2014.09.21 12:44

"Repülés"

Másnap Ice hátára ül Orchidea. Kimennek, és a szárnyas gyík a magasba emelkedik. Mikor elég magasan vannak, függőlegesen körbemegy a nagy lény. Különböző gyakorlatokat végeznek a levegőben.

-Na, mit gondolsz? Menni fog a jég fújás?-kérdi a lány. &Nem biztos, de megpróbálhatjuk...&×Remek! Akkor gyerünk...!×  azzal Ice vesz egy mély levegőt, de jég még csak szilánkokban jön ki. &Nem ment... Soha nem is fog...& ×Ne add fel. Menni fog, csak hinned kell magadban. Ne hagyd, hogy ingadozzon a hited.× &Biztos?& ×Én, hiszek benned. Soha ne add fel! Rajta, próbáld meg újra!× &Oké!& azzal ismét vesz egy levegőt, de jó mélyet, és mikor kifújja, már sokkal jobb, de még mindig nem az igazi. &Ennyi. Nem vagyok képes többre...& gondolja Ice, és lehajtja a fejét. ×Nem baj. Lehet, hogy ehhez is idő kell.× &Nem, csak egy igazi sárkány...& leszállnak a földre, Orchidea plusszban Ice-ról is. &Nézzünk szembe a tényekkel. Nem vagyok igazi sárkány. Csak egy félvér...&

-Ice, várj!-de késő, a sárkány makacsul felrepül egyedül. ×Ki kell találnom valamit... Menni fog, csak nem hisz magában eléggé...× gondolja a lány, miközben bemegy. Leül az ágyára, nagyon gondolkodóba esik.×Esetleg, ha tüzet lát, észre sem veszi és jeget fúj. Igen! Az ellenfélre jeget fúj. Ez az!× Hirtelen Dafnie jön be.

-Hali! Valami baj van?

-Igen, csak nem velem... Hanem Ice-al. Azt hiszi, nem képes jeget fújni, de én tudom, hogy menni fog neki, csak hinnie kell magában.

-Értem. Hívd le, te vagy a lovasa, csak téged hall.

-Rendben.-×Ice. Akárhol vagy gyere vissza! Most!× &Már rég messze járok, nem tudok visszamenni, beakadtam egy csomó indába, és nem tudok kiszabadulni...& ×Értem, rögtön indulunk!×

-Nos?

-Beakadt. Érte kell mennünk.- ^Értem, már mehetünk is, csak a felszerelés kéne...^ ×Máris!× Orchidea leakaszt egy nyerget és egy hosszú kantárt. Felrakja a tárgyakat Pirire, és felül rá. ^Indulhatunk?^ ×Még mindig itt vagyunk?× Orchidea kuncogni kezd, de mikor emelkednek elhalkul, és koncentrál a repülésre. Mikor elérnek Ice-hoz, lány testben is kezére 3, lábaira 4 derekára és csípőjére 8-9-10 inda tekeredett. Orchidea szeme igen elkerekedik.

-Mi történt veled? Hogy csavarodott rád ennyi?-Hirtelen a zöld növény Orchideát is felemeli és körbetekeri.-Mi a fene?- a növény erősebben szorítja.

-Ha ki akarsz szabadulni halgass. Ez egy olyan növény, ami utálja a zajt.- mivel halkan mondta, egyre inkább engedi a növény. Orchidea is elhallgat a növény indái teljesen eleresztik, nem pottyan nagyot, mivel mindenki szabad halkan elindulnak vissza. ×Ice, mesélj csak, miért indultál el?× &Nem tudom. Ösztön volt.& ^Előfordul, hogy a tudod ki intézkedik...^ &Tudom...& ×Sajnos igen...×Mikor hazaérnek Dafnie egy kis madárral beszélget.

-Értem... Azonnal. Várj meg itt.-Dafnie biccent, jelzi, hogy észlelte őket és kimegy.

-Miről lehetett szó?-kérdi kiváncsian Orchidea. Piri és Ice vállat von persze miután átalakultak. Dafnie kint füttyent, a madár elindul egy beteg erdő felé. ×Nem tetszik ez nekem...Utána megyek!× határozza el magát Orchidea. &Akkor mi is veled megyünk.& ×Nem. Ti itt maradtok. Ha meghalok, mindhárman meghalunk. Nincs veszteni valónk. Én megyek. Egyedül.× azzal kimegy és követi Dafniet.A beteg erdőhőz érve egy ötösfogatú szánkó szerűségen jön egy furcsa mágus. A szánkó előtt öt őz áll. A mágus leveszi kalapját, a madár a fejére épített fészekbe repül. A barnás fekete kalap visszakerül az alacsony, barna hajú férfi fejére. A férfi megáll Dafnie előtt. A beszélgetés hallható, a mágus szemügyre veszi a lányt.

-Üdvözletem, Dafnie kisasszony.-csókolja meg kezét a férfi.

-Hagy a bohóckodást Moris. Miért kerestél?

-Az erdő nagyon beteg. Lehet, hogy elpusztul. Hallottál a földiekről.

-Igen. Mi van velük?

-Magukkal hoztak néhány óriásszúnyogot. Ezek az ivadékok pedig szívják a fákat, az állatokat. Sőt még nekem is nekem akartak jönni. Ha nem teszünk semmit átveszik az uralmat a démonokkal együtt.

-Ez nem jó. Minél hamarabb fel kell lépnünk ellenük. Különben mindanjian elveszünk egytől egyig. Nem kivételeznek. -×Nem kivételeznek? Nagyon nem tetszik ez nekem...×

-Pontosan. Követtem őket végig, de egy szakadékot kivéve sehova nem mentek. Nem nagy, csak ki és be férnek. Egy nagy szikla és eltorlaszoljuk a bejáratot. Gyere, elvezetlek.- a varázsló nem tűnt megbízhatónak Orchidea számára, de követte őket. Ahogy mondta, egy kissebb szakadék, de vagy 5 méter egy óriásszúnyog potrohája, és az a legnagyobb része. Hemzsegtek a veszélyes lények. Valami lilás fény csillant meg lentről.×Lívia! Tudtam, hogy valami nem stimmel...!× Dafnie lepillantott, rendes fahidak voltak a láva felett, és azon valami fura emberszerű lények, de rettentően rondák.

-Értem.-mondta a lány, miközben visszaállt a szánkóra.-Ez a földiek gyára, ahol mindent kitervelnek, és idő után végre is hajtanak...-mondja Dafnie, miközben a szánkó elsuhan.Orchide a rövidebb úton megy, hogy előbb hazaérjen, mint nővére.Mire Dafnie bejön, húga úgy tesz, mintha mégegyszer gyakoroltak volna.

-Nos? Hogy ment az újabb repülés?-Ice ismét lány, mivel Orchidea már felrakta az eszközöket.

-Valójában nem is re...

-Remekül. Azt akarta mondani, hogy remekül.-szól közbe Orchidea.

-Akkor jó.-Dafnie a saját szobájába megy és nem is jön ki onan. Később az ujjoncok kivételével minden angyalt összehív és "lázasan" tanácskodni kezdenek.

-Szóval láttad.-állapítja meg Zorro.-Nem gondolod, hogy túl veszélyes?

-De igen. De ha nem teszünk semmit a Neklár is haldoklani fog, és mind meghalunk vagy a földiek uralma alá kényszerülünk...De tudjátok. Inkább halál, mint szolgaság!

-Nem gondolod, hogy az ujjoncoknak is szólni kéne?-kérdi Castel.

-Nem. Jobb ha nem tudnak semmiről. Nem kockáztathatjuk az életüket.-felel határozottan a lány.Végülis arra jutnak, hogy elmennek és megölik a főt. Mert mindenben van egy fő ami irányít.Másnap mindenki szedelőcködni kezd, Orchidea szíve megszakad, mikor észre veszi Castelt.

-Ugye te nem mész velük?

-Mennem kell. De ígérem, ha visszatérek rengeteg időt fordítok kettőnkre, ha azt kéred...

-Nem. Azt kérem, hogy épségben gyertek vissza.-Megragadja a fiú karját.

-Megígérem. Még bizonytalan ki marad veletek, de nem maradtok egyedül.

-Dominik, te maradsz velük itt. Mi elintézünk mindent.-mondja határozottan Dafnie. Orchidea elengedi a fiú karját, aki az innivalót viszi.Dominik bólint és visszamegy a szobájába.A csipet-csapat elindul a beteg erdő felé. Dominik kijön leül a folyosó előtti padra, az újoncok szintén.

-Nem tudod hova mentek?-kérdi Orchidea.

-De, igen tudom.

-És nem mondanád el?-kérdi immár Dani.

-Nem lehet. Szigorúan tilos. Dafnie kérte.

-Értem.-mondja egyszerre a két új.