2014.10.21 13:11

"A csodalány..."

Terezész nem enged, de a lány erősebben ficereg.

-Eressz el!

-Soha! Neked véged!-lehúzza kezét arca elé, merevenen néz ijesztő csendben a lány szemeibe. ×Ha valaki, akkor te ma vesztesz! Nem engedem, hogy elpusztítsd a világot! Lehet, hogy a Földdel majdnem végeztél, de amíg élek, ellened fogok küzdeni!× Gondolja miközben előveszi tőrét és beleállítja a sötét ujjba. Az ujjak gazdája félelmetesen felordít, a lány zuhanni kezd, de hófehér szárnyak nőnek ki hátából, amik hirtelen nagy sebességel megtartják a levegőben. Mindenki a csoda láttán sóhajt megnyugodva, Terezész szemei, kevésbé láthatóan, elkerekednek.-Lehetetlen! Neked meg kell halnod!

-Az lehet, de nem most!-kardjával kezeiben repülve megindul a sötét felé, amiből a többiek csak annyit látnak, hogy egy apró fény és egy hatalmas sötét folt mozog. Terezész hamar elkezd hátrálni, a lány elégedten nézi a hátráló teremtést.

-Hallod, világ?! Elátkozom ezt a harcost, elveszem a szabadság szárnyait, elveszem a tudatát!

-Orchidea vigyázz!-ordít felé kedvese, az isten egy erősnek tűnő koromfekete varázsgömböt küld a lány felé, aki egy kardsuhintással visszafordítja a varázslatot. Hat tollas szárnya erősen csapkod.  Megfordul, nagy szelet kavar, és Terezész felé irányítja, aki hátrál, majd lasan eltűnik a sötétben.

-Még fogtok hallani rólam!  A főistennő eltűnte után én leszek az istenek istene! Nem állíthatok meg, még ti sem!-mondja miután eltűnik végleg. Orchidea erősen töprengve ér földet, mindenki csodálkozva néz rá, kivétel Dani.

-A legenda szerint, csak a főistennő, azaz Elisabeth, évekkel ezelőtt eltűnt. Néhány héttel a húgom születése előtt.-mondja Dafnie.

-A főistennő eltűnte után én leszek az istenek istene.-ismétli meg az új angyal.-Tehát nem elég az, hogy a Neklárt és a Földet uralma alá akarja hajtani, de még az isteni trónt is elakarja foglalni. Ebben is Nekem kel megállítanom.

-Neked?! És velünk mi lesz?! Nem! Eszedbe ne jusson nekem, hogy egyedül mész!-szól rá igen ingerülten és kissé aggódóan Dániel. A lány viszont csak átmegy a tömeg közt és próbálja azt lerázni néhány értékes percre.Elbújik egy fa törzse mögé. ×Nem jöhetnek velem...! Ez az Én feladatom... Nem engedem őket is el! Inkább én haljak meg, de egy egész csapat életét nem kockáztatom egy eszeveszett isten miatt. Rendben.  Elmondom nekik... Végülis ez az én utam...× Elindul vissza, szárnyait visszahúzza hátába, fejét lehajtja, lassan lépked, mint aki gyászol.

-Valami baj van... Ez biztos...-állapítja meg Dani.-Mi bánt kedvesem?

-Döntöttem. Nem jöhettek velem, túl kockázatos. De ha nagyon akartok, nem bánom, gyertek, de nem fogok tudni mindenkiért felelősséget vállalni...

-Még szép, hogy veled megyünk.-mondja Castel. Egy normális csapat áll össze, aminek tagjai: Orchidea, Dafnie, Hope, Dani, Forgószél, Anna, Elina, Petrik, Christian, Castel, Ajna, Diana, Pikka, Nellya(Nellia) és a boszorkányvadász . Az újak: Christian tünde (ami nem sokkal más, mint az elf, csak hosszú szőke hajuk és max. 2-3 cm. hosszú fülük), Pikka elf, Nellya egy tíz centiméteres tündér, kék hajjal. Útközben egy hófehér szőrű és arany-fehér árnyalatú sörényű unikornis vágtat oda. Ice száll le a magasból.

-Ice!-mondja vidám hangon Orchidea miközben átöleli a felé tartó sárkány fejét.-Hiányoztál... Azt hittem nem látlak viszont... Hol van Piri?- &Ő sajnos belehalt. Nem bírta ki.  Nem reménykedett a visszatérésedben, mondhatnám úgyis, hogy ott temetett el. Másnap reggel már nem vett több levegőt...&

-Nem akarok ünneprontó lenni, de...-mondja Ajna.

-De?

-De mi az a száz km/h-val felénk száguldó akármi?!

-Gőzöm sincs. De nincs jó véleményem róla.-elengedi Ice-t és elhajít egy kézilabda méretű szív alakú bombát a talajról.-Mindenki, fedezékbe!- pillanatok alatt elrejtőznek, a bomba nagy hanggal robban, az aszteroida apró kövekként zuhan a földre. Előbujnak rejtekhelyeikről, de egy vadidegen is előjön velük.

-Támadááás!-ordít a vámpír. Rengeteg alvilági teremtmény ugrik a csapatra. A boszorkányvadász egy élénk kék port fúj az előtte lévő dögre ami porrá változik örökre.

-Ha nem védekezünk, ki tudja mit tesznek velünk.-mondja a boszorkányvadász.

-De rengetegen vannak. Nem tudjuk legyőzni őket, mert ők erősebbek és jobbak a harcban...-mondja reményét vesztve Dafnie.

-Úgy érted, szükségünk van egy kis varázslatra?-emeli fel szemhéját a boszorkányvadász.

-Milyen varázslattal akarsz előállni már megint?

-Mondjuk például ezzel!-egy maroknyi port oszlat el a levegőben, ami porrá változtatja a vámpírokat és az általuk létrejött sebeket.

-Remek munka volt!-mondja igen reménykedve és boldogan Orchidea.

-Köszönöm, hölgyem! Azt hiszem egyenlőre nem számíthatunk több támadásra.

-Jó, de akkor most hová is tartunk?-érdeklődik Christian.

-A Földre. Úgy érzem, még van esélye a gyógyulásra... Ami nélkülünk nem fog menni.-közli Orchidea.

-Nélkülünk? Ezt hogy érted?

-Nem értem, hanem érzem, a lelkemmel és a szívemmel. Nem lehet elmagyarázni, de mennem kell. Jöttök, vagy nem?

-Még szép, hogy megyünk! Nem hagyunk magadra... Akkor? Indulunk?-Orchidea már elindul.

-Persze.-megáll egy pár méter messze a csapattól és fejével hátra néz.- Még mindig ott vagytok?-mindenki nevetni kezd, kivéve a búzaszőke lány. Hátrafordul, komor tekintettel karba fonja kezeit.-Nincs idő kacarászni. Jöttök vagy nem? Kaptok egy percet, utána én elindulok.- eltelik az egy perc, senki nem bírja abba hagyni a röhögést, Orchidea elindul.

-Én megmondtam...-mormogja magának.-Nem várok senkire, a Föld érdekeiben kell harcolnom, nem veszthetek... Nem adom fel! Nélkülük is megküzdök Terezésszel, ha tényleg ez az én sorsom. Ha tényleg az én feladatom, nem menekülhetek el,  a Föld számít rám, csak bennem bízik! Megmentem, ha addig élek is!- ×Hallod Terezész? Megküzdök veled, ha megölsz is! Kutyakötelességem! Nem hagyom cserben a világot! És, Téged is megöllek! Ha közben én is vesztek, nem érdekel! Nem leszek olyan, mint te, nem hagyom többé cserben a barátaimat! Hallod?! Nem győzhetsz, amíg egyszerű paraszt emberek hisznek és reménykednek! Ezt még Te sem tudod kiölni belőlük! Egy csepp mindenkiben van! Még a legjégszívűbb emberekben is!×

-Hé! Megvárnál végre?-szól egy fáradt, kicsiny,vékony hang a lány háta mögül.

-Nellya?

-Szerinted?-szemei lehunyódnak, szárnyai lelassulnak, mint egy papír, kezd zuhanni.

-Nellya! Hol vagy?-gyorsan megfordul, a tündérke mégtávolabb kerül tőle a szellő miatt. Orchidea ugrik, két tenyerét összeileszti és az utolsó pillanatokban elkapja a kis, kék hajú tündért.-Semmi bajod? Nellya! Hallasz engem? Nellya! Könyörgöm térj magadhoz!-a kis mentőakció végén, a lány nagy hanggal ér földet. ×Na szuper! Ez fájt... És nem kicsit... Legalább Nelya megmenekült...×

-Arról jött a hang!-hallatszik nem olyan mesziről Dani hangja. Pár perc múlva Hope, Dani, Dafnie, Ajna, Diana, Christian, Petrik, Elina, Pikka és Castel ér oda.-Jézusom, jól vagytok?

-Vajon?-Pika átveszi Nellya-t, Dani, Hope, Castel és Dafnie felsegíti.

-Komolyan. Minden rendben van?

-Persze, semmiség...-×Nem kéne elmondani nekik..×

-Akkor jó. És, bocsáss meg amiért kinevettünk!

-Nem haragszom, de ha nem sietünk, akkor elveszítjük a Földet!

-Igazad van. Sietnünk kell. Mennyi időnk van még?

-Maximum egy hét.  Utána Terezész elengedi a démonokat.-a fiú szemei elkerekednek.

-Ezt meg honnan tudod? Beszéltél vele?

-Sajnos folyamatosan hallom...  Nem nyugszik, amíg engem sírban nem tud. Gyűlöl engem, amiért megsemmisítettem az Alvilágot.

-Addig dumál amíg van mivel...!

-Tévedsz. Attól, hogy "amputálod" a száját kérés nélkül, még gondolatban képes mindenre,  és azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ő egy isten.- $Még mindig a mentésen jár az eszed?$ gondolja Terezész, amit csak a kék szemű lány hall. ×Nem fogsz eltéríteni a céltól...× $Hányszor gondoltad is ezt? Vagy negyvenszer? Mégis eltértél tőle.Háháhá!$ ×Milyen kár, hogy nem ismered mi az a szeretet.× $Miért, milyen az?$-×A legjobb érzés...×- ×...Az egész világon. De egy olyan jégszívű lény, mint te nem tudhatja, mert az apuci nem tanította meg szeretni. Milyen kár!× $Na jól van, fogd be a pofád!$ ×Egy baj van okostojás.× $Mi?$ ×Hogy nem a számat mozgatom miközben beszélek veled.× $Fúúú! Hogy születhettél meg?!$ Orchidea elkezd kuncogni. Mindenki értetlen arccal nézi őt. $Ne röhögj! Az veszélyes dolog!$ ×Te most csak viccelsz!A nevetés a legjobb dolog a világon.× Ezek után már röhög, mint aki valami olyasmit lát, hogy egy halott forog a sírjában, ami előtt mondták neki, hogy X. Y. forog a sírjában.

-Ez valami betegség?-kérdi Dani meghátrálva.

-Gőzöm sincs, még nem láttam ilyet... Főleg meg nem nála.-mondja Dafnie. Percekkel később a lány elhalkul.

-Baj van kedvesem?-kérdi távolságot tartva Dani.

-Bocsánat, a vér fagyasztó jelenetért...!-×Tessék, hülyévé tettél a barátaim előtt...× $Most én jövök! Hahaha! Haha..haha..ha..$ ×Valami mégis van köztünk. Te nem tudsz szívből nevetni!× $Most boldog vagy? Hah!$×Ha neked ez jól esik akkor igen. Ha..Hahhahahahahahahaha!×

-Semmi baj, csak... Min nevetél annyira?

-Butaság volt... Semmi különös.. Menjünk tovább!-komolyodik meg a lány. Lassan tovább indulnak, egy szokatlanul aranyerdőbe kell menniük.

-És... Most merre tovább?-kérdi Dafnie.

-Az erdő közepébe! Egy tisztásra. Rendben?

-Értem.-elindulnak tovább. Fél óra gyaloglás után elérnek egy zöld tisztásra.-Megérkeztünk már? Leszakad a lábam...

-Azthiszem...-×És hol van az arany átjáró?! Nem fogok beülni egy rakétába ennyi lénnyel, csak azért, hogy a hatszor kisebb Földet elérjük, amin hemzsegnek a démonok és a mit tudom még micsodák...Te szórakozol velem?!× $Azt hitted, hagyom hogy seperc alatt megóvd a Földet, és tönkretedd a tervemet? Ha tényleg elhitted, te tényleg ostoba vagy!$ ×Átvertél! Nem tanított meg az anyád arra hogy csalni csúnya dolog?!×

-Szóval? Leülhetek végre?

-Attól tartok nem...

-Hah! Nem ez az erdő közepe?

-De igen ez! Könyörgöm hagyj már nekem egy percet! Azt hiszed nem elég nekem az alap probléma?!

-Milyen alap probléma?-Orchidea egyik tenyerét homlokához csapja, másikat ökölbe szorítja.

-Nem hallottad? Hányszor mondjam el?! Nem akarom mégegyszer elmondani!Könyörgöm, csak egy percet!

-Rendben! Ne húzd fel magad különben beverek egyet! Elegem van belőled! Mi vagy te?! Kis királynő vagy mi van?!

-Nem igaz! Nem érted, hogy Terezész minden pillanatban bosszant?! Ha te is folytatod hajigálni fogok valakit akaratom ellenére!

-Fogd be te beképzelt!

-Még hogy én vagyok beképzelt?! Én képzelem magam kis királynőnek?! Ha már a te szavaidat kell használnom!

-Elég volt! Túl nagy a szád! Majd én megtanítalak arra, hogy be tudd fogni!-előrántja kardját, nekiiramodik testvérének, akinek ideje sincs fegyvert ragadni. Hope és Castel megpróbálja lefogni Dafniet, Dani kedvese elé ugrik. Dafnie nagyon nagy lendülettel fut, nem bírják megfogni, Dani kardjával kivédi Dafnie támadásait.

-Ez családi ügy! Ne szólj bele!

-Ha nem a kedvesemre támadnál, nem állnék közétek.

-Te akartál meghalni! Én szóltam, hogy menj el!-kardját, a fiú bordái közé döfi, aki fájdalmában felordít.

-Neked elment az eszed, vissza akart jönni, de te nem engedted...-a lány kirántja a testből a kardot, a fiú összesik.

-Dani! Ezért még megfizetsz!-mondja gyűlölettel teli hanggal Orchidea.

-Gyerünk! Vissza akarod hozni?! Ahhoz előbb meg kell ölnöd!

-Neked elmentek otthonról!- ×Hah? Mi az a nyakában?× $Egy agy irányító nyaklánc. Azt teszi amit én parancsolok neki.$ ×Szóval tényleg a holttestemet akarod látni! Csak találjalak meg! Neked azonnal véged lesz!×-Dafnie! Vedd le azt a nyakláncot!

-Minek?! Elég jó helye van a nyakamban!

-Te akartad!-kardjával lerántja a díszlő ékszert, a penge megsérti a lány nyakát, de nem súlyos. Dafnie összeesik, kardja mellette hever. Hamar felébred.

-Mi történt? Hah, Dani! Mi történt? Ki... ölte...meg?

-Nem fogod elhinni ha elmondom...

-Nem emlékszem semmire, mióta az erdőhöz értünk.-felül.

-Hogy került ez a nyakadba?-emeli fel a nyakláncot testvére.

-Mikor az erdő széléhez értünk, valami kéz rányomta a nyakamra, aztán se kép, se hang...

-Nos, az előbb kérdeztél valamit... A válasz a kérdésedre... Te magad...

-Mi... Mikor?

-Nem rég. Nekem indultál mérgesen, ő elém ugrott, te meg átdöfted.

-És nincs lehetőség ara, hogy megmentsd?

-De van...-keze fénygömmbéválik, a sebet begyógyítja, a fiú felébred.

-Hol va... Minden rendben van? Úgy értem, éltek?-a lány felnevet. Lassan már csak mosolyog.

-Persze, hogy élünk. Egy nyaklánc volt az oka mindennek.

-Ezt hogy érted?-a lány ismét felkacag, majd egyre halkabb míg el nem mosolyodik.

-Egy agy irányító chip-et helyeztek bele. Semmi egyéb.-a tisztás közepébe lép, fű kör van a lábai körül.

-Mit csinálsz?

-Megnyitom a kaput a Földre.-×Segítség nélkül!

Kapu, kapu, kapu,

a Földön nincs más, csak hamu.

Aranykapu, nyílj ki, ez parancs,

A földön nem halhatnak meg soha! × Haja ez alatt emelkedik az ég felé, a Nap fénye egyesül a lánnyal, aki mögött egy arany kapu jelenik meg bezárva. Haja lassan hátára simul, fénylő szemei visszaváltoznak eredeti színükre.

-Ez remek, de hogy megyünk be?-Orchidea hátrafordul, hogy a kapuval szemben legyen.

-Nyílj ki!-a kapu nyikorgó hanggal kitárja a mögötte rejlő dimenzió kaput.

-Váó! Ez már valami...

-Menjetek előre, de siessetek, naponta csak egyszer münködik, és tíz percig bírja.Siessetek!-mindenki átsiet a kapun, mikor Orchidea is átér, ahogy megmondta, a kapu bezáródik, a Földön hamu, vér és rengeteg hulla van.

-Ez már nem váó... Sőt... Ez rettenetes...

-Tudom, ezért is indultam el. Meg kell mentenünk, különben semmi nem lesz ugyanolyan, mint eddig valaha volt.

-Rendben, rendben, értjük!-elindulnak a véres és hamvas hullák közt.Igen undorító látvány hever a lábuk alatt, imitt-amott egy-két csontváz, egy-két rothadó tetem, vértócsa, hamvas férgek.

-Fúúújjj! Rengeteg szörnyűség! Remélem nem kell sokáig itt lennünk...-viselkedik furán Pikka.

-Kérlek viselkedj! Ha egy élő emberrel találkozunk, már meg vagyunk ajándékozva.

-Ezt hogy érted Orchidea?-kíváncsiskodik Christian.

-Nem hallotad még a mondást? Ha találkozol egy emberrel, az lehet ajándék is, és lehet átok is. Ha élővel találkozunk, megtudhatjuk mi pusztította a Földet ilyenre... De, rosszat is mondhat, például gyengeséget, félelmet. Ami miatt vesztettek az itteni emberek.-válaszol a lány.

-Értem. De ha találkozunk egy élővel, az csak jó nem?-érdeklődik tovább a kékeszöld szemű tünde ifjonc. A kérdezett egy mélyet sóhajt, majd beszélni kezd.

-Nem olyan biztos... Sajnos akadnak még rosszfiúk itt is...-lehajtja immár szomorkás arcát, és a földet nézi. Egyik lábával elkotor egy kis réteget a föld színéről, ami alatt egy apró nővényke próbál kihajtani. Szomorkás arca mosolyogni kezd. Dani közelebb lép hozzá, felemeli fejét.

- Valami baj van?-Kérdi mosolyogva a fiú.

-Semmi probléma.-Tovább mennek, egy haldokló erdő felé. ×Valamilyen démon volt, ami pusztított. De mit keresnek itt démonok?× Az erdőből valami furcsa, ijesztő hang hallatszik. A hang hasonlít morgásra, de hasonlít kiáltásra is. -Maradjatok itt,  előre megyek. - Úgy is lesz, bemegy mélyen az erdőbe. A hang már inkább zokogás, de van benne némi nyüszíés is. Orchidea lassabban halad beljebb-beljebb, míg egy térdelő alakot nem lát a távolban. Mikor közel ér, síri csöndben lépked, alig hallhatóan vesz lélegzetet.  Egy zokogó kislány térdel előtte. A lány 15 év körül lehet, barna haja háta közepéig ér.

-Valaki van mögöttem-suttogja halkan a lány.

-Szia!

-Szia!-Mondja már kicsit hangosabban. - Te ki vagy?

-Én Orchidea vagyok. Téged hogy hívnak? Hogy kerültél ide?

-A nevem Mary White.  Régebben, pár hónapja a Föld még lakható volt, kevés démonnal. Virult itt minden élet, amíg egy ijesztő fej fel nem bukkant. Azóta megjelentek a démonok, vérfarkasok és vámpírok. Utánuk apró szörnyek.-Feláll, zöld szemeiben könnyek hada vár a csorgásra, karcsú dereka szinte törékennyé teszi testét. Karjai és lábai ugyanúgy vényak, kevés izommal rendelkeznek. Rongyos, vállától comja közepéig érő, kékeszöld ruhája néhány helyen sárga vagy barna anyaggal van foltozva. Szandálja nem túl díszes, elég piszkos, kopott anygán látszik, hogy nem új. Kb. 172 cm magas, hangja igen félénk, és gyenge.

-Eltudod mondani milyen volt az arc?

-Az írisze korom fekete, a pupillája vérvörös, a szemefehérje pedig szürke. Az orra gömbölyű, ajka bordóak voltak, bőre erősebb szürke volt. A hangja egyszerre volt repedt fazék és egy horrorfilm ijesztő szereplői összevéve. Anya a házban volt, apa, a húgom, az öcsém és én a faluban játszottunk. Miután ez az arc megszólalt, villámok csaptak a talajra, de oda ahol emberek álltak, mert ere jóformán mindenki kivonult megnézni ezt a halálos jelenséget...Négy villámért akarom megölni azt az akármit...!

-Mi történt, hogy ennyire megutáltad?-×Nekem ez nagyon gyanús...Szerintem Terezész áll e mögött... Kiderítem!×

-Tudom, hogy hülyén hangzik, amit az előbb mondtam, de ez az igazság... A történet folytatása annyi, hogy az egyik villám az otthonunkba csapott bele, ami azonnal összedőlt, anyát holtan találtuk a romok közt, aztán az a mocsok, apámat, a húgomat és az öcsémet ölte meg. Én csak megsérültem. A bal karomon egy hatalmas seb tátongott, eszeveszett ordítással rohantam az erdőbe, ahogy rengetegen, de csak néhányan értek is el ide, a szemét, mocsok jóformán az egész falut kiírtotta.-felhúzza bal karján a ruhának az ujját, al- és felkarján szinte az egészen egy vékony heg dísztelenkedik.-Csupán ennyi maradt belőle, de nagyon fájt. Elviselhetetlen volt.-visszahúzza a hegre az anyagot, karjait magamellé helyezi.

-Ez rettenetes...! Most már megértem miért akarsz neki véget vetni. Még egy ok, hogy Terezész végleg rácsok mögé kerüljön! Ez a csapatom és az én munkám. Ahogy nézem, neked is jogod van megbosszulni a családodat. Csatlakozol hozzánk?

-Igen, ha szabad... De...

-Szabad, már hogyne lenne szabad? És hallgatlak.

-De, nem tudok harcolni.

-Majd belejössz! Ne keseredj el ezen!-elmosolyodik, a lány arcára nézve. Eközben a csapat igen aggódni kezd:

-Utána kéne menni... Sokszor nem gondolkozik...-aggodalmaskodik Dafnie.

-De megkérte, hogy maradjunk itt...-mentegetőzik Christian.

-Dafnie-nak igaza van. És én megyek utána.-jelenti ki Dani.

-Ki ő neked?! Mégis mit képzelsz?!

-Egy: ő a párom, kettő: nekem van eszem is.

-Ezt hogy értsem?

-Úgy, hogy én megyek és pont.-azzal elindul az erdőbe. Mary-ék igen hamar Shirana-ék elleni küzdelemre kényszerülnek.

-Shirana! Mikor adod fel végre? Azt, hiszed úgysem fogok győzni?!

-Ugyan már! Te csak egy vesztes vagy, soha nem is voltál más!-arcára vérfarkasként is gonosz mosoly húzódik morgás közben.

-Biztos vagy benne? Mary, fogd meg a kezem!

-De miért?

-Tedd amit mondtam! Most!

-Miért? Attól mi lesz jobb?

-Kérdezősködsz amíg felfalnak, vagy megfogod a kezem, és megmenekülsz?

-Ez már kicsit normálisabb volt...-megfogja Orchidea kezét, aki rá markol, nem olyan erősen, kicsit fáj, de ki lehet bírni.

-Rendben, fogd a kezem jó erősen.-A tizenöt éves lány engedelmeskedik. Orchidea szárnyat bont és felrepül, Shirana emberré válik, és őrjöng odalent.

-Ezt mégis hogy a fenébe sikerült?!