2014.09.10 17:54

"Ismerkedés"

A "Tűz könyve" vaskos könyv lakatja kinyílik, az első oldalra lapoz.

-A könyvek választják ki olvasóikat.-állapítja meg a férfi.

-De ezek a lapok üresek...!-szólal meg kicsit ingerülten Orchidea.

-Nem azok. Vannak szabályok.  Első:  csak Előtted jelenik meg a szöveg. Második: Ha elmélyülten olvasol, belehalhatsz. Harmadik: Ha nem írja, csak a könyvtárosnak Briginek mondhatod el ami a könyv által téged megijeszt, uralma alá hajt. Egyébként, mit gondolsz, ezek  csakúgy BÁRKINEK felfedi a titkait???!

-Nem is tudom... Jobb lesz, ha átolvasok egy-két könyvet...

-Akkor usgyi...!-sietteti Dalma.

-Ne kapkodjuk el a dolgokat.- figyelmezteti Benjámin a kentaurt. Orchidea átmegy a "tanonc" szobába. Nemsokára jön egy fiú a szobába, hozza az ebédet.

-Szia! Orchidea ugye?

Igen, szia! Téged hogy hívnak?

-Dániel.Én hozom az ételt. Gondolom kissé megkoplaltad  az ide utat...

-Igen, 3 és fél nap nem kevés koplalás.

-Sőt igen sok. Most van előtted, egyél, de ne sokat, csak amennyit eddig ettél.

-Rendben!-Dániel kimegy a szobából. Az ebéd  tojásleves, grízes tészte és egy zserbó. A lány hamar megeszi a leves és a tészta felét és a zserbót. A könyv felveti írását. Orchidea elkezdi olvasni, Fél óra múlva újra megéhezik, megeszi a maradékot, visszatér az olvasáshoz. Fél óra múlva újra jön a fiú.

Szia! mit olvasol?- a könyv írása eltűnik.- Milyen könyv ez?- a srác kezében egy ezüsttálca, azon egy vér vörös alma, leteszi a gyümölcsöt, felpakolja a tányérokat a többi mellé.

-Ó, szia! Bocsi, elmerültem az olvasásban.-^^ arcot vág.-A tűz könyvét, ha jól emlékszem. Hihi...-'Lehetetlen! Évezredek óta senkinek nem nyíltak ki! Az utolsó akinek kinyíltak a

könyvek, az egy Dafnie nevű lány volt.'      -  ×Nagyon elmerült a gondolataiban, meg kéne kérdezni van-e valami baja...×-Jól vagy?

-Mi? Ja, igen...-mosolyog.

-Rendben!-elmosolyodik

-Akarsz beszélni valamiről?

-Te?

-Nem, ezzel csak feltartasz... Ne vedd rossz néven, kérlek!

-Semmi baj, megértem... Velem senki nem törődik igazán...-az ajtó becsukódik, a könyvújra felveti írását az utolsópár lapokig lapoz. Fél  óra múlva becsukódik a könyv, már nyílna a víz könyve, de a lány becsukja. Kinyit egy szekrényajtót, bepakolja a könyveket. Leül az asztalhoz, néz ki az ablakon. Elővesz a legfelső fiókból egy papírt, egy ollót, egy radírt, egy ceruzát,egy ecsetestálat, egy sokszínű vízfestéket, egy ecsetet és 12 darabos csomag színesceruzát. Elkezd rajzolni a grafittal, kiszínezi, fest valamit és kivágja a képeket.

-Nem is olyan rossz. Valaki fogja ér...- mondja a lány, hirtelen emlékek borítják el elméjét. Gyermekkori emlék:

-Nézd anyu, mit rajzoltam!

-NÉGY! Öt. Ne zaklass, csinálom az ebédet, engem ez most nem érdekel, zavard apádat ezzel!

-Rendben.- könnyek szöktek a kislány szemeibe.Kiment apjához.

-Apa, apa! Rajzoltam valamit.

-NEM LÁTOD, HOGY KERTÉSZKEDEKNEM LÁTOD, HOGY KERTÉSZKEDEK???!!!-ordított rá az apja, használhatta emberi alakját.

-DE!- a bőgő lány kirohan a kapun, fut az erdőbe, egy faágra nyársalódik a papír, a 4-5 éves kislány eltéved, estére nem ért haza. Pánik 4 óra bolyongás után rátalált a rettegő kislányra.

-Orchidea! Hát itt vagy kicsim.-Rohant halálsápadtan felé anyja.

-Nem esett semmi bajod?- a lány megölelte dédelgető anyját, apja átölelte a lányát és feleségét. Felálltak, apja örömében felkapta a kislányt. hazamentek.

Pár évvel később:

-Anya, lerajzoltam rajzórán az első kaktuszt és vulkánt. Ahogy elképzeltem...- az édesanyja ránéz a rajzra, majd visszafordul mosogatni.

-Nem rossz, de nem ilyenek voltak.

-Tényleg? Pedig ilyennek képzeltem.

-De akkor sem ilyenek!

-Hol van apa?

-Kint.-a lány szemeiből  egy-két könnycsepp csordult ki, viharzott kifelé, beleütközött apjába, aki démonként fogadta őt. Telihold volt, apja ilyenkor könnyen elvesztette fejét. A 12-13 éves lány rohant körbe-körbe, míg ki nem fulladt. Apja békénhagyta, mert lánya nem félt tőle, hiába volt ijesztő démon farkas.

Hirtelen eltűnnek a lány szemei elől a képek, ez mind látható volt a szemén és ezt valaki kileste. Halk lépések mentek el az ajtó elől. Váratlanul az ablakban kopogás volt hallható.

-Pánik!-szólal meg örömében a lány, kinyitja az ablakot, a madár berepül. Dalma benyit ezüsttálcán hoz egy csészét, egy kancsót tele zöldalmateával és egy tál csokis sütit.

-Szia Pánik, heló Orchidea! Zöldalmatea és csokis süti. Kértek valamit?

Pánik egy kis húst. Gondolom...

-Szép képek!

-Köszi!-átveszi a tálcát, lepakolja a csészét, a kancsót és a tálat az asztalra. Szája lefelé görbül.

-Jól vagy?

-Persze... Csak...Mindegy. Fölösleges dolog.

-Jó. Akkor csak hús?

-Igen. Esetleg egy kis gyümölcslevet.

-Rendben!-Dalma kimegy, Orchidea kiveszi a föld könyvét, elkezdi olvasni. Vacsiig el vannak, megeszik a sütit,megisszák a folyadékokat. 7-et üt az óra, bejön a fiú, ismét ezüsttálcán hozva az ételt.

-SziaOrchidea! Ő a te madarad?

-Szia! És igen. Hogy szereted, ha becéznek?Mi a vacsi?

-Dani, lángos, és klaszz, hogy egy ilyen madarad van. Hogy hívják?-leteszi a tálcát az asztalra, a lány közelebb húz egy széket.

-Pániknak, szeretem a lángost. Ha csatlakozol  ehhez a szövetkezetet, meddig kötelező maradni?

-Egy évig. Utána aláíratnak veled egy papírt, ahol eldöntheded, hogy maradsz, vagy nem. Ilyesmi a papír.-felemel a zsebéből egy összehajtott papírt, kinyitja.-Ha nem akarsz tag maradni itt kell egy X-et raknod, ha tag maradszitt rakod ki, és azt is odaírod mennyi ideig maradsz. Ha a nemet választod a következő sort hagyd figyelmen kívűl. Saját aláírás... A nevedet ők írjákoda, ezért neked kell itt aláírnod. A következő kérdésre nem muszáj válaszolnod.

-Szerette ezt a szövetkezetet??? Mi ez???

-Van két válasz. Első igen,nagyon, Második nem utáltam. E szerint búcsúztatnak el. Persze, ha elmész... A következő szöveg nem érdekes, de ha akarod elolvashatod. Utána a neved, és ha akarsz egy jelet is rakhatsz mögé, de azt viselned kell, mint a nevedet. Ha olyat választasz idő közben hordozójává válsz.

-Ez kissé, hogy is mondjam?Ijesztő, vér fagyasztó.-Pánikra néz, kuncog.

-Nem vicc. Ez így van-szólal meg egy ismerős hang, miközben a lény keze becsukja magamögött az ajtót. Felkapcsolja a lámpát hasonló lény látható mint Dalma, de mégsem ő. A lény derekától lefelé barna lóra hasonlít, deréktól felfelé zöld póló, keskeny áll, zöld szemek és zöld hátközépig érő haj.

-Kira!-szólal meg a fiú.-Kira, ő itt Orch...

-Ordhidea? Tényleg ő lenne az?Az új lány? Úgy hallottam ismersz pár taktikát...

-Igen. Nem sokat tudok. Amit tudok apámnak köszönhetem...-szól Orchidea.

-Sok szép emléked van apukáddal kapcsolatban?-kérdi Kira. Orchidea harapja ajkát kicsit, majd sóhajt.

-Meghalt.

-Sajnálom, nem tudtam.

-Nem tudhattad... Nem szeretek róla beszélni...

-Megértjük. Nekünk most mennünk kell, ugye Kira...?- Dani kimegy Kirát kezénél fogva kihúzva. Orchidea kiengedi Pánikot az ablakon. Megeszi a két lángost, és lefekszik, fél óra múlva alszik, mint a bunda.9-kor jön Dani, felkapcsolja a lámpát elmosolyodik, felpakolja a tányérokat a tálcára, félkézzel lekapcsolja a lámpát.

-Aludj csak, holnap úgy is nehéz napod lesz...-becsukja az ajtót.

-Nehéz napom lesz?-kérdi halkan az alvást tettető lány. Lehunnya a szemét és elalszik.