Kapok ŐSZINTE választ?!
19:13-19:36 2015.09.10. Csütörtök: Tanítási nap
Fájó szívem vérzik, tőröket vágnak bele,
Mért érzek fájdalmat? Nem emlékszem erre...
Írnom kell, mert elpusztít az, mi belülről éget,
Látják hogy baj van? Mért érzem, hogy nekem végem?!
Gyász, könnyek, új hely... Tudnom kellene mi a baj...
De már nem tudom, hogy a bánat mocsarában felússzak, vagy a mélyén megfulladjak?...
Kell egy barát, kinek elmondhatok mindent,
Bíznék én, de mégis kiben? Mért érzem azt, hogy senkim sincsen?
Az osztálytársaim nem sejtik, nem tudják, hogy összetörtem,
A negatív érzések; ők engem lassan megölnek...
Érzem folyó vérem néha,
Küzdök az életemért még ma.
Na és Holnap? Mi lesz?
Feladom, és elveszek...?
Nincs könnyű élet, nincs zökkenőmentes pálya,
Bonyolult a lét, legyőzhetetlen az élet fája...
Mi az, hogy könnyű élet?
Feladom, mostmár végleg...
Nem tudom mit tehetnék, kínok közt haldoklok,
Belém rúgnak az emlékek, a rémes faluban; ott maradok...
Választ szeretnék hallani, de nem azt, amire szerintük várok,
Őszinte, gyógyító, segítő ölelésre tartom két nehéz karom.
Szívem darabokban, senki nem bújik hozzám,
Hazug mosoly, fájdalmas szempár,
Ez vagyok én...
Hazudok, álarcot húzok,
A szobámban pedig zokogok.
Sebeim varasak, de újra, és újra felszakadnak,
Érzelmeim érintetlenül maradnak.
Mi az, hogy könnyű élet?
Mikor kapok választ végre?
Minden jog fentartva!