15.Fejezet:
"Mit ér a büszkeség?"
Hamarosan eltelik annyi idő, hogy öt éve tartozik Dani és Orchidea a csapatba. Ajna is kezdi találni a helyét, Danival nem jött össze a dolog, ezért visszatért a fiú Orchideához.
Dani rengeteg féle képpen próbálta mutatni szerelmének, hogy számára ő az egyetlen, de eddig nem jött össze. Egy szép holdfényes este a fiú papírra vet egy két próbát.
-Nem...-összegyűri a papírt és háta mögé dobja. Vagy az ötödik összegyűrt papír repül a földre.-Nézzünk egy másikat. A címe legyen mondjuk... Maradj velem! Igen ez megfelelő lesz...-nekiáll írni. Hamar leteszi a ceruzát, a papírt kicsivé gyűri és elhajítja. Miután a papír földet ér Orchidea nyit be hozzá.
-Szia! Megkértek, hogy hozzam be neked a vacsorát.
-Szia!-fordul meg a fiú.-Köszönöm!
-Mi van veled? Napok óta ki se dugod az orrodat. Kezdek aggódni miattad.
-Semmi, csak dolgom van.
-Min dolgozol ilyen görcsösen?
-Semmi különösen. Csak úgy kedvből.
-Értem.-leteszi a tálcát az asztalra, elindul vissza az ajtóhoz.
-Köszönöm!
-Nincs mit!-azzal kimegy és becsukja az ajtót. A fiú visszaül, megnézi mi a vacsi. Két lángos hever az asztalon, mellette tejföl, fokhagyma, és sajt. Megcsinálja a lángosokat úgy, ahogy ő szereti, megeszi és nekiáll írni. Fél óra múlva elkészül és elolvassa.Mivel későre jár, lekapcsolja a lámpát és elalszik. Hirtelen valami nagy hangos riasztó ébreszti a kastélyt. Mindenki felriad, az óra mindenütt 05:00 mutat. A kastély remegni kezd, valami megfoghatta. Orchidea ront be a fiúhoz.
-Minden rendben van?
-Mi ez az egész?!
-Valami megragadta a kastélyt, de nem lehet kimenni, az ajtót kívülről eltorlaszolja valami. Már próbáltam, nem lehet kinyitni.
-Mi az ami ilyenre képes?
-Gőzöm sincs. Megnézem, de nem biztos, hogy tudok ellene mit tenni...-azzal becsukja az ajtót, és kimegy a folyosóra. A kijárati ajtóhoz siet, de nem nyílik.
-Mozdulj már te vacak!-egy nagy mozdulattal kinyitja, ám az ajtó kijön a helyéről. Elveszi arca elől és hátrahajítja az ajtót.-Veszélyes lesz amit csinálok...-kilép az ajtó helyére, és megpróbál felmászni a tetőre. Nagynehezen félig felküszködi magát, de egyik keze megcsúszik. Gyorsan visszahelyezi az ablak párkányra, majd feláll arra. Lassaban feljeb mászik, már csak pár centiméter kéne és elérné a tetőt.-Gyerünk, csak még egy kicsit... Ah!-majdnem leesik, de sikerül visszakapnia egyensúlyát, nyújtózik és végre megfogja a tetőt. Óvatosan felmászik, és feláll a tetőre. Megdörzsöli szemeit, és hatalmas madarak köröznek a kastély körül, azok repítik az épületet. A lány nem vár semmire, lekapja nyakáról ijját, és lő, de mind hiába.
-Végetek! Végetek! Végetek!-mondogatják a sasok.
-Ezt nem hiszem el!-visszateszi íjját, előkapja tokjából kardját, és nekiront egy madárnak, a tető végén ugrik, és beledöfi kardját a madárba. Töb szúrás kell egy madár megöléséhez, vagy fél óra alatt végez az összessel, ám ekkor a palota zuhanni kezd. Mindenki pár méter magasból ugrani kezd, kivéve a tetőn áló lányt kivéve.
-ORCHIDEA! UGRANOD KELL!-mondja Dani.Orchidea azonban nem ugrik, megvárja amíg a cserepek el nem kezdenek szana-szét röpködni. Arra ugrik amelyik a legnagyobb és a legmagasabbra esik a lendülettől, és miután ráállt megvárja amíg az földet nem ér.-Ez nem volt semmi!
-Ja...Elképesztő vagy!-mondja ámélkodva Ajna.
-Nem semmi, mi?-kérdi akkor épp büszkén Orchidea.
-Hát...Én nem mertem volna megtenni...-mondja ismét Ajna. Orchidea körbenéz, rögtön eltűnik a büszkeség arcáról.
-Bár...Már nem hiszem, hogy jót tettem...Nézz körbe... A...
-A kastély...
-Romokban...És miattam...
-Nem tehetsz róla!-mondja Dani, miközben kezét a vállára helyezi.-Azt tetted amit jónak láttál. Én nem másztam volna fel. Nemhogy még az óriás madarakkal szembeszálljak...
-Azokkal?-kérdi szívszakadva a lány, miközben a hullákra néz. ×Bocsáss meg Benedella! Öltem... És egy ajándékodat döntötem romba...×
-Igen azokkal. Te megtetted! Ez vezéreljen. Olyanokat csinálsz amiket még Benedella sem. Ebben biztos vagyok!
-Tényleg?-mondja immár kissé pirulva a lány.
-Nem hiszel nekem? Kérdezz meg bárkit! Mindenki ezt fogja mondani. Biztos!
-Komolyan mondod?-immár lehajtja fejét, és teljesen vörösek orcái. A fiú fél arcára mosoly húzódik, és Dafniékhoz megy.×Felkell építenem... Azt amit leromboltam.×
-Szerintem bátor voltál. Ne add fel! A végén eléred a harcos rangot.-mondja a mellette elmenő Diana.-Ki tudja. Lehet, hogy egyszer visszahozod Castelt.
-Gondolod?
-Igen. Ha küzdesz az álmaidért minden sikerül.-azzal elmegy. Orchidea komor arccal megy Daniék mellé.
-Segítsetek felépíteni a kastélyt, együtt menni fog! Nem fogok belenyugodni amíg nem teszek érte semmit!
-Nyugodj le hugi! Segíteni fogunk, de előbb gerendák és egyéb dolgok kellenek, mert nem tudunk nekiállni.
-Tudom.Segítek! Kötelességem!
-Tudom, hogy Benedella szívének darabja dobog benned, de nem engedem, hogy megerőltetsd magad.De ha nem indulunk soha nem szedjük össze az alapanyagokat!-vált témát Dafnie. Mindenki bólint, Diana nekiáll szétválogatni a használható anyagokat Ajna segítségével, a többiek elindulnak a falvak felé. Útközben azonban vérfarkasok támadnak a csipet csapatra. Mindenki harcra kényszerül, mindenkire egy vérfarkas jut, Orchideára azonban 4-5 darab. Egy igen különös vérfarkas lép elő, nagyobb és veszélyesebb, mint a többi. Besegít mindegyik farkasnak, lefegyverzi az angyalokat és embereket. Mikor azok védtelenek, emberré válik, mint a többi.
-Shirana!(Szirana!) Mit keresel itt? Nem az alvilágban lenne a helyed?-kérdi fogát csiszorgatva Dafnie.
-Nem. Eljöttünk egy köztetek lapuló sötétért. Ha mi nyerünk, az a személy velünk jön, ha vesztünk köztetek marad. Megegyeztünk?-mondja ördögi mosollyal Shirana.
-És kivel küzdesz?
-Veled.
-Rendben!-vigyorodik el a vérfarkas. Dafnie pusztakézzel esik neki, Shirana azonban szabálytalanul farkas pofájával megkapja a lányt.
-Ez nem ér! Dafnie védtelen, ez a mocsok felhasználja vérével nekiadott fegyvereit!-állapítja meg Dani. Orchidea kivergődik a vérfarkasok fokságából.
-Dafnie! Nem teheted ezt meg!-ordít utána húga, kinek hátra tartott karjait ismét megragadják a vérfarkasok. Dafnie hátrapillant, majd ellenfele képébe akkorát vág, hogy az repül egy nagyot... Orchidea kitépi kezeit a vérfarkasok kezeiből és Dafnie mellé rohan.
-Miért jöttél ide?
-Nem hagylak egyedül! Nem válunk el soha! Ugye?
-Az biztos! Megtudod védeni magad?
-Mi az hogy!-Shirana feláll és nekiindul a testvéreknek. Ismét harap és karmol, Orchidea egy időre lefoglalja, mivel hasába ütött.
-Ha jön tarts bakot!
-Rendben!-Shirana ismét nekikindul, Dafnie bakot tart, húga rááll, felugrik, és mikor vagy tíz-tizenegy méter magasra ér, kezeit a vérfarkas felé irányítja, kiegyenesedik, mint egy atombomba, úgy zuhan ellenfele felé. Hamarosan kábé félútig ér, teljes erőből nekiiramodik, és nagy erővel üt Shirana hátára, hasába, képébe, fejébe hátulról, és egyéb érzékeny helyekre. Mikor a vérfarkas erőtlenül a földrezuhan, a lány pár perccel később ér földet kicsi porhevítéssel.
-Jól vagy?-rohan oda Dani.
-Persze, de nem tudom nem voltam-e kicsit durva.- ^^' arcot vág. A fiú elmosolyodik és átöleli.
-Örülök, hogy semmi bajod!-súgja gyengéden.-Szeretlek!
-Tudom...-súgja ő is. Mindketten elmosolyodnak, sorra mindenki más.
-Induljunk?-elengedi szerelmét.
-Ha nem megyünk soha nem építjük fel a kastélyt...!-kuncog, de hamar megkomolyodik. A vérfarkasok elviszik Shiranat és eltűnnek a távolban. A kis csapat tovább megy, hamarosan elérnek az első ismerős faluhoz.
-Zorro?-mondja egy kislány.
-Szervusz!-mondja kedvesen az előbb említett személy.A kislány a nyakába ugrik, a fekete, rövid hajú férfi gyengéden átöleli.
-Mi szél hozott, apa?
-Hol van az édesanyád?
-Bent a boltban. Mindjárt kijön.- azzal egy sárga sátorból egy szép nő lép ki, kezében egy szatyorral.
-Lola! Lola! Megmondtam, hogy ne csavarogj e... Te vagy az?-észreveszi Zorrot.
-Méri! Örülök, hogy éppségben látlak titeket!-a nő megáll előtte és megcsókolja.
-Gyere Lola! Nekünk most mennünk kell...-elindulnak, Zorro is megkomolyodik.
-Nos, mehetünk.-a csapat egy kicsit túlsúlyos emberig nem állnak meg. Homok, agyag, deszka, tetőcserép és egyéb építészeti tárgyak láthatóak az udvaron.
-Heló!-mondja a férfi.
-Szevasz, Ádám!-mondja Dafnie.
-Üdvözletem!Miben lehetnék a segítségetekben?
-Tudod a kastély... Romokban hever...
-Hogyan sikerült?
-Hát... Egy órája volt, hogy a kastély remegni kezdett. A bejárati ajtót nem bírtuk kinyitni, de a húgomnak valahogy sikerült... Ápropó! Ő itt a húgom, Orchidea, és a barátja Dani.
-Örvendek a szerencsének!
-És felmászott a tetőre. Nagy meglepetésünkre, óriássasok köröztek. Orchidea nyíllal is próbálkozott, de a kard többet segített. Amikor az utolsó is megdöglött, a kastély zuhanni kezdett, kikerülhetett a tengelyéből... Mindannyian leugrottunk, de a kastély romokban hevert. Diana ott maradt szétválogatni a romokból a még felhasználhatókat.
-És Castel? Ő is ott van?
-Ő...-mondja Orchidea könnyes szemmel.-Meghalt...
-Mi... Mikor?
-Már rég...
-Elnézést...!
-Semmi baj.-mondja ismét Dafnie.-Mi a deszkákra és gerendákra szorulunk jelenleg...
-Kölcsön adok nektek egy szekeret, de képtelen vagyok pont nektek egy vezényelhetetlen lovat. Vigyáznotok kell vele, mert virgonc és mindig rosszalkodik...
-Kiverjük belőle...-veri kinyitott kezébe öklét Dani, akihez szerelme bújik. A férfi felnevet.
-Én ebben már nem hiszek. Rengetegen ígérték, de egyiküknek sem ment eddig.- a férfi megkomolyodik.-Szóval deszkák és gerendák...-azzal egy szekérre rak egy csomó deszkát és gerendát.-Még valami?
-Egyenlőre nem, köszönjük!-mondja Dafnie.
-És a ló?-kérdi a fiú kíváncsian.
-Azt majdnem elfelejtettem...-mondja a férfi és bemegy egy istállóba. Hamarosan két lovat hoz ki, egy hófehéret és egy koromfeketét.
-De gyönyörűek!-mondja Orchidea.-És melyikükkel nem lehet bírni?
-A feketével sem és a fehérrel sem. De a fehér engedékenyebb.-mondja a férfi miközben befogja a lovakat a kocsi elé.Odahúzza őket a csapat elé.-Ki vállalja őket?
-Én még nem foglalkoztam ilyen szinten lovakkal...-mondja Orchidea.
-Én egyáltalán nem foglalkoztam velük...-mondja a fiú. Arra jutnak, hogy Dafnie intézi őket. A lány felül a szekérre, kezébe veszi a kantárt, az út felé irányítja a lovakat, azok szemtelenül lefékeznek, Dafnie hátrafordítja fejét és a férfinek szól.
-Köszönjük a szekeret és a fákat!
-Szívesen!-szól vissza a férfi. A csapat útnak ered, megállnak ott, ahol a vérfarkasok rájuk támadtak.
-Én összeszedem a fegyvereket!-mondja Orchidea és elindul a fűre. két fegyvert a bal oldalról szed össze, odaadja Zorronak és Dafnienak, aki a jobb oldalon van a szekérrel. Húga továbbmegy az ottani fűre, ahol három kardot ragad fel. Szerelmének egyet és Pikának is egyet ad. Mikor sajátját rakná el egy furcsa jelet vesz észre a fegyver pengéjébe vésve. Egy hullám, alatta egy csomó delfin, hal, korall, ez a jel a fél pengéig tart, mellette egy erdő ábrázata, amiben békében élnek az állatok és a növények, nyulak és farkasok, de az erdő fölött valami nagy és veszélyes madárraj köröz.-A tenger és az erdő világa!
-Mi?-mennek oda a töbiek a fegyverhez. Mikor meglátják, mindanjian tanakodni kezdenek.
-Mi ez az egész?-kérdi Dani.
-A béke hírvivője!-ébred rá Dafnie a dolgokra.-A húgom az!
-Mi? Te jól aludtál az éjszaka?-kérdi húga.
-Igen. Ez benne van a legendában. A legenda így szól:
Jön egy lány, kit rengeteg békeszakítás ér.
S mikor a Föld pusztulásba kezd, ő állítja visza eredeti pályájára.
Ezek után képes legyőzni Terezészt is!
-Terezészt? Én nem vagyok ezekre képes...
-De igen! A legenda ezt mondja! Előbb a Földet helyezed újra éppségbe, és aztán küzdesz meg Terezésszel.
-Te mit ettél reggelire? Bolond gombát?
-Te szemtelenkedsz?! Velem?!
-Nem hiszek én ebben... Én nem vagyok ilyenekre képes... Ajna esetleg...
-Ajna...Ajna...Ajna... Ajna nem a húgom! Te vagy a húgom. Ha valaki, akkor, te képes vagy rá. Ha te nem vagy rá képes akkor senki.
-Biztos vagy benne?
-Igen! Na gyerünk!-mondja Dafnie és visszamegy a szekérhez. Felül, és lassan elindítja a két gyönyörű kancát. A csapat hamar vissza is ér, Diana két kupacot hagy ott, Ajna üdvözli őket. A gerendákból egy-két gerenda használhatatlan, a többi egy még friss kupacban van. Ajna keze kicsit sebes, ahogy A másik lánynak is. A lovak megállnak, Dafnie kiköti őket egy vastag fához, csatárláncban elkezdenek lepakolni. Fél óra múlva végeznek is, és nekiállnak fából az alapnak. Mindenki szorgosan dolgozik, de estére nem készülnek el. Este is csinálják, Orchidea és Dafnie fényének segítségével. Reggelig dolgoznak mire az alapppal végeznek, és összekell szögezni.
-Szóval ezzel készen vagyunk...-mondja Orchidea.
-Igen.De...-mondja Dani.
-De mi lesz tovább? Ki fog kalapácsolni?-senki sem olyan lelkes.-Ezekszerint én...
-Megcsinálod húgi?
-Van más választásom?-felveszi a földről a kalapácsot és a zacskó szöget, kis habozás után, felmászik a fa alap tetejére és elkezdi összeszögelni. Mindenki nekiáll valami hasznosat csinálni, Dani például a szép lánynak adja a szöget, miután a zacskó kiürül. A lány mikor belepillant a fiú zöld szemeibe, nyugodt lesz és elfelejti milyen fáradt is ő. Hamar eltelik egy óra, Már a fél alappal végeznek, de ekkor senki nem figyel fentre, a fiút elhívják. Orchidea annyira fáradt, hogy suttogásnál hangosabban nem bír beszélni.
-Akkor, Dani, te segítesz Dianának és Ajnának.-osztja ki a feladatot Dafnie.
-Nem vagyok jól... Le fogok esni...-mondja halkan az öt méter magasan szögelő lány. Szemei lecsukódnak, a kalapács nagy hanggal a földreesik, mindenki odafordul, mire a lány arccal közelít a föld felé, és zuhan a vagy 6 méter magas alapról.
-Orchidea!- ordít utána Dani. Mire elindul, egy váratlan fiú elkapja a majden meghalt lányt.-Ki vagy te?
-Jól van mindenki?-kérdi az ismeretlen.
-Jól, de ki vagy te?
-Nem tudhatod.- a fiú csuklyás, és felveszi a lányt karjaiba. Odamegy Danihoz.
-Figyelj, bocs! Tudod sokszor nem tudom mit mondok... Mindig tartok egy kicsit attól, hogy akit szeretek az egyszercsak meghal...
-Tudom milyen érzés...-Dani átveszi az alvó lányt.
-Köszönöm! De őszintén...
-Kérlek ments meg a köszöngetéstől! Látom most építetek valamit...
-Tudod történt tegnap hajnalban egy kis baleset... A kastély romokká vált pillanatok alatt... Nekiálltunk újjáépíteni...
-Értem...Akkor gondolom ágy nincs...-Dafnie percekkel ezelőtt már odarohant, most liheg.
-Akkor...Minden...Rendben...Van?-kérdi Dafnie. Dani bólint.
-Csak hulla fáradt volt. Nem csoda... Egész éjjel kalapácsolt...-,mondja a fiú aki tartja a lányt.
-Nos...Kellene néhány levél.-mondja a csuklyás.
-Kicsi vagy nagy?-szól Dani.
-Nagy. Amire rá fér.
-Rendben. Mennyi?
-Úgy öt vagy hat darab. Addig átveszem.-Dani rábólint, átadja szerelmét, és bemegy az erdőbe Dafnieval. Pár perc múlva beérnek három ösvényre.
-Mit gondolsz, ez a jó út Dafnie?
-Ö...ö...Igen...?
-Ezt most kérdezed vagy mondod?
-Nem tudom... Szerintem válljunk ketté...
-Rendben! Szerintem ha találunk akkor fejenként négyet hozzunk.
-Négyet? De az nyolc! Mit gondolsz, milyen magasra a karja ő az ágyat? Azt mondjuk én sem tudom mivel fogja öszeragasztani a hat levelet...
-Nem az ágy növelésére gondoltam...- -.- arcot vág.-Hanem takaró, és párna...
-Ja értem már...
-Akkor gyerünk!-a lány rábólint, elindul a jobb ösvényen, a fiú a középső ösvényen indul el. Lassan elér addig, hogy észreveszi a növényt. Hirtelen Shiranaval találja szemben magát.
-Mész valahová fiatal ember?
-Te meg mit keresel itt?!
-Te mit keresel itt?
-Mi közuöd hozzá?!
-Hol van a kis barátnőd?
-Közöd?!
-Öljétek meg!-azzal a vérfarkasok és vámpírok nekiesnek a fiúnak. A fiú előkaphja kardját és védekezik, de a szörnyek nem adják fel, a vámpírok a nyakára támadnak, a vérfarkasok ki akarják billenteni egyensúlyából. Hirtelen egy megfagyot levélből készült nyíl zápor menti meg a fiú életét. Hamar kardok esnek a szörnyeknek, kardok csak véreztetik a farkasokat és vámpírokat. Hamar elmenekülnek, de Shirana és egy vámpír ott marad.
-És most?-kérdi a vámpír.
-Nem úszod meg! Se te, se a barátnőd!-azzal farkassá válik és a vámpírral együtt elfut. A csuklyások lerántják köpenyeiket, és a Harcosok teremnek ott.
-Ti? Itt?-kérdi megnyugodva a fiú.
-Te mit keresel itt? Meg is halhattál volna...-mondja Anna.
-Tudom. Miért segítettek rajtam?
-Ez soha nem jelent jót. Emlékszel még a mondatra?
-Ha valami nem stimmel, igyekszem rendbe hozni.
-Bizony. És merre indultál?
-Ott van! Látjátok azt a növényt?
-Igen, de minek kell az?
-Emlékeztek Orchideára?
-Az árulóra?
-Igen az... árulóra.... Mi?! Ezt már rengetegszer megbeszéltük! Nem akarta de rákényszerült! Ha még mindig ez a véleményetek róla, akkor mehettek amerre akartok!-karba fonja kezeit.
-Bocs, csak Benjámin, nagyon rossz hatással volt ránk!-mondja Elina.A fiú leengedi karjait, és továbbmegy a növényhez. Letép négy levelet és elindul vissza.
-Ez meg mire volt jó?-kérdi értetlen fejjel Anna. Dani nem szólal meg, megy Dafniehoz.
-Mind a négy megvan?
-Igen Dafnie.
-Rendben.-azzal elindulnak vissza. Hamar elérnek a csuklyáshoz, aki a földön fekszik, Orchidea viszont sehol. Mindenki fekszik, és vérzik.
-Itt meg mi a fene történt?!-kérdi rémülten a fiú. Ajna nagynehezen feláll, és odamegy.
-Itt volt Shirana... Mindenkit levert...-összeesik.
-Jézusom! És...Hol van Orchidea?!
-Magával vitte... Túl későn vettük észre....-mondja Ajna, miközben elhelyezkedik a földön, mert nem bír felállni. A fiú pupillái kitágulnak, szemei mérget és bosszút sugároznak, kezei ökölbe szorulnak, vérerei picit kiemelkednek, kardja kezében terem.
-Megölöm! MEGÖLÖM! Hová vitte?!
-Az Alvilágba...- Dani elindul, A leveleket letesz a csuklyás előtt.
-Meg kellett volna védeniük!-őrjöng a fiú.
-NYUGODJÁL MÁR LE!!!!-szól rá hangosan Dafnie.-NEM HALLOTTAD???!!! LEVERTÉK A CSAPATOT!!!! HA NEM LETTEK VOLNA OLYAN SOKAN MEGVÉDIK!!! Szerintem rengetegen voltak, ezért fekszik MINDENKI!!! Nem? Na jól van nyugodjunk le!
-NYUGODJÁL LE TE! NEM NYUGSZOM MEG! HOGY KÉRHETSZ TŐLEM ILYET???!!! AZÉRT SEM NYUGSZOM LE!!!- ezért viszont kap egy nyaklevest a lánytól.
-Lenyugszol???!!!
-NEM!!! NEM NYUGSZOM LE!!!- a lány erre akkorát vág a gyomrába, hogy a hátával felnyalja a földet, és vagy a tíz méter messze lévő fa miatt áll csak meg a fiú.
-Nos? Lenyugszol?
-A parancsnak mind ellenszegül, gyűlöletük, rúdként feszül...-a földön marad.-Jó erőset tudsz ütni...
-Bocs...
-Nem... Megérdemlem... Jogos volt...-Dafnie odamegy, kezet nyújt, a fiú meg is fogja, a lány kicsit gyorsan rántja fel őt.
-Jól vagy?
-Csak a gyomrom fáj, amúgy semmi...- a lány megnyugszik, elindulnak az Alvilág kapuja felé.
-Tudod, nem akartam beléd ütni, de nem hagytál más választást...
-Jól van lezárhatjuk ezt a témát?! Tudod hol van az a francos kapu?
-Igen, de nem sokszor nyílik ki, és csak egy helyen találod meg. Az a hely ennek az erdőnek a középső tisztásán van. Tízszer tíz méteres a kapu. Véres és ragadós lépcső vezet fel a varázskapuig. A varázskapu az annál is rondább és veszélyesebb Alvilágba...
-Értem. Mondd, voltál már ott?
-Egyszer. Még kicsi voltam. Követtem egy teliholdas éjszakán atyámat. Csak másnap hajnalban zavart ki. Nem ajánlom senkinek, bár vérem miatt mindig kicsit csábít.
-És mi van Orchideával?-Dafnie egy nagyot nyel.
-Orchidea most van abban az életkorban amikor még lehet jó is és rossz is. Ezt a királynő, Lívia Shirana és Kelly is pontosan tudja...
-Kelly?
-A vámpírok hercegnője. Shirana pedig a vérfarkasok hercegnője. A királynő és Lívia a sötétségnek a királynője illetve hercegnője.
-Értem... Mikor érünk már oda?
-Ennyire lusta lennél vagy aggódsz érte?-a fiú karba font kezekkel megy tovább.
-Szerinted? Úgy ismersz engem, mint aki lusta?-Dafnie felkacag.
-Megjöttünk.
-És? Hol van a lépcső amiről beszéltél?-leengedi kezeit teste mellé.
-Jelszó?-kérdi egy hang, de nem látni annak kiadóját.
-Shirana és Kelly.-mondja Dafnie.
-Helyes, bejöhettek!-azzal egy koromfekete lépcső jelenik meg előttük, amin száradt és friss vér egyaránt van.
-Ez lenne az?-kérdi undorodó arccal a fiú.
-Undorodsz itt egy évig, vagy bemegyünk?
-Persze, hogy bemegyek... Ha muszáj...-Dafnie fenyegetőn néz rá, ami miatt a fiú úgy dönt előre megy. Dafnie utána, amíg egy varázskapun át nem mennek. Miután átérnek, legszívesebben visszaengednék a kaját... Vér, hulla, démon, és egyéb undorító, gyomor felfordító dolog és lény... Hamar egy szakadék szélén Shirana-t és Kelly-t veszik észre a szakadék tulsó felén.
-Ott vannak!-mondja halkan a lány, de tudja, hogy nagyon néznek lefelé ez nem jelent jót. Mikor a szakadék széléhez érnek, az alvó lányt látják jól megkötözve, akit folyamatosan engednek lefelé a láva felé.
-Ezek mit csinálnak?!
-Ha a láva hozzáér... Nincs visszaút... Ezt a helyet fogja otthonának érezni...
-És ez beválik, Shirana?-kérdi a vámpír.
-Hát persze! Atyám ötlete volt. És atyám mindig jó ötleteket talál ki.