2014.09.27 08:46

"Megható jelenet..."

Négy héttel később járunk, Orchidea, Dafnie és Dani lehetőséget kapott, hogy elmenjenek egy toronyba hárman, és megtanuljanak harcolni, ők éltek is a lehetőséggel. A 145 cm. magas lány és 162 cm. magas fiú rengeteg új trükköt tanult az idő elteltével és egész jól kijöttek. Egy szép napos reggelen azonban Orchidea szokás szerint a nyitott ablakhoz áll és mélyen szippant a friss levegőből. Ekkor egy fehér hajú, görbe botú, csuklyás fiú szól hozzá.

-Szervusz, ot fenn!

-Hah?- köhécsel egyet a lány, majd észbe kap.-Neked is. Ki vagy te?-szól le öt méter magasról Orchidea.

-Jankó. Dér Jankó. És te?

-Én? Orchidea.

-Értem. Figyelj, nekem most mennem kell, mikor láthatlak legközelebb?

-Hááát...S...o...h...a...

-Kár...-azzal a fiú elmegy. Amerre lép dér marad Orchidea leül az ágyára és gondolkodóba esik.

×Dér Jankó... Furcsa egy srác, mi tagadás...De... Mi van Danival? Őt sem hagyhatom csak itt... És az angyalokat sem... Dafnie sem bírná ki... Mi van, ha úgy járok vele, mint Forgószéllel...?Nem! Nincs több új kapcsolat!×Határozza el Orchidea, majd kimegy Dafnie-ékhoz.

-Szia!-köszönti Dafnie.

-Sziasztok! Akkor mit is tanulunk?- hamarosan egy sajátosan öltözött nő lép elő, négy kard van nála.

-Üdv tanoncok! Ma már nem fogásokat és egyéb fontos alap dolgokat fogtok tanulni illetve gyakorolni. Megfnézzük hogyan bántok a karddal. Ki az a két önkéntes aki elvállalja?-×Kardforgatás? Nem biztos hogy menni fog... Megpróbálom!× Orchidea előrébb lép Danival egyetemben.-Rendben. Tesék, itt vannak a kardok.-azzal nála csak kettő marad.-Háromig számolok. Aztán kezditek. De nem élet halál! Értettétek?-mindenki bólint.-Remek, akkor kezdem. 3...2...1...0...!-azzal elkezdenek csattogni a fegyverek. Pár percig semmi, ám Dani téveszt és Orchidea megsérül.

-ÁLLJ!-ejti ki a varázsigét a nő, és a küzdők, mintha szobrok lennének.

-Ezt hogy csináltad?-mondja Dafnie, aztán kicsit megrázza fejét.-Úgy értem épp időben.

-Mint mindig. Éljetek újra!-a küzdők ismét mozdulnak, Dani viszarántja a kardot, Orchidea háttal dől a föld felé. Senki nem tudja elkapni, esik egy nagyot, jobb felkarján a lila póló szakadt és vérzik. A seb vagy 3-4 cm hosszú.

-Orchidea, jól vagy?-fut mellé a fiú. Mikor észre veszi mit tett, lesápad.

-Mi a baj?-kérdi aggodalmasan a fekvő lány.

-A karod...vérzik...

-Mi?! Vér..-megpillantja a rajta tátongó sebet.-...zik...?-Felül, de fel is szisszen fájdalmában.

-Én...Rettentően sajnálom...

-Nem. Az én hibám volt... Jobban oda kellett volna figyelnem...

-Akkor ti most csak beszélgettek, vagy be visszük?!-szól közbe Dafnie.

-Segítsetek fel...-kéri a húga. Dani felsegíti és bekíséri, ott leülteti az első kanapéra és ő is leül.Dafnie eltűnik egy fehér ajtó mögött. Az ajtót egy piros kereszt is díszíti. Orchidea karján a vér egy kört ábrázol amiben egy csillag van.

-Ez meg mi a...?-kérdi Dani igen eltöprengve. ×Jaj ne! Ha rájön, hogy mi ez... Hogy tüntethetném el?!× Orchidea előkap egy rongydarabot és elkezdi letörölni a vért, de akárhányszor elveszi a jelenség egyre tisztábban látható lesz.

-Minden rendben van?

-Persze, persze... Semmi komoly csak a vér...

-Várjunk csak egy pillanatot! Ez Benedetta jele. A jóság istennőjének jele...!

-Ugyan dehogy..Csak fura alakban vérzik...- -.-" arcot vág. ×Rájött...×

-Ez azt jelzi, hogy Benedetta figyel téged.

-Ezt miből gondolod?

-Nem egyszer láttam ilyet. Nem mind miattam volt.-Dani észre sem veszi, de kicsit közelebb hajol a lány felé. Orchidea sem veszi észre, pár másodperc múlva, már csak néhány miliméter van az ajkuk közt. Az ajtó kinyílik, a két fél eltávolodik egymástól pár pillanat alatt.Dafnie elmosolyodik, ám mikor észre veszi a vért és azt amit mutat, arcára bánat ül.

-Tehát igaz...

-Mi?

-A jeled...

-Ö...Ezt hogy érted?

-Pontosan tudod.A jeled...

Ugyan ez semmi, csak egy ilyen fura folyás...

-Amit jelnek hívnak...!

-Öh...Nem lehetne ezt kicsit később...?-Orchidea teljesen zavarban van és nem szerelem miatt. Dafnie ellátja a sebét, és ismét bemegy az ajtó mögé.

-Igaz amit Dafnie mondott?-kérdi kissé aggodalmasan a fiú.Orchidea mélyet sóhajt.

-Sajnos igen...

-Sajnos?! Tudod te milyen áldott vagy?!

-Miben? Démoni vérben?

-Nem! Te vagy a legeslegelső démon akire Benedetta jelét tette. Ez kitüntetés egyben. Nem tudtad?

-Tényleg?

-Igen. Nekem sem ez a jel van.-felhúzza rövid ujjú pólója ujját, egy szív van bal karján.

-Ez kinek a jele?

-Biztos tudni akarod?-kérdi mosolyogva a fiú.

-Veszélyes?-kuncog.

-Egyáltalán nem. Afrodite jele.

-A szerelem istennőjének jele?- a fiú bólint. Dafnie ismét kilép az ajtón megy a nőhöz. |Kérlek Afrodite, segíts! Félek, nincs bátorságom meg tenni...\A fiú ismét közelít ajkaival a lányhoz, és megcsókolja. Hosszú percekig csókolják egymást. Miután újra eltávolodtak egymástól, a lány boldogan sóhajt.

-Nem gondoltam volna, hogy ilyen felszabadító és felmelegítő érzés egy csók...

-Én sem...-mondja Dani.

-Mi segített megtenni? Én nem mertem volna még...

-Nem tudom... Felemelő érzés volt...- |Köszönöm a segítségedet! Hálával tartozok neked Afrodite...|Ezzel Orchidea csókolja meg.Ismét pár percig tart, és eltávolodnak egymástól. Ám Orchidea eszébe jut Jankó.×Jaj... Nem tudok dönteni... Mind ketten helyesek... És kedvesek... És szeretnek...×

-Baj van?-néz szemébe a fiú.

-Persze... Csak...-pupillája összeszűkül, másképp néz a külvilágra.

-Minden rendben van?-de a lány dől a föld felé.-Orchidea!-elkapja, és észrevesz egy mély sebet a lány hátán.

-DAFNIE!-ordít Dani rémülten. Dafnie és a nő beront az ajtón.

-Mi történt???!!! Dani! Mi történt???!!!

-Nem tudom. Összeszűkült a pupillája és elkezdett dőlni. Aztán észrevettem a sebet...-mondja igen aggódva a fiú.

-Erre nincs idő! Valami gyanús. De nagyon.-mondja Dafnie, miközben beviszi Orchideát a szobájába. Mindenki ott ál Orchidea szobájában az ágynál áll. Valami  fura hang hallatszik.

-Ajd egy kardot!-mondja Dafnie, miközben elveszi a fegyvert és elindul a hang felé. Hátrazökken mikor rájön ki is a betolakodó. Dani odamegy és ő is hátrazökken. A támadó nem más, mint a tesók édesapja.

-Apa?! Te meg mit akarsz itt?- a farkas elkap egy maszkos fickót. Orchidea felkel. ×Apa! Köszönök mindent. Én most hazamegyek...× $Eszedbe ne jusson!$ gondolja a farkas, akit Adolfnak hívnak.

-Orchidea elmegy...- ejti ki nehezen a szavakat száján Adolf.

-Orchidea!-Dafnie odarohan húgához és megragadja a kezét.-Nem engedlek el. Nem mehetsz el! Szükség van rád!

-Dafnie, hogy érted ezt?-kérdi Dani miközben odalép mellé.

-Mennem kell... Nem akadályozhattok meg benne...- mondja a lány miközben összeesik, mint egy rongybaba... Dafnie üvöltözni kezd, Adolf dühében széttépi a fickót. A farkas emberré válik, gyászosan megy halott lányához.

-Nem kellett volna magára hagynom..,!-mondja elég dühösen. Dani is megérti mi is történt, elvesz egy kardot és kiront az udvarra, dühében belevágja a kardot egy fába és oldalra rántja, a fa eldől. |Mire vagy jó ha elvetted?! Dögölj meg!| A földbe döfi a fegyvert.