6.Fejezet:
"Orchidea?"
Másnap a gyilkosok elkapnak Dani, és Forgószél kivételével mindenkit. A gyilkosok kettéválnak, megtalálják Danit, aki tehetetlen. A következő Forgószél, őt kicsit durvábban kötözik meg. Elhurcolják őket is egy sötét helyre, belökik a többiek mellé.
-Tehát őket is elkapták.-állapította meg szomorúan Benjámin.
-De hol van Orchidea? Ha minden harcost megölnek, őt is megkell...-jegyzi meg Elena. Valami fellő egy fénygömböt, mindenki kiakad.
-Orchidea? Te vagy az?
-Nem ismersz meg?-kérdi a lány. Immár másként néz ki, kezében egy tőrrel.Fekete csuklyás hosszú felső, ami térdig ér, a bal lábán zöld lábfej nélküli zokni feljebb húzva, fehér nagy csizmák.
-Mi történt veled?-kérdi szívét tépve Dani.
-Rátaláltam önmagamra.-Lívia jelenik meg mellette.
-Büszkék lehettek rá, igen figyelmes tanonc.
-Lívia! Hogy találtál rá?-mondja fogát csikorgatva a kis csapat. Lívia felnevet.
-Az ujjoncok orruknál fogva vezethetőek. Vagy egy múltbéli pasival, akiért szerelmi lázban égnek. Amúgy is a vérében van a gonoszság. Az a démon aki megakarta ölni rég az orrotok alá nyomta. A saját lánya.
-Ez igaz?
-Hát persze! Végig köztetek bújkált egy démon. Miért volt szürke a szeme? Démoni énjével egyesült. Most pedig hajtsd végre a feladatod.-Orchidea egy lépéssel közelít a harcosok felé.
-Orchidea! Ne! Kérlek! Ha szabadon engedsz minket, ígérem vigyázunk rád! Vissza is hozzuk azt a fiút, ha kell. Megteszünk bármit, csak térj magadhoz! Engedj el minket, könyörgöm!-mondja Dani igen feszülten. Orchidea azonban mégegy veszélyes lépést tesz egykori társai felé.
-Ne hallgass rájuk. Tudod mi történik, ha engedetlen vagy...- mondja parancsszerűen Lívia. Orchidea már majdnem ölni kész, ekkor hirtelen megfordul és a varázslónő hasába döfi a kést.
-Tudtam, hogy csalódni fogok benned... Intézzétek el őket!-mondja utolsó erőfeszítéssel a varázslónő, de késő, a gyilkosok nekiesnek a harcosoknak. Orchidea ordít:
-NEM!!!-ezzel hatalmas fény tör ki a lányból, a harcosok éppségben hazakerülnek a gyilkosok bábokat ölnek meg, Líviából fekete vér folyik, Orchidea összeesik. A gyilkosok eltűnnek, Lívia jelenik meg.Hajánál fogva felemeli Orchidea fejét, és megszólal.
-Halott. Túl gyenge volt még ehhez a varázslathoz. Mindegy.-elengedi a lányt. Castel lép be, elsápad mikor meglátja a földre zuhant lányt.
-Mi történt itt?-kérdi karddal a kezében Líviát megcélozva.
-Feláldozta magát miattam. Sajnálom. Nem tudom feléleszteni.
-Mit tettél vele?!
-Túl erős varázslatot használt, nincs ellenszere.
-Hogy érted ezt? Örökre elment?
-Attól tartok... Részvétem... De ha úgy gondolod segíthetek neked, túltenni maga...
-Nem kel a segítséged.-Felveszi a lányt, és elindul kifelé vele. Fél óra múlva Orchidea felébred. Egy lány ront be hozzájuk. Haja barna, vállig érő, zöld szemeiben nyugtalanság látszik, ám karcsúsága messziről észrevehető.
-Dafnie vagyok...
-Dafnie? Hol voltál eddig?!-mondja Orchidea, hamar felülve a kanapén.
-Kérlek húgocskám halgass meg...!
-Húgocskám?! Rajtunk kívül mindenki megőrült?!
-Nem. Csak engedd, hogy segítsek, aztán sohatöbbé nem nehezítem az életed...
-Mi? Rád vártam három hosszú hónapon keresztül...-Dafnie elmosolyodik elővesz egy pár centis üveget, amiben valami zöld folyadék van.
-Ezt idd meg.
-Mi a csuda ez az izé...?
-Rajta, idd meg.
-Hát...Oké...-elveszi az üveget, nagyot nyel, kiveszi a dugót, és belekortyol. Miután lenyeli, arca elfintorodik, valószínűleg keserű. Dafnie halkan kuncog, azonban Orchiea összehúzza a szemöldökét.
-Fenékig.-mondja szigorúan nővére. Orchidea akármennyire nem akarja, megissza a kesernyés löttyöt, pupillája összeszűkűl, fura dolgokat lát maga előtt. A csapat ellene van, mindenki ordít, kész ölni. Hamarosan apja is társul hozzájuk, akár Castel, és Lívia is. Anyja elételportál, a nyíl áthatol testén, de a lányt nem éri el. Akkor Dafnie Lép mellé.
-Gyere.-mondja angali hangon, megragadja kezét. Elrepülnek, immár senki nem bántja őket... Aztán, visszatér a valóságba. Szeme újra az igazi, ő maga is olyan, mint volt.
-Jól vagy?-kérdi kedvesen Castel.
-Ne aggódj miatta. Csak látta, mit okozhat negyedik vérvonala.
-Negyedik vérvonala? Beavatnátok?
-Sajnálom, de nem lehet.
-Megértem. Gondolom, ketesben akartok maradni...- a fiú kimegy. Dafnie komolyra fordítja a szót.
-Mesélj, mit látál!
-Apánk, a harcosok és Castel megakartak ölni. Egyedül voltam. Aztán, ellőttek egy nyilat, anya elém állt, áthasított rajta a nyíl, de nem ért el engem. Aztán megjelentél, és azt mondtad, hogy gyere. Megfogtad a kezed és elrepítettél. Csak nem tudom hova...
-A holnapba.
-A holnapba? Mi az a Holnap?
-Ahol béke van. Nem érhetnek el azok akik rosszat akarnak. Én többet láttam. Egy fényes helyre értünk. Anyánk ott várt, és azzal fogadott minket, hogy Üdv itthon! elfogunk jutni oda mi is. Ahogy mindenki. Segítenünk kell nekik. Nem löttyökkel, és egyéb ékszerekkel, mint ahogy egyesek csinálják... Térj a jó útra velem. Segíthetünk az embereknek.
-Miért tenném?
-Mert ez a végzeted. Sokan hisznek a csodákban, de senki nem tudja, hogy eljuttathatjuk a Neklárra is. Mielőtt úgy végezné, mint a föld. Nincs sok időnk. Sokan dolgoznak ezek ellen.
-Mégis kicsodák?
-A földiek.
-Mit keresnek itt? Azt hittem a Földön a helyük...
-Eredetileg igen. A bolygójukat tönkretették a saját bolygójukat.
-Hogy érted ezt?
-Lakhatatlan. Eljöttek ide, hogy átvegyék az uralmat. És ha nem teszünk semmit, sikerül is nekik.
-És ketten hogy állíthatjuk meg őket?
-El kell mondanod nekik mindent.
-De nem fognak mellém állni. Főleg azok után, hogy majdnem kinyírtam őket... Nem fognak hinni nekem...
-Honnan tudod?
-Onnan, hogy én ezt tenném, és jogosan...
-Mindenkinek jár még egy esély. Amúgy is, te akartad ezt?
-Nem.
-Akkor megfoglyák érteni.
-Biztos vagy benne?
-Igen. Semmiben nem voltam még ilyen biztos.-Orchidea felkel, és teljesen megváltozott. Fején gyönyörű arany fejdísz díszlik, haja aranyszínűbb, ruhája hófehér, vállaitól könyökéig szabad a bőre, szoknyája hátul lóg a földön, mikor megy vonszolódik utána.
Dafnie-val elindul a kastély felé. Fél óra múlva el is érnek a kastélyhoz.
-Ki jött?-kérdi Benjámin fiát.
-Ha jól látom... Ez... Ez Dafnie! És van valaki mellette... Hogy is hívták? Tudjátok, aki elárult minket...
-Akkor Dafniet engedjük be, és csukjuk be az ajtót.-mondja határozottan Dalma. Kira úgy is tesz.
-Mi szél hozott erre kedves Dafnie?-kérdi udvariasan Benjámin.
-Őt miért nem engedtétek be?- ×Mondtam, mondtam, hogy ez lesz. Nem megmondtam?! Ha tudják hogy mi a negyedik vérvonalam nem fogadnak vissza soha!×
-Orchidea! Engedjetek ki de most!-Kira kiengedi, megpillantja a távolodó lányt.
-Nem gondoljátok, hogy túl szigorúak vagyunk hozzá?-kérdi Kiara. Orchidea fut, könnyek zivatara mossák arcát. Dafnie megragadja vállát.
-Állj már meg! Ha meg sem próbálod, tuti hogy a Neklárt is lakhatatlanná teszik. Tudod!
-A Neklárt is lakhatatlanná teszik?- teszi fel a kérdést Dani.-Kik? És miért?
-Szerintem ne higgyünk nekik. Lehet, hogy ismét becsapnak...-mondja Petrik.
-Nem ilyennek ismerem Dafniet.
-Mi van ha ő nem is Dafnie?
-Lehetetlen! Dafniet nem klónozhatják le. Líviának sincs ehhez ereje.
-Orchidea. Nem a vér számít, hanem a szándék.-folytatja Dafnie.
-Nem fogadnak vissza. Benned bíznak, én ezt elvesztettem. Csak szálka vagyok a szemükben!- az utóbbi mondatot mindenki hallja, és megenyhül a szívük, de már késő. Orchidea tovább rohan, Dafnie ott marad. A lány visszafordul, bemegy és elbeszélget a csapattal a lovagok termében a kerek asztalnál.
-Hogy lehettek ilyen szívtelenek?! A húgom nem akarta ezt tenni, nem volt más választása, különben őt ölik meg!- csap egy hatalmasat az asztalra Dafnie dühében, ráadásul akkorát, hogy a kastély is belezeng.
-Hát... A lényeg akkor is ugyanaz...-mondja Forgószél.
-Veletek nem lehet tárgyalni! Most már sajnálom a húgomat, hogy egy ilyen analfabéta csapat hívta meg. Ő jobbat érdemel nálatok ti ostoba fatuskók!-mondja Dafnie, feláll és elindul kifelé.
-Ha a Neklár is lakhatatlan lesz, nem leszek ott, hogy a bolondokat megmentsem!-azzal becsapja az ajtót, és elhaggya a kastély falait. Hamar egy farkas borítja fel az erdőből kijövet. A farkasnak a farka vége és fél pofája és mellkasa fehér, a többi fekete, a fején egy lila gyémánt van.
-Orchidea?!-a farkas ismét a lány.
-Bocs, azt hittem valamelyik harcos jön.
-Sajnálni tudlak hogy ezek a balfékek hívtak meg téged...-feláll lesöpri magát.Orchidea kicsit bólint.
-Akkor? Sikerült meggyőznöd őket?
-Nem. Sajnos olyan ostoba mindegyik, főleg Benjámin. Ő a fő bugyuta. Ha ő nem lenne, talán visszafogadtak volna.
-Nem. Nekem kellett volna bemenni...
-Persze, ha nem változol át.
-Á, végre önmagam vagyok...Soha nem éreztem nagyobb békét. Mintha a démoni énem csábítana.... Olyan furcsa érzés...
-Tudom, de akár mennyire csábít ne engedj neki. Lívia egyik trükkje. Érzi ha valaki démon, és elcsábítja. Tudom, én is engedtem neki, de sikerült visszafordítani mindent. Megismertem a természetet.
-Nem próbálkozom. Lehet, hogy én vesztettem valamit, lehet hogy ők vesztettek el egy jó harcost. Nem érdekel. Te hogyan lettél harcos?
-Gyere! Elvezetlek, egy normálisabb csapathoz.
-Ugye nem rejtőzködő valami?
-Nem. Titkos angyalok. Vannak köztük emberek is és angyalok is. A lehető lejobb osztag. Mondj el mindent, ne titkolj semmit, különben nem maradhatsz ott.-Dani jön ki.
-Orchidea!
-Mit akarsz? Ledöfni mielőtt tovább megyek, és tönkreteszem a bolygódat?!
-Nem. Csak azt akartam mondani, hogy én hiszek neked és ha elmész én követlek, nem tartozok többé hozzájuk. Mindenkinek jár egy második esély. Veled akarok tartani. Persze, ha megengeditek...
-Részemről jöhetsz.-mondja kedvesen Dafnie.
-Köszönöm! Nos, Orchidea?
-Jöhetsz. De még nem bízom benned teljesen. Nem vállalok érted felelőséget. Neked kell megvédened magad.
-Köszönöm.-Azzal hárman elindulnak az erdőn át, nem sokára elérnek egy mély és nagy folyóhoz.
-Ahogy nézem igen erős sodrása van. Ember nem képes át úszni, de egy farkas talán igen...
-Vagy átrepülhetnénk fölötte...
-Remek ötlet!-mondja Dafnie.- De mivel repülünk át felette? Az úszás jobb...
-De nincs farkasunk...
-Tévedsz. Én az vagyok.-mondja Orchidea.Azzal farkassá válik, int a fejével, hogy egy valaki üljön rá. Dafnie rá is ül, Orchidea átviszi testvérét a túlsó partra, majd a fiút. Mikor átérnek, Orchidea ismét emberré válik, mennek tovább. Végül elérnek egy szép kastélyhoz. Egy hegyen áll, fehér falú, narancssárga tetőjű, körülötte négy sárkány, két jég- egy víz- és egy tűzsárkány. A hegyről két vízesés folyik, a kastély a levegőben van.
-Ez csodás!Dafnie biztos, hogy jó helyre jöttünk?-nővére elneveti magát, Dani elmosolyodik.
-A lehető legbiztosabb.-Bemennek egy lány fogadja őket. Szőke, vállig érő haj, két barna macskafül, vörös szemek, keskeny áll, ruhája egy top, egy világosbarna boleró, sötétebbbarna kesztyűk, Hasa kilátszik, derekán egy barnás-sárga rövidnadrág és egy zöld öv amin két pisztoly, négy tőr és tíz hegyes macskakarom helyezkedik el.
-Dafnie?
-Diana!
-Mi szél hozott vissza?
-A húgommal jöttem. Emlékszel az amatőrökre akikkel Zorro tanult?
-Igen. Benjámin, Manfréd, George (Dzsordzs) és Kevin.
-Pontosan. Benjámin alapított egy szövetkezetet, Rejzőzködő Harcosok. Meghívta Orchideát és ellátta, amivel semmi probléma. A húgom egy kis galibába keveredett a tudod kivel...
-Komolyan? Hogy sikerült?
-Hát...-kezdi Orchidea.-Az úgy kezdődött, hogy letelt az ujjonc teszt. Elkezdődött a buli, aztán jött egy régi barátom, hogy közölje velem hogy vége...
-Ki volt az? Lehet, hogy ismerem.
-Castel.
-Igen?-mondja az említett fiú miközben odaér.-Orchidea? Mi szél hozott erre?-nekidől a falnak.
-Szia! Dafnie hozott ide. Épp mesélni kezdtem, hogy keveredtem össze Lívi...
-A kinemondd kivel?-kérdi figyelmesen a lány.
-Igen... Nekem ez még új... szóval, találkoztam a nővel, felajánlotta, hogy visszahozza a barátomat cserébe én tegyek meg valamit amit ő kér. Bele is egyeztem, nem gondoltam, hogy ördögi terveket szövöget a fejében. Aztán jött Castel, megint elhívott, és akkor közölte, hogy el kell kapnom és megölnöm a harcosokat. Nagyon nem volt kedvem, de nem tehettem mást. Sajnos el is kaptak mindenkit. Utolsó erőfeszítéseimből még valahonnan éreztem, hogy használnom kell a varázslatot. Utána nem sokra emlékszem. Mikor felkeltem, egy kanapén feküdtem, mellettem ült és Dafnie rontott be. Közbevágtam a mondandójába, illetlenül feleseltem vele. Aztán kettesben maradtunk testvérek, elbeszélgettünk egy-két dologról. Aztán elindultunk a harcosok felé. Dafniet beengedték, de engem kizártak. Úgy éreztem engem gyűlölnek. Rohanni kezdtem az erdő felé, Dafnie elbeszélgetett egy kicsit velük, mikor kijött sík ideg volt. Aztán eldöntötte, hogy idehoz.-nővére közelebb lép hozzá és oldalba böki a karjánál. Suttogva mond neki néhány szót.
-Nem mondtál el mindent...-×Tudom, de még nem érzem eléggé alkalmasnak az időt...× #Rendben, ezt megúsztad...#gondolja Dafnie, majd visszalép.
-Gyertek beljebb!-mondja Diana és Castel, miközben elindul mindenki befelé. Mikor beérnek Castel körbevezeti őket.
-Dafnie neked megmaradt a szobád. Orchidea, neked az hatos szobát szántuk, Dani, ugye?
-Igen Dani vagyok.
-Szóval a te szobád a hetes szoba.
-A tied?-kérdi kedvesen Orchidea.
-Az enyém az ötös. És ezt nem én döntöttem, hanem Zorro.
-Zorro az angyalok vezére. Mivel nem tudjátok.-mondja Dafnie.
-Most már nagyjából mindent megmutattam. Ha van még valami akkor Dafnie segít.-azzal Castel bemegy a szobájába. Orchidea és Dani is a saját-saját szobájába. Berendezkednek, átrendeznek egy-két bútort. Orchidea kinyija a szekrényt, amiben pókháló, és egy két szakadt báliruha.
-Oké... Nem túl bíztató látvány... Ennél több és jobb ruhára számítottam... Akkor nincs más választás... Nekem kell ruhát csinálni magamnak...-Azzal kimegy, mikor az ajtóhoz ér hirtelen elveszti egyensúlyát, majdnem leesik, de nővére és Castel megragadja kezét. Visszahúzzák a folyosóra.
-Vigyázz lécci, mert legközelebb lezuhansz.-mondja Castel miközben -.-" arcot vág. Orchidea bólint, mikor a kastély földet ér, Orchidea elindul az erdő felé talál egy szép virágokhoz ér. Kék és rózsaszín rózsák,Rózsaszín virágok és színes tulipánok.
-Ezek csodaszépek! Kár lenne letépni őket...De, muszáj...-azzal Orchidea néhányat tépni kezd, mint a varázslat, olyan gyorsan és szépen újra nő, Orchidea kezében megszaporodnak a szép virágok, és a zöld száruk is megnő.-Ez csodálatos. A pirosasból tudok néhányat Dafnienak is csinálni. Csodaszép ruhák lesznek.-azzal visszamegy, hálistennek mindenki a szobájában van, nem látják a káprázó virágokat. Orchidea is bemegy a szobájába, a régi szakadt, poros függönyben egy pár darab tű van beleszúrva, a lány eg véknyat vesz ki, nekiáll varrni. Pár óra múlva végez néhány ruhával, amiről nem lehet megmondani, hogy virágból van és a szárral kezdték... Egy piros, egy fehér, egy fekete, egy lila, egy rózsaszín, egy turkiz és egy sárga báliruha.
-Nem is rossz! Sokkal rosszabbra számítottam...Melyik lenne jó Dafnienak? A sárga? Nem. A piros?Nem. A türkiz kék? Hm...Igen! A türkiz.-felveszi a ruhát, derekánál a karjára teríti, és kimegy. Dafnie épp most csukta be a négyes számú szobát. Orchidea odalép az ajtóhoz és bekopog. Dafnie kinyitja.
-Szia! Mit szeretnél?
-Szia! Ö... Varrtam neked valamit...-leveszi a ruhát karjáról, és odanyújtja nővérének.
-Ez nagyon szép, köszönöm Orchidea!-átveszi a ruhát és átöleli húgát. Mikor elengedi, becsukja az ajót, Orchidea visszamegy a szobájába és újra varrni kezd. Néhány óra megint eltelik vele, de a ruhák ismét színesek, és káprázatosak... Egy világoszöld, egy barna, egy kék és két arany báliruha sikeredett.
-Nem is olyan rossz...-elrakja a kitisztitott szekrénybe.
Este elalszik, mint mindenki más, alszik, mint a bunda.