4. Fejezet
Újra szerelem
Másnap reggel abszolút nem mosolygok, amiért szüleim meg is ijednek. Lalei-hez egy szót sem szólok, ahogy Bencére rá se nézek. Marietta csak röhögcsél Kenirával; és követeli az új tükröt. Az utolsó óránk osztályfőnöki. Amint a tanárnő bejön, Bence jelentkezik.
- Igen, Bence? – kérdezi Mrs. Prenuta.
- Tanárnő. Tegnap minden a feje tetejére állt… - kezdi Bence, kiáll az osztállyal szembe. – Seilának köszönhetjük, hogy végül minden rendbe jött. Lalei megkérdezte, hogy mi történhetett a festővel, hogy rorkká változott. Seila elmondta, hogy a vütiát gonosz varázslat irányította. Mindannyian meglepődtünk a válaszán, amit Pillangótól tud. Lalei rögtön megvádolta, hogy ő Pillangó. Ezen a butaságon elnevettem magamat; és elkezdtem hangosan sorolni, hogy miben lenne jó, ha tényleg ő lenne Pillangó. Ezek között azt is elmondtam, hogy ha fiúval próbál beszélni, minden szóba belegabalyodik a nyelve, és dadogni kezd… Közben teljesen elfelejtettem, hogy egyedül ő tartotta meg a hidegvérét, és a józan eszét. Mi, többiek a félelemmel, és a tétlenséggel voltunk elfoglalva; amíg ő a megoldáson törte a fejét. – szúrós szemmel pillant Keniráékra. – Ezért úgy, ahogy megbántottam, szeretnék tőle bocsánatot kérni. Nem kellett volna azt mondanom, amit mégis kimondtam… - Mrs. Prenuta alig kap levegőt, de megszólal.
- Nos, Seila helyett nem dönthetek, de az én időmben ez kiment a divatból. Ha hasonló dolog történt, négyszemközt elnézést kért a sértő a sértettől, és le volt rendezve. De ez.. El kéne gondolkodnod, Seila… - Bence a helyére megy, leül. Elmosolyodom, halvány, erősödő reményt látva felragyognak sírásra kész, vörös szemeim. Tania meghúzza pulcsim ujját, jobb kezemmel elkapom, oldaltáskámba rejtem.
- Mi volt az? – kérdezi halkan Lalei.
- Ó, semmi. Csak egy rózsabogár… - mondom halkan, mosolyogva.
- Értem. – elmegy az óra, ellenőriztük a jegyeket. Kimegyünk az udvarra. – És mára mit tervezel?
- Segítek apámnak helyrehozni a bolt ablakait, ugyanis éjjel betörtek, és húsz túrós táskának lába kelt… Szóval megyek, szia! – hazamegyek
- Szervusz, kicsim! Pakolj le, és gyere. – köszönt apám fütyörészve.
- Szia, apa, máris. – felmegyek a szobámba, lerakom a táskámat, Tania előjön. – Megőrültél? Megláthattak volna!... Mondtam, hogy ne mutatkozz.. Ha meglátnak, mit mondok? Hogy ő az én Nairó lényem, és vele változok át Pillangóvá?... Lalei már így is gyanakszik..
- Tudom, jogos… De ez még mindig jobb, mintha ott kordul meg a gyomrom, nem?... Nincs nálad valami, hogy ne haljak éhen?... – kérdezi Tani komoran, meg kordul a gyomra.
- Parancsolj. – előszedek neki egy maroknyi meggyet a péksütemények maradékaiból, lerakom az asztalra a zacskót.
- Seila! – szól apám.
- Egy pillanat apu…! – Taniára nézek. Itt hagylak. Ha bárki jönne, bújj a díszpárnám alá.
- Rendben. – mondja Tani, lemegyek.
- Mit csináltál odafent? – kérdezi édesapám.
- Csak… Elengedtem egy bogárkát, ami bent ragadt…
- Értem. Te szolgáld ki a vevőket, én Mr. Kreihn-nel kicserélem az üvegeteket. – elrakja a fizetett összeget, átadja helyét. Apám fekete, rövid, férfias haja takar enyhén barnával színezett arcából; barna szeme nyugodtan csillog. Izmos testét fehér póló, szürke nadrág, fehér kötény fedi. Leveszi kötényét, elindul Lalei apja felé, aki egy üveges, és apám barátja. Felveszek egy rám passzoló kötényt, a pult mögé állok. Minden rendben megy; az utolsó üveget veszik ki, megemelik az újat, amivel leejtenek egy túrós táskát. Ahogy beillesztik a helyére az üveglapot, apám elcsúszik a sütin, az üveg feléjük dől! Körbenézek, de sehol semmi, amit tudnék használni. Hirtelen Ezüst Párduc jelenik meg, botjával megtartja az üveglapot. A két férfi elrohan alóla, Párduc visszailleszti oda, ahova kell. Azzal kezdik a férfiak, hogy az instabil ablakot begittezik, hogy ne mozogjon. Amint végeznek, Párduc elveszi botját, meghajol.
- Örülök, hogy segíthettem. – mondja Párduc, felegyenesedik, elmegy. Kerek szemekkel bámulok, ahogy magamhoz térek a kábultságból, apámhoz sietek, átölelem.
- Légy óvatosabb…! – suttogom, visszamegyek a pulthoz. Hamar végeznek, apám megmossa kezét, visszaveszi kötényét.
- Köszönöm kicsim. Mehetsz a dolgodra, ahova csak akarsz. – mondja apám.
- Rendben apu. Szeretlek! – megpuszilom arcát, a szobámba megyek.