újra a Nekláron kötünk ki. A Napkirály Az összes befogható tünde fiút illetve férfit szarvashátra ülteti, fegyvert adat a kezébe, ő maga és hűséges szarvasa a hadsereg élén áll, fiát a toronyban hagyatta egy dajkával. 6356. 5. 17.-én a tündék felsorakoznak, hogy végezzenek az összes ott élő főnixxel.
-TÁMADÁÁÁÁÁSSS!!!!-ordítja el magát a Napkirály, a tündék rohamozva indulnak meg a közeli völgybe, ahol a főnixek lakhelye van. Vagy két óra múlva egy élő főnix sem lelhető fel a környéken. A Napkirály azonnal megpillant messze négy ördögöt, a birodalom felől futnak, egy ördögnél két birka látható.
-Tehát...Nem is a főnixek miatt tűnt el annyi juhunk...-szól egy másik herceg.
-Rettenetes, hogy vagy 10.000 ártatlan életet vettünk el egy hazug ördög miatt! ezt még vissza kapja!
-Nem is tudta, hogy a főnixek a nap fényével táplálkoznak?-kérdi a herceg.
-Te ezt tudtad, és hallgattál?!
-De királyom! Nekem nincs itt jogom a felszólalásra... Én amúgyis szerettem ezeket a lényeket, ezért is öltem nehezen.
-Most már mindegy... Végeztünk velük, nem fordíthatjuk vissza a dolgokat. Induljunk vissza!-megfordítja hű állatát, amit minden tünde szomorúan követ. Hamarosan visszaérnek a birodalomba, a Napkirály búsan elindul a szobája felé, fia szinte a nyakába ugrik.
-Édesatyám, elengedsz megkeresni Sly-t?
-Nem! Eszedbe ne jusson a közelébe menned!
-De... Mégis mi történt?
-Az a lány egy csaló! Soha többé nem találkozhatsz vele!
-Mi bajod van vele?!
-Hogy mi a bajom vele?! Amit mondott, a főnixekre kente, amiket mi ártatlanul megöltünk! A társai lopják a tyúkjainkat, juhainkat és disznóinkat! A főnixek fényt esznek!
-Ez nem igaz!-könnybe lábad a szeme.-Hazudsz! Csak féltékeny vagy, mert ő él, anyával ellentétben!
-A fajtársai ölték meg anyádat is!
-HAZUDSZ! EZ NEM IGAZ! Ő NEM TENNE ILYET!-könnyekkel a szemében az istálló felé rohan, felpattan egy gyönyörű hímre és kivágtat az istállóból. A várkapu felé indul amit kezdenek lezárni.-Gyerünk nagyfiú! Képes vagy rá!-bíztatja a szarvast, ami épp bőrrel megússza, és a veszedelmes rengeteg felé veszi útját.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Orchidea... Vajon rendbe jön?"
Hamar vissza egyenesedik a szőke lány, hál' istennek nagy baja nincs.
-Mi van Danival? Miért viselkedik ilyen furcsán?-kérdi Orchidea.
-Te most csak magaddal foglalkozz!-utasítja Jack.
-Nem! Arra nincs idő!
-Ne makacskodj! Gyógyulj meg és csak utána küzdj!
-Rendben!-lehunyja szemeit, haja lassan a plafon felé emelkedik, sebei világítani kezdenek, majd összemennek amíg végül eltűnnek. Haja térdére simul, szeme kinyílik, keze kardja markolatára tapad. Jack-nak háttal áll, ugyanis betörik a fal, kardját előrántva veri vissza a darabokat. Hamarosan Pitch lép be egy hadsereggel, ami lényegében olyan erővel varázsolt lovakból áll,mint a fekete gömb.-Ö... Jack... Ki ez az alak?-veszi el kardját szemei elől Orchidea.
-Á,ismét Jack! Örvendek az újabb találkozásnak! Kár, hogy ez lesz az utolsó...!-mikor Jack felismeri a hang alapján ki is jött be ismét, szeme elkerekedik, amiben riadtság tükröződik, szája "o" alakot vesz fel, lélegzete zihálássá válik.
-Jack, ez honnan ismer téged?
-Ó, Jack, még nem mondtad el neki a kis titkodat?
-Pitch!-szólal meg végre a fiú.-Miért nem keresel egy új állást?
-Új állást? Nekem ez is megfelel.-kezével mutat Orchideára, amit Jankó nem lát. A lovak közül előjön három ugyanolyan emberszerű lény, amikből az egyik befogja a lány száját, amíg azt le nem kötik, aztán a kezeit és a lábait kötik le, odaviszik Pitch-hez. Ott a kezeihez egy láncot rögzítenek, amit a férfi fog. Jack megfordul a lánccsörgésre, rossz értelemben meglepődés, ijedtség, és harag uralkodik arcán.
-Mit akarsz tőle?!-de a férfi nem válaszol, a lányt egy sötét lóra ültetnek, Pitch maga is egy lovon ül.
-Ha élve akarod látni, gyere el a meredek sziklára!-Dafnie egy darab deszkával leüti Danit, és Jankó mellé rohan.
-Orchidea!-ordít teli torokból utána.
-Ha még életben akarod látni, Jack egyedül jöjjön el a meredek sziklára!-mondja Pitch, majd elvágtat a hadsereggel, csak a három emberszerű lény marad ott. Jack nekiront dühből a lényeknek.
-Ezt a régi csapatért, ezt az elrontott évekért, ezt pedig érte!!!-mondja mérgesen, miközben elpusztítja a lényeket amiket Pitch varázsolt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Még egy hiba... Gratu!"
A Nekláron csak rosszabbodik a helyzet. A Napkirály ismét a trónteremben van, beszélget egyik követével.
-Fenséges királyom! Az ördögök tevékenységét többen is észlelték már. Mit te...-szakad félbe, mert egy nő ront be.
-Fenség! A fia, és a lánya, Fábián és Nalia. Senki...Senki sem látta őket mióta megszöktek...
-Ülj le, Daniella! Megtudja jegyezni egy félpercre a mondanivalóját?-fordul a követhez. A férfi bólint, majd kimegy. A király ismét a nőre pillant.-Nos, elmesélnéd hogy is történt?
-Hát, tudja fenség, én épp takarítottam, mikor hátrafordultam Nosveath már nem volt az ágyában, ahogyan Fábián sem. Körbejártam a birodalmat, de senki nem tudta hol van...-mire befejezné egy fiatal, kb. 18 éves lány lép be a terembe. Ruházatán látható, hogy nem rég ült szarvasháton. Derékig érő kékes-zöld haja szinte loholva röpül mögötte. Karcsú derekán egy hercegnői öv villan meg. Lábain és karjain szabad szemmel nem láthatóak izmok. Vér vörös ajkaira harap. Fű zöld szemeit könnyek csúfítják.
-Hogy merted?! Hogy tehetted meg?!-hangját düh és sírás csúfítja.
-Nosveath...-szól a király, de a lány félbeszakítja.
-Megölted az összes főnixet! Meg sem kérdeztél! Pedig a szobámban voltam! Fábián szólt hogy mit csinálsz! De az őreid nem engedtek ki!
-Noveath, drága kislányo...
-Mintha nem mondtam volna el, hogy van egy alakváltó főnix köztük, aki a barátom volt! Megmenthettem volna! Miért nem szóltál?! Miért ölted meg őt?! Jó, ő egyedül, de csak ő evett húst! De akkor is csak béna, beteg üregi nyulakat! Mégis megölted! Miért?! Miért?!-szemeiből heves tengerként ömlenek a könnyek.
-Nalia... Kislányom...-guggol le hozzá apja.
-Hagyjál! Gyilkos! Ártatlan lényeket öltél meg! Miért?! Ők voltak a családom!
-Figyelj rám egy kicsit. Tévedt...
-Nem érdekel! Csak mondd el, mi volt jó az ölésben?! Te álnok kígyó!-elterül a földön zokogva. Apja lágyan simogatja a hátát, de Naliabelerúg.
-Tévedtem, rendben?! Vannak fontosabb dolgaim is!-Nalia feláll, lesöpri ruháját, megtörli szemét.
-Eddig semmi nem érdekelt, de ez most fog! Elmegyek, és soha többé nem látsz!
-Eszedbe ne jusson! Csak óvni akarlak attól, amit a húsz éves bátyád elkövetett!
-Miért?! Eddig ő sem érdekelt! Most miért foglalkozol velünk?!
-Mert a gyermekeim vagytok!
-Hagyjál már békén!-mondja, majd kiviharzik.Bemegy egy szép, díszes szobába, aminek fala olyan, mint a főnixvölgy. A plafonra a tiszta ég van festve. Lekapja a ruhát, de nem meztelen, mert egy halványkék színű, ujjatlan póló és egy térdig érő nadrág van rajta. Egy rózsaszín szekrényből elővesz egy lila egybe ruhát, amit fel is vesz.Az övet felrakja derekára, leül egy szép ágyra, egy zöld takaróval van leterítve az ágy. A magassarkú kék cipőt lehúzza lábáról, mindkettőt egy céltábla közepébe hajítja, amin apjáról van egy kép a szekrény mellett egy pár centivel. Egy szép, mintás lovaglócsizmát húz fel, amin a minta egy főnixet ábrázol, ami pirosas-narancsos színű, a mintán kívül pedig fehér. Kimegy az istállóba, egy gyönyörű, aranyszőrű pegazus kancához lép.
-Szia Golden!-felszáll a pegazus hátára. Az állat felrepül a tetőn lévő ablakhoz, Nosveath kinyitja az ablakot, majd újra megfogja a kantárt, és kirepülnek a kerek ablakon. Felfelé siklanak a meleg levegő segítségével. Az istálló maximum 3-4 méter magas lehet, és az istállótól néhány méterre vannak csak. Nosveath bal kezét feltartja, egy sárga fénygömböt dob fel, ami pár pillanat múlva egy feliratot alkot az égen:
"Viszlát Napkirály! Viszlát Tündeföld! Soha többé nem jövök vissza! Ne várjatok többé engem, hercegnőtöket! Ha valamit még akartok Tőlem, a Főnixvölgyben leszek. Amiket nem fogadok el:Hercegnőm, jöjjön vissza!, Szükségünk van önre! Kérem térjen vissza!, és a többi...
Imádott hercegnőtök:Nalia.".
A tündék szíve majd' meghasad. Egyetlen hercegnőjük is megszökik! A feliraton keresztül röpülnek a magasban lelhetők.
-Ó Golden! Olyan jó itt fent. Veled! Soha nem jövök le!-a pegazus csak egy horkantással jelzi, hogy elértek a Főnixvölgybe.-Rendben, hátha még élnek valahányan...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"A bukás"
Jankónak döntenie kell: elmegy Orchideáért, vagy nem. Végül egy kis habozás után el is dönti a dolgokat.
-Nos?-érdeklődik Dafnie, aki ismét üt egy nagyot a deszka darabbal Dani fejére.
-Döntöttem.Elmegyek a meredek sziklára.
-Jack, ez biztos?-érdeklődik Nellya.
-Igen! Ha én el is vesznék, Orchidea még ma visszajön.
-Hogy érted azt, hogy ha el is vesznél?-kapja fel fejét Dafnie.
-Ahogy Pitch-et ismerem, az ígért dolgokat önmagától áttervezi.
-De Te sem veszhetsz el!
-Hidd el, hanem lenne fontos mindenki számára, érte sem mennék... De muszáj. Bevallom, hogy nekem is jelent valamit, csak még nem tudom mit.
-Akkor szerintem lassan indulhatsz...
-Tudom.-szomorúan sóhajt.-Nos, indulok. Nem biztos hogy én is jövök, de előfordulhat.-azzal elindul kifelé. Fél óra gyaloglás után elér egy havas szakadékhoz.-Aha... És hol van Pitch?
-Huhú!-szólal meg a hang Jankó háta mögül, aki gyorsan megfordul és botját Pitch-re szegezi.
-Engedd őt el!
-Előbb a botot!-Jack sóhajt, majd a bot végét fogja meg és átnyújtja a férfinak. Pitch átveszi, majd azzal a mozdulattal ketté is töri.
-Neee!!!-emeli meg picit a hangját Jack.-Akkor most engedd őt szabadon!
-Hmmm...Nem.
-MMMmmm?-nyüszögi ki nehezen a kendőn keresztül Orchidea.
-Neeem??? Megígérted!-emeli fel hangját még jobban Jack.
-Nem.Rád már nincs szükség!-mondja, majd egy sötét gömb lövedékkel lelöki a szakadékba Jack-et, ezalatt Orchidea szájáról lecsúszik a kendő.
-Csak add vissza a botját, és én megteszem amit akarsz!
-Nem kell. Csupán a félelem lesz az Úr a Földön és a Nekláron egyaránt!-kiköti a láncot egy csupasz fához, a szakadék széléhez sétál.-Ha neked még jelent valamit ez a két darab... Tessék!-azzal ledobja a bot részeit, Jack rögtön odamászik a darabokhoz, amik felidézik benne a múltat.Pitch a két lovából az egyikre emeli a lányt, leveszi a láncot a fáról és felül a lóra, amikkel eltűnnek a láthatárról.