3. Fejezet
"Nehéz nap"
Reggel 6:00-kor az ágyra vagy egy vödör víz zúdúl, Orchidea a szoba másik oldalánál a szekrénynél van, így csak az ágy csurom vizes. Bejön a fiú lerakja a tálcát az asztalra, egy kis ventilátort fog lerakja a földre az megnő és megszárítja a beágyazott ágyat.
-Szia!
-Heló!Mi volt ez?
-Az ébresztő, készülj össze, mert nehéz nap vár rád.
-Hogy érted ezt?- Dani szomorkásan sóhajt.
-Ha meglátod megérted.- lepakolja a tányért, felveszi az immár kicsi tárgyat és kimegy. Kira lép be.
-Szia!
-Hali! Miért jöttél Kira?
-Benjámin üzeni, hogy van fél órád , hogy megreggelizz és összekészülj. Felöltözve vár a kastély udvarán.
-Értem. De miért is?
-Mert új vagy. Dalma nem említette?
-De igen. Mostmár emlékszem. Köszönöm Kiara!
-Kérlek szólíts csak Kirának. És szívesen! Megvárjalak?
-Az jó lenne...
-Rendben. Lehet, hogy elhívnak, akkor küldök valakit.
-Jó. Köszi!
-Nincs mit!-az ajtó becsukódik, Orchidea leül az asztalhoz és elmosolyodik. A reggeli tükörtojás ami rámosolyog.
Nekilát enni. Ismét jön a fiú ezúttal egy kb. 10 darab bögre van a tálcán tele friss és finom gőzölgő ribizliteával.
-Szia Orchidea!Kira volt már?
-Igen, hali!
-Hány bögre?
-Egy.
-Értem.- lerak egy bögrét az asztalra.-Jó étvágyat!
-Köszönöm!-Dani elhagyja a szobát, Orchidea megeszi a reggelijét, megigazítja a haját és kimegy.
-Szia! Kira nem tudott megvárni ezért én kísérlek ki.
-Szia, köszönöm Dani!
-Szivesen!- elindulnak, elhagyják a folyosót egy szép azúrkék ajtóhoz.
Dani kinyitja az ajtót, egy csodaszép udvarra érnek. Az udvar tele van virágokkal, a közepén egy fél méter széles folyó folyik.
-Szervusztok!-szól Benjamin
-Én itt várok.-jelenti ki Dani, Orchidea bólint, odalép a fekete hajú ember mellé.
-Bemelegítő ezer kör futás.
-EZER?!
-Ezer.Indulás!- ×Rettenetesen hulla fáradt leszek, az tuti.× Nekiindul az ezer körnek. Mikor végez nem bírja tovább Benjáminig el sem ér kezd arccal közeledni az anyatalajhoz.
-Orchidea!-mondja rémülten Dani, iramodik a zuhanó lány felé. Ekkor Forgószél kapja el.
-Szép volt fiam!-állapítja meg Benjámin, miközben átveszi az eszméletét vesztett lányt.-Segítsetek bevinni őt.
-Igenis.-mondja Dani miközben kinyitja az ajót. Forgószél feltartja Orchidea fejét. Beviszik és lefektetik az ágyra.
-Valaki figyeljen rá.
-Figyelek rá, apám.
-MI?! DE TE NEM IS ISMERED!
-Dani! Ne veszekedjetek! Osszátok be a munkát. Egy órán át Forgószél figyel rá, aztán Dani. Kész meg van oldva.
-Értem, apám.
-Én is, uram.
-Akkor rendben.-szól Benjámin.
-Gyere Dani!
-Igenis, uram.-Forgószélen kívűl senki nem marad a szobában. Letelik Forgószél ideje, bejön Dani. Újra az elf tér vissza, fél óra múlva Orchidea magához tér.
-Te meg ki vagy?
-Forgószél. Amúgy, jól vagy?
-Igen. Miért vagyok itt? Mi van az edzéssel?
-Nem emlékszel?
-Az utolsó kép amire emlékszem az az hogy a 999-edik kört futottam, már iszonyúan fájt mindkét bordám és a hasam, már majdnem befejeztem, hirtelen elhomályosodott minden és elsötétült a világ.
-Igen. Borultál a föld felé, Dani rohant feléd, és apám is. Épp arra jártam. Észrevettelek, és elkaptalak.Apám átvett és behoztunk.
-Tényleg?Összestem volna?
-Igen.
-Köszönöm, hogy megfogtál.
-Bárki megtette volna.-Dani a nagy beszélgetésre benyit.
-Jól vagy?
-Igen Dani.-Orchidea lábraáll, de lábai, nem engedelmeskednek neki, ismét zuhan a föld felé. Forgószél alig, de elkapja, és visszaülteti az ágyra.
-Vagy mégsem...-jegyezte meg Forgószél.Orchidea elmosolyodik.
-Köszönöm.
-Maradj itt, meg ne próbálj felállni!-Mondja Forgószél, miközben elmegy a mosdóba egy pohárral. Visszatér friss hideg vízzel.
-Idd meg!-Nyújtja a vizet, orchidea fenékig meg is issza.
-Köszönöm.
-Ki maradjon, és figyeljen rád?-érdeklődik Dani. ×Nem akarom egyikőjüket sem megbántani, főleg azok után amit tettek. Nem lenne szép...×
-Ö... Ö... For...gó...szél...
-Biztos ez?- kérdi az elf.
-Hát... Igen.-bólint a lány.
-Rendben...-mondja Dani. Kimegy, és magukra hagyja őket. Orchidea feláll,de elkél a segítség, Forgószél megint elkapja. Ez eltart kábé egy óráig.
-Végre, tényleg magamhoz tértem...Köszönöm Forgószél!
-Nincs mit.Gyere, próbálj meg kimenni az udvarra, segítek ha kell.-A lány elindul az ajtó felé,semmi probléma. Kimennek a kastély udvarára.
-Próbálj meg futni!-mondja Benjámin.
-Értem.Hány kör?
-Egyenlőre amennyit bírsz. Azaz kettő vagy három.
-Igenis.-a lány nekiindul, lefutja köröket.
-Na, hogy érzed magad?-kérdi a férfi.
-Köszönöm, jól.
-Rendben. Mára ennyi.
-Értem.
-Most menjetek be.
-Azonnal.-a lány bemegy a szobájába. Bejön Dani, hozza az ebédet.
-Szia! Jobban vagy?
-Igen.
-Ennek örülök.Gulyás leves és krumplis tészta az ebéd.
-Köszönöm!
-Nincs mit.-Leteszi a két tányért, és kimegy. Orchidea nekiáll enni. Mikor végez eltolja az asztal másik végére az üres tányérokat, kimegy az udvarra a patakhoz.
-Szép ez a patak...-mondja halkan a lány és leül a földre. ×Szép ez a patak, akár én... Megesküdnék rá, hogy valami negatív van benne...× Hirtelen valami sötét polip szerű polipkar nyúl a lány felé.Orchidea felpattan, és rátapos a karra. Kira épp arra jár, ő nem látja a lényt, ezért csak Orchideát látja. A lény visszahúzza sajgó végtagját.
-Jól vagy?
-Hah?Mi? Ö, igen, persze. Nem tudsz erről a patakról mesélni egy kicsit?
-Nem. Ez egy egyszerű patak. Az ilyen patakokról nem lehet mesélni.-Kira elmosolyodik.-Nem halucináltál valamit?
-Nem tudom. Lehet. Tudsz mesélni a varázskönyvekről?
-Persze. Ezek a könyvek elárulják egyes erők titkait. A legenda szerint kevés olyan lény van aki nem egyveleg, és feltárja neki titkát. Leginkább egyvelegek olvashatják.
-Értem. Tudnál mondani párat ami taktikát mutat?
-Persze. Vannak amiket te kaptál.
-Honnan tudod?
-Kerestem a könyveket, rögtön utánad. Benjámin mondta, hogy az előbb kaptad meg.
-Tényleg? A tűz könyvével már végeztem. Nincs olyan ami arról szól, hogy mi a sötét?
-De van. Egyetlen egy. Ez senkinek nem nyílt még. Ha volt is olyan soha nem vetette fel írását.A címe Holtak, sötétek könyve.
-Köszönöm, csak úgy érdeklődtem...-Kira bemegy, utánna Orchidea.×Holtak, sötétek könyve?Nem hangzik jól, de tudnom kell mi volt az ami rám támadt és miért.× Bemegy a könyvtárba, elengedi a tűz könyvét, az visszamegy a helyére.
-Holtak, sötétek könyve.- A könyv leemelkedik a legmagasabb polcról, Orchidea megfogja, és át surran a szobájába. A könyv olyan, hogy a kaszás áll és szürkével van ráírva a címe.
-Huh! Ez veszélyes lehet... Próbáljuk meg...-Leteszi a könyvet az asztalra. Lassan kinyílik, és homályosan felveti írását.×Azta! Kira szerint senki nem olvashatta el.× Az írás látszódik.Orchidea elkezdi olvasni, írísze kékje sötétedik, míg végül szürke nem lesz. Démoni alakja kezd látszódni. Fél óra múlva a könyv és az írás láthatatlan lesz, lépések hallhatóak. A lány démon teste eltűnik, szeme még nem nyerte vissza eredeti színét. Dani bejön.
-Szia! Minden, rendben van...? A szemed... Olyan... szürke...
-Láttam...
-Mit?
-A halált...
-Hah?
-Közeledett felém... Már majdnem elért. Ekkor, valami vakítóan fényes angyal, megérintett, én ragyogtam. De még féltem...-könny csordul ki a szeméből.
-Láttam apámat meghalni.-Szeme színe visszatér.
-Kislány voltam. Apámat átdöfték hátulról, Anyámat alakváltással ölték meg. Anyám utolsó erejével azt kiáltotta: FUSS! Én rohantam eszemet vesztve.-Mostmár könnyek áztatják arcát, és ruháját.
-Nyugodj meg.-Mondja Dani, miközben lerakja a tálcát az asztalra, és átöleli a lányt.-Nincs semmi baj. Itt vagyok...- Forgószél is bejön.
-Mi történt?
-Látta holtan a szüleit...
-Sajnálom. Dani, meg kell találnunk Dafnie-t.
-Tudom. Hívd ide Kirát, vagy Dalmát. Nem akarom, hogy baja legyen.- Forgószél bólint és kimegy. Nemsokára mindkét lány ott van.
-És mi akkor mit teszünk?-kérdi aggódva Kira.
-Ti vigyáztok rá. Én és Forgószél megkeressük Dafnie-t.-közli határozottan Dani. Mindenki bólint, a két fiú elindul, Forgószél elmondja apjának hova mennek.
-Rendben, de vigyázzatok magatokra!
-Úgy lesz, apám.- a fiúk elhagják a kastélyt. Útközben összeakadnak csapattagokkal.
Tagok egy fehér hátközépig érő hajú lány akinek lófarka van(frizurában), egy hátközépig érő fekete hajú lány, egy vállig érő sötétszőke hajú ijjászlány és egy fekete csuklyás zöld hajú kék szemű lány.
-Alberta, Elena, Ernesztina! Ki az a köpenyes hátul?- kérdi Dani.
-Nem emlékszel? Ő Anna.
-Anna?- a lány leveszi a köpenyt, most hátközépig érő zöld hajú hosszú hegyes fülű, karcsú lány.
-Igen. Én vagyok az. Mit kerestek erre?-Érdeklődik Anna.
-Emlékeztek az egy hete küldött levélre?
-Igen. Orchidea volt akinek küldtük nem?
-De igen. Valami történt vele. A szeme szürke volt, és félt. Meg kell találnunk Dafniet.
-De, most végeztünk egy küldetéssel, előbb meg jellenünk.
-Tudom. Hol van Petrik?
-Kicsit lemaradt, töltött magának forrás vizet.- Jön egy fiú fehér hajú, hegyes fülű, barna szemű.
-Ti mit kerestek itt fiúk?
-Rendben. Anna, Alberta és Ernesztina velünk jönnek, Petrik és Elena bemennek az ujjonc szobába.
-Értjük.-mondja mindenki egyszerre.
-Rendben, akkor indulás.
-Várj! Ti hova mentek?-kérdi értetlenül Petrik.
-Mi megkeressük Dafniet.
-Minek?
-Megjött az ujjonc még tegnap, de ma rosszul lett, olyan szinten, hogy csak Dafnie tud segíteni.
-Értem.
-Mindenkinek megfelel?
-Igen.-mondják ismét egyszerre.
-Rendben, akkor most már tényleg indulás!- Mindenki bólint, elindulnak a kijelölt úton.
Eközben Orchideáéknál történik valami. Az ablakon egy démon farkas ugrik be, fehér, fején fülétől három csík vörös szeméig.
Ráugrik Orchideára.
-Orchidea!-ordít a két lány ijedten előkapják kardjaikat és nekiállnak küzdeni a démonnal. Az ordításra bejön Benjámin és megijed amikor meglátja a démont. Persze rögtön kapcsol és nekiesik a démonnak. A farkast nem érdekli más csak a lány. Orchidea néha felszisszen egy-egy erősebb harapásnál, de előkap egy tőrt az asztal fiókjából, és nekidöfi a lénynek. Hiába való minden a farkas megint ráharap a lányra, míg az feladja. Eltávolodik tőle, majd átalakul egy tüzes, nagy szavas, farkas és páncélos démonná.
-A lány meghal, teljesítettem a kérést, mégha a saját lányom is.- Mondja a démon. Orchideán kívűl mindenki értetlen képpel néz. Orchidea meglepett és fjdalmas arccal figyel apjára. A démon folytatja:
-A feleségem halott, a lányom őrült, én egyedül vagyok!
-EZ NEM IGAZ!!! MIATTAD FUTTOTTAM EL!!! TE VOLTÁL AZ ŐRÜLT!!!-×Valaki, segítsen.× Mindenki értetlen képpel néz csak a démon nem. Hamarosan egy fényes lény jelenik meg szőke vállig érő haja ragyog, napsütötta szemeiben csilog az ég kékje,négy egymásra boruló pillangó szárnyával csapkod kicsiket, ruhája kékesfehéres színű.
-Loila?(Lojla?)-kérdi meglepetten a démon.-Azért jöttél, hogy segíts igaz?
-Nem. Azért jöttem mert a segítségemet kérték. Nem állok össze veled ha démon vagy, ezt nem egyszer, nem kétszer megbeszéltük.
-Akkor mit keresel itt?- a tündér a haldokló lány fölé száll.
-Egy sérült lélek, egy sérült szív, egy sérült test, egy sérült anyaszív, gyógyuljon meg ki még él!-a tündér fényesebben ragyog, az ablakon keresztül fehér fény költözik a két ragyogó lányra. Lassan elalványúl a fény, Loila folytatja:
-Mi már összetartozunk, és sosem válunk el. Ha nem is leszünk eggyütt, lelkek eggyütt lesznek, míg a világ világ.-a tündér halványodóan eltünik, a lány felkel a démon újra farkas és morog. Pánik bejön az ablakon, rátámad a farkasra.
-Pánik! Ne! Ez csak ránk tartozik. Rám és apámra.-feláll, előveszi kardját és folytatja:
-Csak ránk. Ha vesztek apámmal tartok, ha nyerek maradok.
-Áll az alku!- a farkas már vicsorog, hátrafordítja a fejét, a falhoz vágja Pánikot.
-PÁNIK! GR!-két kézzel fogja meg a kard markolatát, és megiramodik apja felé. ×Égess, mint a nap, És igen kaptál szárnyakat, nem hagytok egyedül, bármi sikerül!×
-Ostoba kölyök!-szájával megfogja a kardotés oldalra köpi, Orchidea rögtön el is ereszti, de a mozdulattalki is ugrik az ablakon.×Víz! Persze! Ha beleesik meghal.×
-Gyere csak! Te gyilkos! MEGÖLTED AZ APÁMAT!!!
-Tévedsz! Én vagyok az apád.
-Azt te csak szeretnéd!
-Ebből elég!- a farkas kiugrik az ablakon a lány felé. Orchidea meghátrál, gyorsít belezuhan a patakba, apja utána, de már késő. Belezuhan, a démonból egy férfi lesz.
-ÁÁÁÁ!!!-ordít még a démon hangon. A férfi fekete rövid hajú,vörös szemű, keskeny állú és elegáns.
×Apám?×Mindenki kimegy és kihúzzák az ázott lányt.
-Azt hiszem van valami amiről tudnunk kéne...-közli Benjámin.
-Pánik!-A lány beront a szobába, odafut madarához.-Pánik... Nem hagyhatsz itt... Pánik.- a madár erőtlenül vijjog. Orchidea szeméből könnyek zivatara folyik hangját eltorzítja a sírás, de folytatja:
-Nem hagyhatsz itt. Nem mehetsz el. Nem.-a madár feje oldalra dől nem vesz több levegőt. Többé már nem.-Nem. NEM!!!-szemeiből folyamként jönnek a könnyek. ×Bármit megtennék érted barátom...× Petrik és Elena lép be.
-Uramisten! Itt meg mi volt?!-mondja ijedten Elena.
-Ki ez a lány a sarokban?
-Biztos ő Orchidea.
-Ti kik vagytok?-kérdi a háttal térdelő lány.
-Mi Petrik és Elena vagyunk.-mondja a fekete hajú lány.
-Először az apám, most meg a barátom hagy el...
-Te ki vagy?
-Orc...hi..de...a...-feláll és megfordul.
-És ki van mögötted?
-Meghalt. Nincs már velem. Senki nincs velem.
-Itt mindenki veled van.
-Egy darabig. Aztán otthagytok.
-Soha nem tettünk ilyet senkivel!
-Engem mindenki magamra hagy, mint Dani és Forgószél.
-Ők azért mentek el, hogy megtalálják Dafniet aki segíthet rajtad. És mindezt miért?! Mert szeretnek!
-Tényleg?
-Persze. Ha nem szeretnének, beszélnének veled egyáltalán? Vagy elindultak volna? Nem. Azt mondták volna hogy had csinálja amit csinál, legalább meghal. Ha mi nem szeretnénk, hagytunk volna meghalni.
-Igaz. Te nem tudhatod, milyen elveszteni a szüleidet, milyen elveszteni a legjobb barátodat...
-És azt hogy egyszercsak találkozol a testvéreddel, akiről addig azt sem tudtad, hogy eszik-e vagy isszák-e?
-Mi?
-Tudom mit érzel. Egy vámpír megölte a szüleimet, egy démon a barátnőmet Paulinát. Aztán pár évvel később Dzsordzsina a nővérem segített, amikor már azt hittem, nincs út ami kivezethet a halál markaiból. Egy angyalként jött el, megküzdött a varázslóval aki két alakban is ki akart nyírni. Akkor kedve szerint mozogtam, de a nővérem végülis megmentett.-
Eljön az este a szoba újra fogadóképes, csak még a fal nedves.
-Rendben. Holnapra már jó lesz. Remélem Daniék hamar visszaérnek.