2014.09.13 15:51

"Újabb támadás? Na hagyjál!"

Másnap visszaér a kis csapat.

-Dani!

-Orchidea.-lány kissé fajdalmasan odasiet a fiúhoz. A srác folytatja:

-Valami nem stimmel. Mi történt? Hol van Pánik?

-Pánik... meghalt...-e szavakat kiejtve, a lány szíve megszakad, sírás fojtogatja a torkát.

-Mi történt?

-Hát... Bejött az ablakon, nagyon nehézkesen, és a karjaimban halt meg...- a lány nem bírja tovább, könnyek szöknek arcába.

-Veled mi történt? Nagyon nem teszik, ahogy jársz...

-Semmi, semmi, csak elestem és megütöttem...

-Biztos?

-Teljesen. Dafnie nem jött?

-Nem találtuk meg. Fel kellett adnunk.

-Miért?

-Mert  nem mehettünk tovább. De küldtem egy galambot üzenettel. Ha megkapja azonnal jön.- a lány arcáról eltűnnek a könnyek.A fiú tovább megy, leáll beszélgetni Benjáminnal.

-Hogy ment?

-Nem túl jól.Nem értük el Dafniet. Nem tetszik nekem ahogy Orchidea jár... Nem tudja, hogy mi történt?

-De. Tegnap történt. Ti épp távol voltatok, csak Dalma és Kira volt vele, ahogy kérted tőlük. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a kentaurok a nevét kiáltják, és kard előkapást hallottam. Rögtön indultam a hang felé, mikor beértem, egy démon farkas szájában volt a lány, a teremtmény pedig csócsálta. Azonnal nekiestem, mint a többiek. Mikor Orchidea már alig élt, a farkas ember-démon alakra váltott. A következőket mondta: "a lány meghal, a feladatot teljesítettem, még ha a saját lányom is...". Aztán folytatta: "a feleségem halott, a lányom őrült, én egyedül vagyok.", eree a lány válaszolt:"Ez nem igaz! Miattad futottam el! Te voltál az őrült!".  Egy fényes lény jelent meg, erre a démon azt kérdezte, hogy:"Loila?". És azzal folytatta hogy: "Azért jöttél, hogy segíts, igaz?", a lény felelete:"Nem. Azért jöttem mert a segítségemet kérték. Nem állok össze veled ha démon vagy, ezt nem egyszer, nem kétszer megbeszéltük.". Ismét a démon jött:"Akkor mit keresel itt?", a tündér nem felelt, hanem a lány fölé szállt és azt mondta, ha jól emlékszem: "Egy sérült lélek, egy sérült szív, egy sérült test és egy sérült anyaszív, gyógyuljon meg ki még él!", erre a tündér és Orchidea fényleni kezdtek, majd a betört ablakon vakító fénysugarak jöttek be, majd elhalványodtak. A nő folytatta:"Mi már összetartozunk, és sosem válunk el. Ha nem is leszünk együtt, lelkek együtt lesznek, míg világ a világ.", a tündér eltűnt, a démon visszavált farkassá morgott, Orchidea felkelt. Egy főnik repült be az ablakon...

-Pánik. Tudtam hogy nem a természetben halhatott meg...Elnézést.

-Semmi probléma. A főnix berepült az ablakon, egyenesen a démonnak. A lány rákiáltott, valami hasonlót:" Pánik! Ne! Ez csak ránk tartozik. Az apámra és rám.", felállt, elővette kardját, majd folytatta:"Csak ránk. Ha vesztek apámmal megyek, ha nyerek maradok.". A farkas válaszolt:"Áll az alku!", azzal,hátra fordította a fejét, és falhoz vágta a madarat.

Orchidea a nevét kiáltotta, két kézzel megmarkolta a fegyvert, és nekiiramodott a farkasnak. A démon szájával megragadta a hegyes tárgyat,hátra, majd oldalra lökte a kardot. Orchidea szaltóval kiugrott az ablakon. A következő szavakat ejtette ki a száján: "Gyere csak!Te gyilkos. Megölted az apámat.". A démon azt felelte:"Tévedsz!Én vagyok az apád.", a farkas kiugrott a lány felé. Orchidea addig hátrált, amíg bele nem zuhant a kastélyt körülvevő kis patakba, a démon utána. Belezuhant, mivel tüzes volt haldoklott. Mindannyian kimentünk és kihúztuk a vizes lányt. Azt mondtam neki, hogy "nincs valami amiről tudnunk kéne?", de ő berontott a szobába, és a haldokló madárhoz sietett. Kérte, hogy maradjon vele, de a madár meghalt.  Reggel  kirakta a napra.

-Ez tényleg megtörtént volna? Mikor értek oda Petrikék?

-Miután a főnix meghalt. Nem sokkal azután.

-Köszönöm, uram.-Dani fejet hajtott és tovább ment. Bement a 6-os szobába. A beszélgetés halkan ugyan, de hallható volt. Orchidea bement a szobájába. Kinézett az ablakon, könny szökött a szemébe.×Tehát ennyi.Ennyire telt tőlem. Meg sem tudtam védeni...×