2014.09.26 23:44

"A küzdelem és annak eredménye..."

Eltelt pár nap, Dafniéknak sikerült leérniük a hidakig.Rengeteg ronda szörny van, köztük néhány földi ember. Mindenki szeme megakad Lívián. Valamit mutogat és mond a rondaságok elindulnak felé, és mint amikor háborúra készülnek, úgy viselkednek. A csapat közelebb megy, hogy értsen is valamit.

-Nem hallom!-a rondaságok dárdákat, lándzsákat fém kard szerűségeket emelnek a magasba.

-Mi a terv?-folytatja Lívia, mellé lép egy tekerccsel egy ember.

-A terv maga az ostromlás és igázás. Leigázzuk a Neklárt és megöljük a harcosokat.-a rondaságok ismét felemelik a fegyvereket.

-Ez a háború előtti ceremónia...-suttogja Dafnie és lehajtja a fejét.

-Mi lesz az első amit elfoglalunk?-folytatja Lívia.

-A titkos angyalok kastélya!-feleli vérszomjasan immár az ember.

-Ne! Ott van Orchidea és Dani is, akik nem tudnak még harcolni. Azaz védtelenek.-suttogja teljes aggodalommal Dafnie.

-Mi???!!! Megölik őket???!!! Nem engedhetem meg nekik!!!-mondja teljes haraggal és felháborodással Castel.

-Tartalékold az energiád. Dafniet ismerve van egy terve.-jegyzi meg egy lány. Dafnie fellép egy sziklára.

-Azt még meglátjuk ki öl meg kit Lívia!

-Dafnie?! Te meg mit keresel itt?!

-Eleget tűrtük a földieket! Kapnak egy esélyt, hogy elmenjenek. Ha nem élnek vele mind meghalnak!

-Nem csak emberek vannak itt okostojás. Orkok is. Nem is kevesen. És azt teszik a mit parancsolok nekik.-az orkok és emberek felé fordul.-Foglaljátok el a kastélyt, aki ott van ne maradjon életben!-Castel nem tűr többet karddal a kezében nekiindul Líviának, az orkok lerántják és neki esnek egyet kivéve.-Gyerünk, öldd meg te is. -Hirtelen egy ismerős hang szólal meg.

-Engem keresel Lívia?-veti le ork ruháját Orchidea.

-Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim... Egy árulót, aki egy orkba volt szerelmes.

-Ezt meg hogy érted, te álnok féreg?-kérdi indulatosan Dafnie.

-Egyszerű trükk.-egy orknak dob egy ruhát ami olyan, mint Castel.-Vedd fel.-az ork engedelmeskedik, és mintha Castel állna ott.-Nem félsz? Hisz halál vár rád is és erre a bolygóra is.

-Én soha nem halok meg. Mindenki meghal egyszer. Még te is Lívia. Minek féljek? Túl kevés az élet arra, hogy féljek a végétől. A Neklár megvédi magát. Hiába akarod elpusztítani. Soha nem fog meghalni!-Castel felordít, Orchidea fényesebben ragyog, mint egy angyal, mikor a hídra ér. Az orkok ott hagyják a haldoklót, de előbb felállítják, az ráesik a lányra, a csapat rögtön átveszi. Dafniék mindenkit kivisznek, mivel nem úgy mentek a dolgok, mint ahogy azt Lívia várta és ígérte az orkok mindenkit kinyírtak akik lent maradtak. Egy fiú lép elő az erdőből. Haja fűzöld, szemeiben az ég kékje csillan, átveszi a haldokló fiút és elindul vele a domboldalához. Castel  még egy utolsó pár szóra kinyitja száját és azon hangot eröltet ki.

-Vigyázz rá, kérlek! Vesztettem egy csatát és ez az ő életébe is kerülhetett volna.-a fiú lefekteti a puszta földre,és feláll. Castel rámosolyog szerelmére, majd feje eldől, és egy utolsó lélegzet szökik ki a száján.Orchidea körül eloszlik a fény, könnycsepp csordul ki szeméből. A fiú megfordul, egyenest Orchidea szemeit keresve.

-Te ki vagy?-kérdi szelíden a lány.

-Adonisz. Tudom mi ért titeket tesók. Én a bátyátok vagyok.

-Te volnál az én bátyám? Azt hittem csak nővérem van.

-Neked nem a kastélyban lenne a helyed húgocskám? - szólal meg Dafnie.

-Hagyd, Dafnie.Azt tette amit helyesnek érzett.-hamarosan elindulnak a kastély felé, a hangulat letört, senki nem képes nevetni. Vajon túlteszi magát rajta a csapat?